A Duna parti kis falu álmos csendjét váratlan látogató veri fel. Egy igazi grófnő költözik a vízparti kastélyba, és ezzel a helybéliek élete is megváltozik. Baár Tünde regénye a múlt század Zebegényébe repít vissza, ahol Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska maga köré gyűjtötte a falubeli gyerekeket, és varázslatos világot teremtett, a természet kincseivel, sporttal és sok mesével. A pedagógus szerző regényében egy régi világról mesél, átmentve az értékeket a mai gyerekek számára.
Sajnálom, hogy ez a csodás borító ilyen silány belsőt takar :( Számomra nagyon durván unalmas volt olvasni ezt a könyvet, nem volt egybefüggő cselekménye, a párbeszédek nagyon erőltetettek voltak, a gyerekszereplők idegesítettek (pedig esküszöm, hogy szeretem a gyerekkönyveket!) Ez a bizonyos mezítlábas grófnő egy gyerekszerető, gyereklelkű és erőltetetten bölcs hölgy, aki engem nagyon idegesített, mert ilyen módon egyik negyvenéves sem viselkedik. Engem ott veszített el teljesen a történet, amikor a grófnő elnevezte virágokról és állatokról a gyerekeket, majd az ÍRÓNŐ IS PIPACSNAK MEG SZARKÁNAK HÍVTA A GYEREKEKET. Nem, köszönöm, nekem ez sajnos nem.
Most fejeztem be. A végére lepotyogtak a könnyeim is. Ez egy igazi, szívhez szóló, lelket melengető, gyönyörűen megírt történet. Kicsinek, nagynak egyaránt ajánlom, mindenkinek, aki még hisz a szeretet erejében, az emberekben, és abban, hogy a könyv érték. Annyira, de annyira szeretem. Biztos, hogy újraolvasós lesz. Ezzel a sorozattal a kiadó megint egy újabb csodát hívott életre.
Gyönyörű történt, gyerekeknek és olyan felnőtteknek akik szeretik a népszokások apró jelenlétét egy könyvben. Rettentően szívmelengető és kellemes olvasmány a fáradt elmének vagy egy elveszett léleknek.