Merkúr ​a retrográdban

by Éva Szentesi

A Merkúr a retrográdban nem szokványos szerelmi történet, hiszen ritka, hogy az ember éppen akkor találja meg a szerelmet, amikor éppen életének legnagyobb tragédiájával néz szembe.
Szentesi Éva új kötete a sokáig elveszettnek hitt, majd lehetetlen helyzetben megtalált szerelem, a mégiscsak véget érő barátságok és az útkeresés regénye. Látlelet arról, hogyan értelmezi magát egy nő a 2020-as években gyerek nélkül, mit gondol önmagáról, a testéről, az életéről, és hogyan funkcionál egy párkapcsolatban, ha még nem tudott megküzdeni az örökölt anyai mintákkal.
Ennek a történetnek a főszereplője bárki lehet: lehet az olvasó, és lehet az író is. Bár Szentesi Éva azt vallja, csak az olvasó hiszi azt, hogy egy regény a szerzőről szól, mert valójában az író mindig az olvasóról ír.

Genres: Hungarian Literature, Fiction

208 pages, ebook

First published May 20, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 2 out of 5]

Olyan, mint egy harmatos Szex és New York epizód, New York nélkül, és az összes szerepben egy rossz napot kifogó Samanthával. Érdekes amúgy, hogy egy könyv, ami ironikusan akar ábrázolni egy tartalmatlan és irritatív életformát (legalábbis őszintén remélem), hogyan lesz maga is tartalmatlan és irritatív – azt hiszem, a megoldás az, hogy nem a szerző hajtotta igájába a témát, hanem a téma a szerzőt.

Azzal amúgy még nincs gond, hogy ebben a könyvben nincs cselekmény. Csak három felsőközéposztály-beli fancy nő, akiknek arcjóga-tanáruk van, skinny gin-tonicot isznak perzsa rózsaszirommal (rózsaszirommal!!! mi a tökömért?), és vegán bőrkabátban járnak. Ők témázgatnak erről-arról, meg van pár közepesnél kevésbé átélhető problémájuk. (Ezeket a közepesen átélhető problémákat akarja Szentesi egzisztenciális és/vagy generációs válságként eladni, kevés sikerrel.) Komolyan mondom, én eléggé nyitott faszinak tartom magam, de azért ez nekem is sok. Majdnem elküldtem őket kapálni - még jó, hogy időben moderáltam magam. Itt mondjuk közbe lehet vetni, hogy baromi antipatikus figurákról is lehet pöpec regényt írni, de itt szó sincs erről. Nem látom, hogy Szentesi megpróbálna azonosulni a saját elbeszélőjével, szerintem sokkal inkább arra hívja fel az olvasót, hogy valami sajnálkozással elegy megvetéssel kezelje figuráit. Mindezt úgy, hogy az elbeszélőt a saját nézeteinek szócsöveként is fel akarja használni (különösen a második etapban), ami kifejezetten amorf hatást kelt.

Az előbb közepesen átélhető problémákról tettem említést, nos, ezzel kapcsolatban pontosítok. Az elbeszélőnek ugyanis féltávnál meghal az édesanyja, akinek a létezése amúgy akkor tudatosult bennem. Ez az esemény a „baltával jellemformálás” tipikus esete – a tragédia ugyanis csak azért van a szövegbe applikálva, hogy villámcsapásszerű drasztikus változást idézzen elő a főhősben. Aminek következtében az egyfelől egy kicsit visszaemlékezik az anyára, másfelől meg sikerül neki tartós kapcsolatra lépnie egy férfival, holott addig csak kósza kufircokban volt érdekelt. Szóval megváltozott, na. Megtalálta a helyét. Örüljünk. Kár, hogy ez a változás magán a regényen nem sokat javít: ugyanaz a modoros helybenjárás marad, mint az első száz oldalon.

