A nap szerelmese

by Sándor Dallos

Munkácsy Mihály regényes életrajzának első kötete a nagy magyar festő fiatalságának éveit, pályakezdésének viszontagságait mutatja be az asztalosinasságtól a művész düsseldorfi tartózkodásáig.

A regény valóság és fantázia elemeinek ötvözete, mégis hitelesen kelti életre a festő emberi és művészi egyéniségét, valamint a kor hangulatát, a XIX. század végi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát.

Dallos Sándor könyve egyszerre ismeretterjesztő mű és színes, olvasmányos regény, amely generációkon keresztül megőrizte frissességét és vonzerejét.

Genres: Hungarian Literature

498 pages, Unknown Binding

First published January 1, 1958

Reviews

[Enikő]

Nagyon szép történet. Őszinte, nem fényezíti, nem simítja ki a szenvedéseket, a csalódásokat. Én így jobban szeretem, mint azokat a meséket ahol minden rendbe jön, úgy, ahogy az olvasó kívánná a szereplőknek. Ezelött nem nagyon ismertem Munkácsiy Mihály műveit, de így olvalás közben meg-meg néztem őket ha a könyv megemlített egyet. Valamikor el szeretnék jutni a Munkácsy Mihály Múzeumba Békéscsabán.
Maga a regény nagyon szépen van megírva. Az egyik kedvenc mondatom ez volt: (a folyó) Ott hömpölygött a régi medrében, vitte a hátán a napot, vitte a holdat, a csillagokat, s vitte az emékeket is. (143. oldal)
Azon lepődtem meg Dallos Sándor művében, hogy volt sok szó amit én ma anglicizmusnak hívnék, mert én nem ezeket a szavakat tanultam kiskoromban, pedig itt vannak ebben a szép könyvben, amit Dallos 1958-ban írt. Példáúl:
Tudod az adresszem...? (156. oldal)
... olyan egzámen alá vették, hogy bizony, Szamossy szinte csak játék volt ehhez képest.
Fotöjök. (286. oldal)
Kilenc hónapig sátorban laktam. Az a jó! A moszkitóhálón átfújt a szél. (420. oldal)
... csak ülve a fényes és szinte kínosan rendes ateliében... (482. oldal)
Szerencse, hogy tudok angolul és franciáúl; nem kellett a szótárban keresgélnem.
Nagyon kiváncsi vagyok most az Aranyecset-re. Nemsokára azt is elolvasom.

[Gábor]

Nincsenek szavak melyekkel tudnám jellemezni, bármit is próbálnék elmondani róla vonna az értékéből az esetlenségem. Soha nem olvastam el egy könyvet sem kétszer, amit egyszer elfogyasztottam visszatettem a polcra (vagy elmentettem digitálisan biztos helyre), mert vagy belém vésődött amit mondani akart, vagy egyszerüen nem is érdekelt hogy terheljem magam. Mostanáig. Mert ahogy befejeztem egyből azon járt a fejem hogy kezdjem az elejéről, annyi értékes és magával ragadó gondolatot rejt, melyeknek a felét sem lehet megtartani egyszeri olvasás után. Kis részben az olvasó felfedezi magát Miskában, mindaddig mig rájön hogy a kisujjáig sem ér fel Mihálynak, pedig ej de szeretne olyan lenni, és lassan páldaképének tekinti a hányatott sorsú festőt. Veszélyes egy könyv is egyben, a világ amit az olvasó felfedez fekete lyukként szippantja be, sokszor telt el három óra mit egynek hittem, mert a csak-még-egy-fejezet nem hagyott aludni.

Ajéndékba kaptam, köszönöm Barátom ezt a kincset!

[Melinda Kocsis]

One of my absolute favourite of all time.
Read it for the first time when I was a teenager and, several times since then..

[Katika]

csodálatos könyv, rendkívüli élet. teljesen magával ragadott a könyv

[S.Bea]

,,Egyébiránt, ha meg nem sértem, nevem Munkácsy Mihály."
Néhány oldal után nagyon meg tudtam szeretni Dallos Sándor regényes írásmódját és nyelvezetét, ahogyan elmesélte a fiatal Munkácsy - Miska -szegény körülmények között megélt éveit. Regényes bizony, mert inkább volt ez a könyv egy jól megírt regény, mint életrajz. Persze megvoltak a valódi szereplők, a helyszínek, amiket megjárt a festő, a mesterségek, amiket kitanult. És ott voltak azok a nagy emberek is - Szamossy, Than, Ligeti -, akik barátai és tanító voltak Munkácsynak. Ezek a dolgok mind megvoltak, és örültem, is, hogy ennyi mindent megtudtam a festő fiatal éveiről, arról hol és mikor, de legfőképpen mi hatására készült el egy-egy képe. Ennek ellenére azért sokszor éreztem azt, hogy Dallos eltúlozza, elnagyolja a férfi életének egy-egy részletét, hogy még nagyobb dicsőségben fürösztethesse a magyarság egyik legnagyobb festőjét. Sokat gondolkodtam azon, hogy ez gond-e nekem vagy nem, hiszen attól, hogy így írt róla, még nem fogom kevésbé megérteni Munkácsy életét, és nem is lesz kevésbé tehetséges számomra. Arra jutottam inkább, hogy ez a Dallos Sándor bizony nagyon rajonghatott ezért az emberért, és képes volt úgy írni róla, hogy az hatással legyen az emberre, és ne tudja letenni a könyvét.
Részletes értékelés:
http://tejszinhabzsolo.blogspot.hu/20...

[Gabi]

Édesapám egyik kedvenc könyve ez, ez volt az egyik ok, amiért fölvettem, és bizony nem csalódtam. Annyira szerethető az elejétől a végéig, és nem is annyira azért, ami történik benne (különben is, részint emlékszem Munkácsy életútjára egy dokumentumfilmből, amit pár éve láttam), hanem amiatt a bölcsesség és napsugaras szeretet miatt, ami süt Dallos minden egyes sorából. Tényleg szívmelengető a szövege.
Mondjuk, a Sven-szerelemről szóló fejezetek nekem egy kissé túlzóak voltak, annak ellenére, hogy simán kinézem Munkácsyból, hogy valóban ennyire felfokozott személyiség volt. (Kíváncsi vagyok, vajon lesz-e Sven eltűnésének magyarázata a folytatásban.)
Viszont a Siralomház megfestéséről szóló részek annyira magukkal ragadtak, hogy szinte észrevétlenül befaltam a könyv végét. Úgy áradt a frusztrált festő feszültsége a lapokból, hogy egyszerűen nem lehetett nem tovább olvasni.
És most folytatom szépen az Aranyecset:tel.

[Vadas Ernő]

i

[Réka]

Amazing novel, one of the best biographical novels I've ever read.