Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani vagy átruházni, de nem sikerül, ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság központja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás.
Azonban a dolgok ezúttal egy kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…
A Random Leiner Laura 2009-ben íródott regénye, amely most jelenik meg először.
A Random olyan, mintha Cortez és Reni történetét ismernénk meg, abban az esetben, ha nem gimiben találkoznak először, hanem egyetemi évek alatt egy random nyaraláson.
LL elég sok elemet használt fel ebből a könyvből a későbbi regényei során, így sokszor kizökkentett egy-egy jelenet, de ez nem vett el az élményből.
Ha szereted LL stílusát, ezért is odáig leszel, de készülj fel rá, hogy ezután nagyon sokat fogsz álmodozni egy all inclusive nyaralásról egy csodás tengerparton.
Bevallom, nagyon vártam, hogy végre eljöjjön ennek a könyvnek az ideje nálam, de sajnos csalódnom kellett. A könyv első felében szinte végig egy nagy fintorral az arcomon olvastam. A karakterek mindannyian nagyon idegesítettek, főleg Emma és a kínos belső monológjai, valamint ez az erőltetett utálata Noel felé. A könyv második fele fényévekkel jobban tetszett, Emma továbbra is a legidegesítőbb főszereplők egyike, de legalább Noelt megkedveltem kicsit. Túlírtnak tartom, túl sokáig húzta az egészet Laura. Mindezek ellenére élveztem, Laura továbbra is nagyon vissza tudja adni a dolgok hangulatát, tényleg velük együtt nyaraltam, szóval élménydús és vegyes érzésekkel teli utazás volt számomra! A szereplők a végére sem nagyon kerültek közel hozzám, kivéve Palát, őt nagyon megszerettem.
Hát. Ez egy kínszenvedés volt. Mindig lenyűgöz, Laura hogyan tud a semmiről több száz oldalakat írni úgy, hogy történnek dolgok, vannak események, de minden jelentéktelennek és semmilyennek érződik. Az nem jó helyszín/atmoszféra teremtés, ha minden egyes tárgyat, cselekvést pontosan leírsz. Csak dögunalmas lesz. A karakterek vagy semmilyenek, vagy kényelmetlen a jelenlétük/létezésük, vagy konkrétan minek vannak ott? Ja, vagy egyszerűen ugyanolyanok, mint későbbi szereplői, csak más névvel (looking at you Rentai Renáta és Cortez). Ha már SZJG. Ordít a könyről, hogy pont az előtti időszakban van írva, más nevekkel annak a sorozatnak egy spin-offja is lehetne. Nem is szeretném tudni, hányszor vonogatják vállaikat emberek, valamint hányszor zárunk egy gondolat menetet annyival, hogy "na mindegy".
Unalmas, semmilyen, a főszereplő hülye, ha nem gondolkodna mások helyett, töredék ennyi szenvedést kéne végig hallgatni. Talán slice of life sorozatként működne (mint Laura sok más írása is), de könyvként egyáltalán nem.
Igazi nyári hangulatot hozott nekem, elfelejtettem, hogy suli van és küzdeni kell így év végén. Imádtam a szó szoros értelmében. Remélem Laura tervez még a NA kategóriában irni, mert baromi jól csinálta és jól áll neki ez a stílus. Imádtam, hogy benne volt az “enemies-to-lovers” szál meg ez a folyamatos huzavona. Annak is örülök, hogy nem csak a “fluff” ment a szereplők között (Noel és Emma), hanem tényleg kaptunk leírást úgy ahogy az az NA könyvekben szokás. Köszönjük Laura ezt a könyvet! Várjuk további műveidet, valamint a ‘Random’-hoz hasonlót is. <333
Ahhoz képest, hogy egy 22 éves egyetemista lány Emma, olyan a viselkedése mint egy 13 éves tininek.... Mindent pontoz egy tízes skálán, még azt is, hogy valaki hogy veszi le a bőröndjét egy reptéri futószalagról. Mindenen durcázik, az exe miatt bojkottálja a saját életét, mert nem megy nyaralni, megvet mindent, ami svájci. A másik főszereplőnk Noel, aki persze gazdag, magas, jóképű és bunkó is, tehát minden klisét felsorakoztat, mégsem tud számomra úgy működni Noel sem, mint egy bármelyik másik romkom férfi karaktere.