[Kovaxka · Rating 3 out of 5]

Nagy levegőt kell vennem az értékeléshez. Mert bírom a Szentesit, nagyon drukkolok neki és eszemben sincs bántani. Szinte minden írását elolvasom, szeretem a szókimondását, a stílusát, világlátását. Úgy érzem, a tárca az igazi műfaja, a Kardos Margitos kötete például nagyon is tetszett. Az előző regényét sokkal kevésbé kedveltem, ezt a könyvet meg nem is nagyon tudom értékelni. Terápiás írás, az biztos, őszinte is, olvasmányos is, de ettől még nem regény. Persze ezt nem az én tisztem eldönteni, de Péterfyék azért szólhattak volna.

[Lacii · Rating 2 out of 5]

Hát ez hatalmas csalódás volt. Igazából nem is egy teljes értékű regényt kaptunk, hanem inkább egy terápiás írást vagy összefűzött naplórészleteket.
A könyv első felének fő csapásvonala az "ugyan kinek van szüksége férfiakra?", barátságra és egy éjszakás kalandok. Míg a második fele pedig a párkapcsolatról szól. Mindezt a már jól megszokott Szentesi felé nyers, kendőzetlen szókimondással.

Ami nagyon jó is lenne, ha nem lenne valami hihetetlenül felszínes. Az első rész olyan volt, mint egy sortűz, mindenbe és mindenkibe beleköt és mivel rengeteg (minden?) önéletrajzi ihletésű (értsd konkrétan lehet tudni, hogy melyik karakter, ki lehet az író életében) az embert elfogja egy kellemetlen szégyenérzet. A barátnők mindenkiből gúnyt űznek, majd ők is azt csinálják (tudom-tudom, "irónia"). Nem kell férfi, de amint lesz férfi hopp minden barátság megszűnik. Nem háttérbe szorul, MEGSZŰNIK. Meg amúgy is, mi értelme volt a baráti szálnak? Ott voltak támogató karakterként, majd egy könyvön kívüli dolog miatt összevesznek, eltűnnek és nem is térnek vissza. Ha ez egy könyv lenne és nem egy önéletrajzi ventilálás, akkor ez egy amatőr írói hiba. Nincs jellemfejlődés, nincs semmi (eddig nem volt pasi, most van, úgyhogy a kokóutcát felváltja a fehérbor = jellemfejlődés.)

Két dolog tetszett viszont: az anyukás dolgok a végén, illetve az a jelenet, amikor megfogalmazódik, hogy szerelmes.

Örülök, hogy Szentesi megtalálta a boldogságot. Viszont ez a könyv félkész állapotban lett kiadva. Ventilálás, aminek az egyetlen célja talán az, hogy beszóljunk pár embernek az életünkből és jelezzük, hogy bekaphatják, mert mi boldogok vagyunk. Ami szomorú, mert ebben a sok sekélyes beszólogatásban elveszik a legértékesebb dolog: a gondolatok és érzések az anyukáról .

[Natos · Rating 1 out of 5]

Ez a könyv úgy gáz, ahogy van.

[Bori Pál · Rating 3 out of 5]

Nekem valahogy a könyv egységei (karrier, gyász, barátság, szerelem) nem álltak össze egy egésszé, külön-külön működtek, de együtt nem voltak valósak.

[Eva Spielmann · Rating 2 out of 5]

Kellett egy jó kis kovid-magány, hogy elolvassam. Pedig a könyv címe már a megjelenésétől kezdve foglalkoztatott: vajon szándékos hiba vagy simán félműveltség vezetett a Merkúr "a" retrogádban címadáshoz?

Elmagyarázom: tarthatjuk bárminek is az asztrológiát (áltudományos hablatynak, béljóslással egyenértékű ostobaságnak, a világ legnagyobb átverésének stb.), van egy irodalma, amit hívhatunk akár szakirodalomnak is. Könyvtárnyi könyv született még magyar nyelven is a témában, de sem a Merkúr, sem semelyik másik bolygó nem szokott "a" retrográdban lenni. Névelővel nem. Ez egy össz-egyetértésű szakmai szokvány, pont úgy mint az MTA helyesírási szabályzata. (Hozzáteszem, még annál is logikusabb, mivel a retrográd/hátráló elsősorban egy jelző, de ha határozószóként használjuk, akkor sem használunk előtte névelőt.)

