A kárpótlás

by László Márton

A ​regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint „életvesztés miatt” kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy „életét vesztette”, semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő.
Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni „életvesztés”: az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.

200 pages, Hardcover

Published January 1, 2022

About the author

Budapesten született és nevelkedett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait. Néhány évig kiadói szerkesztőként dolgozott, megpróbálkozott a dramaturgiával is, 1990 óta szabadfoglalkozású író. Nős; három - immár felnőtt - gyermek apja.

Forrás: Szépírók Társasága - Tagjaink - Márton László

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

A család az család. Porzsolték esetében: bár ne lenne az.

Porzsolt Ernő (továbbiakban: Por Zsolt) az összes családtagjával megszakította már rövidebb-hosszabb időszakokra a kapcsolatot. Ami azt illeti - indokoltan. Az vesse rá az első követ, aki másképp tett volna a helyében. Csupa olyan személy igyekezett őt ugyanis nevelni (a "nevelni" szó ebben a kontextusban macskakörmök közt képzelendő el), akik úgy érezték jól magukat, ha a másik még rosszabbul érezte magát náluk. És ezért tenni is hajlandóak voltak. Ezt nevezték nevelésnek: "színtiszta áldozatkészségből önző, és merő jóakaratból gonosz", ezek a jellemjegyek határozták meg a légkört. Ilyen közegben, ilyen rokonok közt az ember "megkisebbedik" (Gombrowicz kifejezésével - Archibald Tatum szíves közlése alapján), nem csoda, ha Por Zsoltban felébred a menekülés ösztöne.

Szóval ilyen családi pszichothriller, finoman mögékent történelmi díszlettel. Elegáns, okos, sajátosan mártonlászlói jegyekkel, amelyek végtelenül eredetivé teszik. Ez (a nyelvi csiszoltságon túl) leginkább abban ragadható meg, ahogy a szerző megszólítja az olvasót: Márton ugyanis a regényírást - úgy vélem - egyfajta személyes aktusként fogja föl olvasó és író között, ahol utóbbi nem bújik el a fikció mögött, hanem (nemiképp Dickens modorában) kedélyes mesélőként ki-kiinteget a sorok közül, hogy "Helló, én is itt vagyok!" Ezen túl az egész szöveg (nyilván tudatosan) emlékeztet engem a besúgói jelentések hangvételére is, részben bizonyos rendőrnyelvi fordulatok miatt, de leginkább az elbeszélő homályossága miatt, aki kívülállóként határozza meg magát, mégis mintha mindent tudna Porzsoltékról - ami minimum gyanús.

Márton regényeit én mindig felettébb érdekes, néha pedig (nyelvi értelemben, meg a mögötte lévő tekintélyes tudás miatt) kifejezetten lenyűgöző elemekkel dúsított olvasmánynak tartom. Szoktam is örülni, amikor megjelenik egy-egy újabb cím tőle. Az öröm most az olvasás után sem ingott meg, mert nagyon pakk, nagyon kész kis kötet ez.

[csodaszarvas01 · Rating 5 out of 5]

Márton László egy kellő humorral fűszerezett, de mégis borzasztóan komoly holokauszt regényt írt tavaly. Furcsa azt állítani egy holokauszt regényről hogy kellő humorral fűszerezett, pedig valljuk be őszintén hogy ez tényleg így van. Na, persze nem a holokauszt része humoros, mert az nem is lehet az, hanem az ahogy Porzsolt vagyis Por Zsolt, nem nem nem, tehát Porzsolt Ernő (vagy HorZsolt, MorZsolt) szemén keresztül végigvezet minket egy olyan távoli rokon elvesztésén akit tulajdonképpen nem is ismert és akiről mi sem tudunk meg annál többet hogy szőke volt és hogy a holokauszt áldozata lett.
Azt kell mondjam hogy régen éreztem ennyi gyűlölelet szereplők iránt mint ebben a könyvben. Szerencsétlen Ernőt mindenhogy és mindenhol a bal sors tépte. A szülei, a nagyszülei, a testvére, mondhatni az egész világ egytől egyig csak rosszat akart neki, kínozták, nyúzták, csak azért mert ő talán mégiscsak kitűnt és értelmesebb volt bármelyiküknél. Ezeket a negatív szereplőket Márton nagyszerű készséggel írja le a regényében, azt gondolom ha az ember ilyen jellegű érzelmeket akar kiváltani akkor ezt így kell megírni. A történetvezetés lendületes volt mindvégig, és egy kósza szálként itt is helyet kapott a covid járvány. Ezt utoljára Garaczi regényében olvastam, és ott fel is hívtam rá a figyelmet, miszerint elkezdett bekúszni a kortárs regényekbe a covid-história feldolgozása. Az én generációmnak ez lesz a „sajátossága”, legalábbis remélem hogy semmilyen háborúba nem keveredünk és nem kell attól tartanunk hogy esetlegesen megint egy bizonyos kiválasztott „ellenség” elhurcolását kell átélnünk. Ennyire nem is akartam elkalandozni, de talán ennek is helye van ebben az értékelésben.
Meg kell említsem hogy az utolsó oldalakon kicsiny városkánk (Hódmezővásárhely) is helyet kapott, ez is egy egészen humoros része a történetnek, a helyiek valószínűleg ismerik is a sztorit.
A lezárás számomra teljesen kielégítő, azt hiszem hogy így egy teljesen kerek és erős történetet kaptam. Az utolsó mondatban jöttem rá hogy tényleg mennyire találó a címválasztás, minden összefügg.
Nagyszerű olvasmány volt, maximális 5 csillag. Mindenképpen ajánlott olvasmány.

[gbkMnkii · Rating 4 out of 5]

TBA.
[HU - Kindle]

[Valóczki Ádám · Rating 2 out of 5]

Történelmi traumák végigrezgése generációkon. Pár dolog elment mellettem - testvér volt akkor a két Porzsolt vagy Ernő a korábbi ismeretlen házasságból van? Miért lett elhanyagolva a főhős Vera születése után? Lehet ezzel meg is válaszoltam az első kérdést? Nem derült ki számomra. Érdekes volt, de a végére lényeges dolgok maradtak nekem homályban, antiklimaktikus volt befejezni. Legnagyobb érdeme a nyelvezete, az emészthető hossza, és az ismerős helyek.