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztos hogy az utolsó is! Annyira unalmas volt az írásmód is ezzel a mindent meg akarok írni a legutolsó részletig. A másik számomra negatívum az angol szavak... Miért??? Miért kell fonetikusan leírni? Vagy írjuk meg magyarul, vagy írjuk le angolul, de a 20 "tenkjú" után már a szememet tudtam volna kikaparni, ahogy a 12. "a zongorista megköszönte a halk tapsot" és egyéb ismétlődések sorozata után is.
Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Igaz úgy mentem bele a dologba, hogy nem voltak nagy elvárásaim, egyszerűen örültem volna hogyha egy nyári limonádét kapok. Amit bizonyos tekintetben meg is kaptam. Mégis úgy érzem, hogy ez csak ennyi volt. Szeretem az írónő könyveit, mégis ha újraolvasnám bármely könyvét, nem biztos hogy ezt venném le először a polcról. Semleges érzéseim voltak miután befejeztem, nem igazán kezdtem el kötődni egyik szereplőhöz sem. Voltak részek, ahol csak úgy repült az idő olvasás közben, de volt olyan is ahol eléggé szenvedtem, hogy túljussak rajta. Egy olvasást megér, hiszen a tipikus Leiner Laura humort megkapjuk benne amit az összes könyvében annyira szerettem, de számomra sajnos csak ennyi marad.
Imádtam😻 még nem olvastam hasonló “nyaralós” könyvet és örülök, hogy ez volt az első. Mostanában fantasy könyveket olvastam és hihetetlenül jól esett hétköznapi emberekről olvasni akiknek együtt tudok érezni a problémáikkal, érzéseikkel. És igen! Újra szerelmes lettem egy Leiner Laura által írt fiú karakterbe. Igaz néha idegesített…viszont nem lehetett rá túl sokáig haragudni😢
A lényeg: csak ajánlani tudom!! Nekem sokat segített olyan szempontból, hogy bátorságot kapjak ahhoz, hogy ismeretlenek körében is oldódjak fel ne érezzem magam kínosnak. És ne vegyem ki magam a közös programok alól hanem igen is álljak bele, mert később valószínű megbánom, hogy kifogást kerestem!
Egyáltalán nem volt poénos. Erőltetett volt, ráadásul megint kaptunk egy Reni-Cortez párost. Ahol Emma egy könyvmoly és totál clueless, mint Reni. Illetve, ahol Noel, aki menő, helyes és mindenhez IS ért pont olyan, mint Cortez. A kapcsolatok a főszereplők és a mellékszereplők között kiforratlanok, sablonosak és egyhangúak. Szeretem Laura könyveit, de ez most nem lett egy jó olvasói élmény számomra.
NA VÉGRE. Azt hittem soha nem érek a végére. Általában kedvelem Leiner Laura könyveit, egy olyan ironikus módon, de ezen érződik hogy az elsők között volt megírva. A nyaralós hangulatot hozta, ahogy azt vártam egy LL könyvtől és ezt mindig is szeretni fogom az ő írásában. Viszont ez nagyon túl lett írva. Azt hittem ennyire sokat írni a semmiről nem lehet, de úgy tűnik igen. A nyaralás mind a tizenkét napja le lett írva, minden apró unalmas pillanatig. Tehát mindenképpen lehetett volna rövidebb. Emmán és Noelen látszik, hogy Cortez és Reni prototípusai és mindkettőjüket egy picit irritálónak találtam. Jó lett volna még nyáron befejezni, de a hosszú fejezetek amikben nem történt szinte semmi kicsit demotiváltak. Amúgy nem volt rossz.
