Helena vezetői szerepet vállal a háborúban, amit a természet gyermekei és a Gyógyítók vívnak, ám még a boszorkányok közt is sokan a halálát kívánják. Jeremy képességének hála, összekapcsolódnak a fajtársaikkal – így kerül hozzájuk Annette, egy francia boszorkány, és Jeremy így fedezi fel újdonsült barátját, az önbizalomhiányos Killiant. De felbukkannak Salem kísértetei is: Kendra túlélte a mészárlást, és nem bízza a véletlenre az Anyatermészet jövőjét, Helenának pedig el kell döntenie, képes-e végezni mindenkivel, aki nem ért vele egyet. Miközben három ikerboszorkány kisajátítja Amazónia egy részét, Jet a mezopotámiai jóslat miatt aggódik, Helenának pedig újra kell kezdenie a családjával Miamiban. A boszorkányok bírájának ugyanakkor időt kell szánnia a legtitokzatosabb őselem megismerésére is. Ebben a legváratlanabb segítséget kapja egy régi ellenségtől. Ám Helena minél több időt tölt fajtársaival, Jeremy mintha egyre messzebb kerülne tőle. A fiú abbahagyja a festést, kétségbeesetten keresi a megoldást a háborúra, és éjszakába nyúlóan levelezget egy Látóval, akinek talán nagyobb hatása lehet a Gyógyítók bírájára, mint azt Helena valaha is képzelte volna…
Nagyon próbáltam esélyt adni ennek a trilógiának, és talán abban áll a probléma, hogy ez a könyv nem nekem íródott, mert számomra menthetetlenül lapos a történet, a karakterek idegesítőek és hiányzik ebből a könyvből minden, ami alapvetően megragad egy történetben.
Már az elejétől nehezen tudtam azonosulni a karakterek bármelyikével is, a Helena-Jeremy románc pedig számomra teljességgel érthetetlen. A legnagyobb csalódást viszont mégis az okozta, hogy a három kötet kb. bő két éves időintervallumot ölel fel, mégsem érzem azt, hogy a karakterek fejlődtek, változtak volna. Ugyanaz a hiszti, sírás-rívás, egymással veszekedés megy még a harmadik kötetben is, amikor pedig már több ezer ember élete a tét. Szabályosan fárasztó volt olvasni az éppen aktuális konfliktust, mert nagyjából lehetett tudni, hogy mi lesz a vége.
Ezen kívül nehéz volt elkapni azt az érzést, hogy emberéletek forognak kockán, ugyanis folyamatosan visszaterelődött valamilyen családi-párkapcsolati problémára a szó, ami meg, ahogy fentebb is írtam, elég fárasztó a harmadik könyv végére. Kicsit olyan, mintha az író bele-belekapott volna egy nagyobb világépítésbe, aztán megunta az egészet és visszatért a korábbi komfortzónájába, a romantikához.
Sajnos a főszereplő sem segített sokat, ugyanis Helena elég agyatlanul mozog a saját világában, gondolkozás nélkül belekapkod dolgokba és utána csodálkozik, amikor azok rosszul sülnek el. A legszimpatikusabb mozzanata számomra az volt, amikor lelépett Greggel. Ott azt gondoltam, hogy na, végre látok valami fényt az alagút végén, kilépünk kicsit a megszokott körökből, aztán legnagyobb bánatomra rövidesen ott folytatódott minden, ahol abbahagyták.
Jeremyről nem is nagyon akarok szót ejteni, azon túl, hogy ha egy valódi személy lenne, akkor már többször megráztam volna a vállánál fogva, hogy ugyan szedje már össze magát.
Összességében nem tudom ajánlani ezt a könyvet, főleg azoknak nem, akik már kiléptek a tinédzserkorból vagy éppen már rengeteg kiemelkedő történetet olvastak.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Év elején kezdtem el ezt a trilógiát és fél év alatt be is fejeztem, annyira érdekelt a történet folytatása.
Ebben a részében Helenáék megpróbálják egy csapattá kovácsolni a gyógyítók és boszorkányok alkotta tábort. A céluk elérésében egyesek segítenek, mások meg hátráltatják őket. Azonban a könyv során, sok új szövetségesre, barátra lelnek, valakik még többre is.
Helena : Sosem lesz a kedvenc karakterem, rendkívül idegesítőnek, sokszor önteltnek tartom. Ennek ellenére el kell ismernem, nagyon erős, magabiztos “ember”, akire néha megéri felnézni. Jeremy : Örökre a kedvenc szereplőm marad, kedves, aranyos, kissé félénk, de segítőkész, megbízható. Rengetegszer éreztem már, hogy legszívesebben csak megölelném és tudatnám vele: nincs egyedül. Amin kicsit fent akadtam nála, az a Killianes szál volt. Mármint nagyon cuki, ami kettejük közt történt, ám mivel ezalatt végig együtt maradtak Helenával… eléggé furának, egészségtelennek nevezném a kapcsolatukat, annak ellenére, hogy Hel mindenről tudott, sőt, támogatta őket.
Örülök, hogy megismerhettem ezt a világot, ezzel együtt pedig az írónőt is. A szereplőket örökre a szívembe zártam, na meg a történetet szintúgy!
This entire review has been hidden because of spoilers.