„Tüdős Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat. Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem.
Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez. Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen.
Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében.”
Nagy kutatómunka van ebben a könyvben, ez nem vitás. A téma és a főszereplő személye is nagyon érdekes és izgalmas, mindenképp megéri a feldolgozást. De ehhez talán jobb lett volna valami esszészerű életrajzot, portrékönyvet vagy ilyesmi zsánert választani, mert szépirodalomként, regényként ez nem túl erős. Túl van írva, és tankönyvszerűen mondja fel a korszakot, annak szereplőit, a kulturális-történelmi hátteret és mindent. A nőtörténeti vonatkozásában pedig szörnyen didaktikus. Idézhetnék több részletet, de nem fogok: mindenesetre kicsit sem hitelesek az olyan élő (női) párbeszédek, amelyek a házasság börtönéről meg a férfiak elnyomásáról szólnak így, ezekkel a szavakkal. A narrátori hangot pedig nem igazán leltem. Sajnálom, nagy volt bennem a várakozás, tisztelem a szerző munkásságát, ambícióit és mindent, amit úgy egyébként csinál, de ez szerintem most nem sikerült.
Nagyon szeretem Bódist, ezt most hirtelen nem tudom hova tenni. Semmit nem akarok írni róla, mielőtt beszéltem vele. Hatalmas munka, az biztos. Klára szerethető, minden bizonnyal nagyon fontos magyar feminista, problémás, hogy soha nem hallottam róla, és azért mindenek előtt nagy köszönet, hogy BK a felszínre hozta a történetét. Magával a könyvvel nem tudok mit kezdeni.