Gúdívning Természetesen nem mondok újat, ha azt mondom Leiner Laura hozta az elvárt szintet és emelte is. Bár lehet elfogult vagyok? :D Sebaj! Délután kezdtem neki, és estére ki is olvastam. Miután leraktam percekig csak mosolyogtam. Már maga a helyszín ahol játszódik különleges, és ahogy elképzeltem ezt… *gyorsan csekkolom mennyi is repjegy most* sok nem megyek Tunéziában… most biztosan nem:D A szereplőkből kevés volt, de azokat mind megszeretem. Kicsit örültem volna, ha többet meg tudok róluk, de jó volt ez így is. Kifejezetten tetszett Emma szokása, hogy mindent pontoz, Noel okoskodás … Ó Noel. Végre valóban egy bunkó fiú aki tényleg az volt. Annyira hogy az elején meg is csapkodtam volna:D de emiatt vált hihetővé. Miki, egyem a szívét Miki egy igazi cukor pofa volt a kis krokijáról. Palát az első pillanattól fogva kedveltem. Tomin jókat kacagtam, és tényleg jó barát volt, a józan ész hangja. Szandi, Évi nem kaptak nagy szerepet, de az a kicsi is fontos volt. Örülök, hogy az újabb LL könyvek már egyre nyitottabbak és mindig csodálkozom mennyire is tehetséges írónő Leiner Laura. Hiszen annyi könyve van kiadva, mégis mindegyik másról szól. :) Kicsit haragszom magamra, hogy ilyen hamar kiolvastam:( Szívesen tudtam volna még Tunéziai kalandokról olvasni. Teljesen magába szippantott az egész és vitt a könyv. A humor, mint mindig ott van sokszor nevettem hangosan, még rám is lett szólva a hat éves húgomtól, hogy ne olyan hangosan nevessek, mert színezne:D A borítót meg imádom, nagyon ötletes és minden részletet értek mi miért van. Egyedi és szivet melengető a jelentése. Biztos újra fogom még olvasni! <3
Az elejétől fogva nagyon tudtam azonosulni Emmával. Sokszor láttam rajta a saját vergődéseimet is a hétköznapokban és ha én lettem volna Tunéziában egy tucat idegen emberrel összezárva, akkor nekem is ennyi idő kellett volna a feloldódáshoz. Az elején abszolút sikerült nekem is átvenni az “utálom Noel” érzést és minden egyes nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy felírjam Tunéziát a bakancslistámra. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy szóba került Miki túlzott optimizmusa, még ha csak két szó erejéig is. Az angolul beszélő arabok belopták magukat a szívembe és a svájci csoki vitathatatlanul az egyik legjobb dolog a világon. És hogy hanyasra pontoznám? 10/kilenc felett Na byeeeeeeeee
Új kedvenc Laurától❤️ Jó volt egy kicsit olyan könyvet olvasni, ami már nem a gimiben játszódik. Ne értsetek félre, imádom az olyan könyveket is, de ez a könyv most teljesen kiszakított a hétköznapokból. Egy jó kedvű, cuki történet. Az elején mondjuk nagyon idegesítettek a szereplők nem tudom miért, nekem mintha kicsit sokáig lett volna húzva, ez a huza-vona, de a végére megimádtam mindenkit. Kicsit sajnálom, hogy nem nyáron olvastam viszont így a hidegben is jól esett kicsit elkalandozni, mintha én is ott lettem volna.
This entire review has been hidden because of spoilers.
IMADTAM Leiner a regen íródott regényeivel nem tud mellélőni. Imádtam minden percet, minden szereplőt. Izgalmas és eseménydús imádnivaló karakterekkel. Ez az a Leiner amit mi szeretünk.