Szóval végig arra kerestem a megoldást a könyvben, hogy vajon ez tényleg egy benézett hiba vagy valami szándékos, cinkos stíluselem? Ez utóbbi esetben folyton vártam a szerző kikacsintását, hogy hát tudom én, hogy nem így kell mondani, csak ez a három ostoba liba (akiről szól a könyv), az ennyire sekélyes és fogalmatlan... Ezt úgy tényleg értékeltem volna.

Elárulom viszont: kétszáz oldalon egyszer sem kacsintottak rám.

Pedig mindvégig arra gondoltam, hogy beüt az az érzés, amikor egy művelt ember idegen szavakat használ, szándékosan helytelenül. Mert valamiért azt gondolja, hogy az például vicces (én például az exkuzáltam magam helyett gyakran használom az exhumáltam magam, mert azt viccesnek gondolom). Félreüthet, belátom.

De akkor miért nem szólt senki sem a szerző körül, hogy ez így nem ok?

Mindegy is, túl sok leütés egy névelő miatt, a könyv szórakoztatóan vacak, két óra barátnőkkel semmiről sem beszélgetésnek pont ennyi értelme szokott lenni. (A gyász, anyahalál témánál voltak szép, őszinte pillanatok, talán csak a műfajra nem talált még a szerző...).

[Yvett Krilek · Rating 3 out of 5]

Teljesen vegyes ez a könyv. A közvetlen stílus miatt elég hamar kiolvastam, valahogy úgy éreztem, hogy még az irritáló karakterek párbeszédei is valóságosnak tűnnek, még a mondatok tagolása, a “vágod” kötőszóként használata is azt erősítette, hogy ezek az emberek, akik megszólalnak, valahol tényleg léteznek, és volt az egésznek egy flowja. Ez nyilván nem áll túl messze a valóságtól, önéletrajzi ihletésű a könyv. Nem mondanám regénynek. Ahogy egy másik véleményben olvastam, inkább egyfajta ventillálás ez mindenféléről, az olyan komoly témáktól elkezdve mint a gyász vagy a gyermekvállalás, egészen az olyan felszínes és tagadhatatlanul burzsoá témákig, mint a léböjtkúrák, az arcjóga és a pránanadi (ez valami spiri dolog, most hallok róla először). Kicsit hiteltelennek érzem az összes beszólást ezekre az úri huncutságokra, amikor a főszereplő (/írónő?) ugyanúgy műveli ezeket, mint azok az emberek, akiket leszól miattuk. De voltak amúgy jó részei is - amit a gyász feldolgozásáról meg a szerelem kibontakozásáról ír, azok között vannak egész megható és igaz gondolatok. Nem tudom, hogy került megint a kezembe az írónő könyve, régen olvastam már tőle, de ennek tetszett a címe és végtére is nem bánom.

[Orsi · Rating 2 out of 5]

Ez egy hosszabb noi magazin cikk, kicsit hatasvadasz stilusban, kotelezo happy enddel, ameddig olvasom lekot es eltelik vele az ido, de ahogy becsukom el is fogom felejteni. Nem rossz, es nyilvan nem szivesen kritizalja az ember de ahogy masok is irtak itt, regenykent ez tenyleg ertelmezhetetlen.

[Alexandra Gallusz · Rating 3 out of 5]

Nagyon emlekeztetett ez most Benedek Agota stilusara, az osszefuggestelen tortenetvezetes es poenok miatt. Nekem kicsit sok volt a magyar elit fikazasa, olyan erzesem volt hogy akkor "minek ment oda", viszont a Pedig Olyan Szepen Eltekhez kepest itt csak par oldalon keresztul ment az celebek ostorozasa. A szeretni jottem, hiszen erre szulettem-nel hangosan felrohogtem, meg voltak benne meg vicces (vagy tragikomikus) reszek.