❝ – Aha – bólintott. – Mert… – suttogta. – Mi van akkor, ha mondjuk megkedveltelek? Ha úgy érezném, szeretnélek még látni? Ha szívesen elmennék veled moziba? Meg kajálni. Ha szeretném, ha bemutatnád nekem Tomit. Ha folytatnánk itthon is. Ha nem akarnám, hogy ez csak ennyi legyen? Ha tényleg igazán beléd zúgtam volna… ❞
Nagyon boldog voltam, amikor Leiner Laura bejelentette a Random megjelenését, hiszen hatalmas rajongója vagyok az írónő munkásságának. Azonban be kell valljam, hogy egy picit féltem is tőle, hiszen még nem olvastam tőle olyan regényt, amit a Szent Johanna Gimi megjelenése előtt írt. Így viszont már, hogy (über gyorsan) a Random végére értem, ki merem jelenteni, hogy abszolút feleslegesen aggódtam, Emma és Noel története épp annyira elvarázsolt, mint az összes kedvenc Leiner Laura regényem.
❝ – Adok egy tevét a lányért! – kiáltott utánunk a bazáros. – Egy tevét? – hezitált Noel, a fejét köztem és az árus közt kapkodva. – Nem is tudom. Ez egy okos, tanult lány. – Tanult? – kérdezte a bazáros. – Igen – felelte Noel. – Tényleg? – kérdezte a bazáros ezúttal tőlem. – Hát igen – ismertem be én is. – Akkor két teve – nagylelkűsködött a bazáros. ❞
Leiner Laura ismét megmutatta nekem, hogy miért is ő a legeslegnagyobb kedvenc írónőm. Mihelyst a kezembe vettem a Randomot, egyszerűen megfeledkeztem a világról. Nem is kérdés számomra, abszolút megérdemli az öt csillagot, ismét új kedvencet avathattam. Sőt, számomra a Random már most a 2022-es év egyik legjobb olvasmánya. Egy élmény volt. Abszolút biztos vagyok benne, hogy nem most olvastam utoljára, sokszor el fogok még merülni Emma és Noel tunéziai kalandjaiban. Ha szeretitek az írónő munkásságát, akkor szerintem ne habozzatok tovább, mindenképpen érdemes a Randomnak is adni egy esélyt. Engem teljesen megvett magának. Már most kíváncsian várom, hogy mivel fog legközelebb meglepni minket az írónő.
reni&cortez tunéziában basically. megvan a pontozós rendszer, a nulla személyiség az olvasáson kívül, hülyeségeken pörög 24/7, ami még 15 éves gimnazistaként elnézhető, de egy elvileg 23 éves karakternel már azért elég kellemetlen. noel meg csak bunkó, meg helyes, de legalább mindenből képes úgy kimagyarázni magát, mintha mindenki más lenne hülye körülötte. pala meg basically ricsi, and i will die on that hill. de egyébként érződik, hogy 2009-es, mikor a 42 fok tunéziában halálosan meleg, mikor meg visszajönnek pestre, akkor hirtelen hideg van
Bármennyire is meglepően fog ez hangzani, nem voltak nagy elvárásaim ezen könyv felé. Ennek ellenére az első kb. 1/5-e még ezeket az elvárásaimat is alulmúlta, konkrétan egy hétbe telt idáig elolvasnom. Aztán tegnap átkattant valami (lehet, hogy elkezdtem hinni abban, hogy ez akár még jó is lehet haha, who knows) és szinte hozzámnőtt, mindenhol olvastam. Tanórák alatt, buszon, étkezés közben, alvás előtt (vagy éppen helyett...). Így nálam ez a tizenkét nap még a normálisnál is gyorsabban pörgött le, de egyszerűen annyira élveztem, hogy nem is bánom. A (mellék)szereplőkről röviden: Szerintem (majdnem...) mindenki elég kedvelhető volt, Mikit például kifejezetten bírtam, olyan szimpatikus személyisége volt, Tominak szintúgy, a legjobb barát definíciója nagyjából. A többi utas is szerethető volt, bár voltak, akikről szívesen olvastam volna még többet. Az angolul alig-alig tudó arabok pedig abszolút vitték nálam a prímet. Persze nem mehetünk el az "utálnivaló" karakterek mellett sem (nevek se kellenek azt hiszem), nekem nem volt velük se bajom (mármint nyilván volt, de ez a lényeg haha), pont elég utálhatóak voltak, néha Emmánál is jobban kiakadtam rajtuk. :D Apropó Emma. Vele kapcsolatban vagyok kicsit szkeptikus, kicsit olyan volt, mintha mindig magát állította volna be áldozatnak, mindig neki volt rossz, jaj ő de szerencsétlen, sajnálja mindenki. Engem ez a része kifejezetten idegelt már helyenként, de valahogy csak felülkerekedtem a dolgon. Nekem a pontozós rendszer is elég lejárt lemez volt már (mintha már láttam volna valahol, de ez abszolút nem egy SZJG referencia, pff, ugyan...), de úgy láttam, ez másoknak tetszett, szóval lehet ez csak valami egyéni dolog. És hát Noel. Hogy én mennyire utáltam az elején. Te. Jó. Ég. A bunkóság szót konkrétan róla mintázták. Legalábbis egy darabig ez biztosan elmondható volt róla, utána meg...na igen. Szerintem amikor megmutatta a noteszét Emmának, bennem (és szerintem a kettőjük kapcsolatában is haha) akkor kattant át valami, persze azért nem lett belőle szent még ott sem, de valami más lett. Onnantól meg egyszerűen már kb. úgy istenítettem (amikor volt rá ok csak akkor, nyilván), mintha minimum az én barátom lenne. :D Az a bizonyos stílusa azért a könyv végéig kitartott, meg ez a kimagyarázkodós hülyesége egy idő után már zavaró volt, de ennek ellenére azért még megérdemli a 10/9-et. (lenne az 10 is, de hát, meg kell adni a lehetőséget a fejlődésre...) Összességében a könyv nekem végül maximum pozitívan okozott csalódást, a sírás azért elmaradt (egyelőre, de ami késik...), de szerintem lesz még ebből újraolvasás.
This entire review has been hidden because of spoilers.
3.5* Szerintem ez egy nagyon jó könnyű nyári olvasmány. Bár volt pár hiányossága (főleg Noel személyiségét akartam volna jobban megismerni), mégis élveztem a könyvet...egy este alatt ki is olvastam. Emmával sok közös pontot találtam, ami miatt nagyon tudtam néha azonosulni a karakterével. Miki feldobta az egész történet (meg persze az óriási krokija), Szandit és Évit is nagyon megkedveltem a könyv végére, bár nem bántam volna ha egy kicsit többet olvashatok a kapcsolatukról Emmával. Bár ahogy említettem Noel nekem nem volt eléggé kidolgozott, annyira érthetetlenül viselkedett, de persze mindenre volt valami magyarázata,Emma meg rögtön meg is bocsátott neki. Pedig szerintem viselkedhetett volna normálisabban és akkor nem kellett volna mindig magyarázkodni. Ettől függetlenül mégis ledaráltam a könyvet, megnevetett es annyira nyári hangulatom lett tőle, hogy most én is elfogadnék egy ilyen nyereményutat.
Már nagyon vártam egy eredeti magyar nyelvű nyaralós romcom-ra, és Laura -nem hazudtolva önmagát- elhozta ezt nekem. Borzasztóan jó könyv volt, minden pillanatát élveztem:)
Adok 3 csillagot mert végülis ki tudtam olvasni. Viszont rá kellett jöjjek, hogy Laura tényleg az SZJG-vel találta meg a stílusát. Egyszerűen ezek a gimis dolgok úgy fekszenek neki mint senki másnak annyira jó. De ezek a huszonéves karakterek is teljesen gimis szinten vannak. Plusz Laura rettentő jó a részletgazdag történetírásban, ami sorozatoknál szuper, de az egyrészes könyveiből eddig egy se tetszett. Ami ebben a sztoriban van az egy novellányi hasznos info vagy egy sorozat első 50-80 oldala. A humor se volt benne a megszokott és konkrétan Noelen kívül egyik karakter sem érdekelt. Voltak oldalak, amiket konkrétan ellapoztam és ilyen még egy könyvnél sem fordult velem elő (nem csak LL hanem más könyvnél sem). Illetve sok olvasónál láttam már, hogy felnőtt és jó lenne 1-2 “felnőtt” könyv…de ez most annyiban ki is merült, hogy ezek a szereplők már isznak alkoholt és 2 hét után csókolozás közben leveszik egymás pólóját. A szándékosan idegesítő karakterek lényegét amúgy továbbra sem értem, főleg ilyen hosszan. Mint itt pl Miki, meg az IOV-ban Panna. Ettől függetlenül továbbra is Laura nekem a TOP, nem tetszhet mindenkinek minden könyv.
Hosszú idő után végre elolvastam a Randomot. Kezdjük ott, hogy kb. nyár közepe óta nem nagyon olvastam, talán pár oldalt. Aztán 5 napja felvettem ezt a könyvet, mondván "Lesz egy csomó szünetem, legalább elfoglalom magam, és úgyis elszerettem volna már olvasni!". Legutóbb a 40 Nyári Napot olvastam Laurától, ami olvasás után egyből a kedvenc egyrészesem lett. A Random olvasása után viszont egyértelmű holtverseny keletkezett. Imádtam minden pillanatát, a humort, a szereplőket, a karakterfejlődést (mondjuk...ez nem mindenkinél volt meg (iykyk)), az életszerű helyzeteket benne (na, nem a nyereményútról beszélek, azt az életben senki nem nyeri meg😂), és úgy alapjáraton a könyv egész hangulatát. Azt hiszem elég ha annyit mondok még róla, hogy tízből simán kilencesre értékelem.♥️
egyetlen egy problemam van ezzel a konyvvel, az pedig tomi. noel “bunko blogger” karakterehez kepest tomi egy igazi taho, komolyan mondom, megegyszer “eldunnyogi” h neki milyen rossz otthon… irritalt minden egyes interakcio amiben benne volt, a vegtelen negativsaga noel es emma kapcsolatarol annyira lerontotta nekem a karakteret, hogy a vegen hiaba volt cuki es kedves, nem nyerte be magat a szivembe.
egyebkent, nagyon jo konyv, emma az eddigi kedvenc ll lanyom, noel vegre egy olyan love interest, aki tenyleg felkeltette a figyelmem, a konyv vegen pedig nagyot dobott, hogy nem volt egyertelmu a kapcsolatuk mivolta.
pala es miki chki sidekickek, a csajok szerepe is el lett talalva szerintem:))
A mini Leiner Laura Top 3-as listám: 1.) SZJG sorozat (örök kedvenc, kamasz korom óta megunhatatlan) 2.) Bábel 3.) Random Nagyon élveztem az olvasását, visszarepített a kamaszkorom végére amikor a Szent Johanna Gimi könyveket olvastam. A sztori nagyon jó bár Emma kétbalkezessége, szerencsétlenkedése sokszor az agyamra ment, és kiiiiiiicsit többet szerettem volna a románcból. Szorakoztató volt, jellemfejlődésekkel.
Visszarepített tinikorom SZJG-s időszakára :) Aranyos sztori összességében, én gyorsan faltam az oldalakat annak ellenére, hogy így túl lett nyújtva. Viszont nehéz elképzelni Emma és Noel között egy jól működő kapcsolatot, lévén, hogy nem képesek kommunikálni. Úgy igazából nem történt karakterfejlődés az 500 oldal alatt. Tomi pedig Emma biggest hatere szerintem, a könyv nagy részében nem volt túl szimpi.
This entire review has been hidden because of spoilers.