A konyv masodik felenel volt, hogy elerzekenyultem, mert az en anyukam is ugyanezt az altatodalt enekelte nekem, mikor kicsi voltam. A konyv vege pedig remenyt adott, mert konkretan ugyanebben a cipoben jarok most, szoval pont jokor jottek ezek a sorok.

[Rajnatimi · Rating 1 out of 5]

Magyarországot elhagyva vettem meg a kötetet a reptéren, kicsit az otthagyott életem kerestem benne, valami ami mostanság játszódik és hétköznapibb történet. A fülszöveg és hátoldal tetszett - az anyukával bonyolult viszony elég sokunknak ismerős lehet, népszerű téma is lett.
Nagy csalódás lett, de legalább a kedvem meghozta az olvasáshoz és ahhoz, hogy jobb magyar kortársra leljek - bár nem teszem ezt a megjegyzést Szentesi Évára, mert lehet más kötete jobb, csak ezt olvastam.
Az pozitívum, hogy a szereplők egész hétköznapian beszélnek(1-2x talán túlzásba esve). Azt remélem, hogy az 1. részben szándékos, hogy a nők külsejét folyamatosan szapulják egymásnak miközben a nagy feminizmus megy - ez ha direkt van, akkor jó tükörkép. Ami miatt nem vagyok ebben biztos, az az, hogy sajnos az egész olyan kidolgozatlan, mintha egy első kézirat vázlata lenne. Kár, mert lett volna benne potenciál.
Maga az üzenet, pedig akkor az, hogy ne aggódjatok szingli, harmincas nők, majd csak lesz valaki? Ez az egész végkifejlet az anyukával és szerelmi szöggel, nekem nagyon üres és értelmetlen. Kicsit egy Oravecz Nóra kötetre emlékeztet.
Korábbi értékelő írta, hogy Szentesi jobb tárcákban, el tudom képzelni, mert pont annak volt meg a hiánya, hogy az egész kerek legyen és a sztori mintha nem lett volna elég mélyen kidolgozva. Pont, mintha egy hosszú novella lett volna. Sajnálom, és ez sokszor a szerkesztők/kiadók hibája talán - tudják, hogy el fog kelni, és csak rábólintanak?

[tupturupp · Rating 1 out of 5]

Hát... Ki akar három 35 körüli nőről olvasni, akik közül az egyik állandóan idegenekkel fekszik össze ennyi idősen is, a másik kokós, de közben gyereket akar, a harmadik meg fűvel-fával csalja a férjét? Mindezt 200 oldalon keresztül, amiből legalább 20 oldal nyomdafestéket nem tűrő szó és kifejezés, ami "csodás" hangulatot kölcsönöz a könyvnek? Komolyan mondom, én még ennyi trágár szót nem olvastam egy könyvben, és nem tudtam közben nem arra gondolni, hogy most kinek akar itt keménykedni az írónő? Ez olyan volt, mint 15 évesen, amikor az tűnt menőnek, ha minden 2.szavad a "bmeg", csak most jól megspékelve minden mással. Csak hát azóta eltelt 20 év, és ez inkább gáz, mint menő... Na mindegy. Egy csillagot kap azért, mert az anyjával való kapcsolatáról szépen ír, és mert a gyásszal kapcsolatos részek kivételesen felnőtt által írt résznek tűntek, nem egy gimnazista "nagymenő" akárki által írottnak.

[Krisztina Cseh · Rating 3 out of 5]

Meglepetten olvastam Szentesi sorait. Sokat hallottam róla és maga a háttér sztori meg mindaz amin keresztül megy nap mint nap sarkallt arra hogy megvegyem a könyvet. Egy igazi belevaló és hihetetlenül őszinte írónő akire felnézek és szívesen olvastam minden egyes fejezetet, néha picit szomorúan máskor meg könnyes szemmel vele örülve. Engem megnyert és várom az újabb olvasandót tőle. Továbbá sokszor azon kaptam magam hogy pont azt olvastam amire épp szükségem volt. Egyedul amivel gondom volt az a könyv második része ami durván más hangulatot vett fel de a végére picit ujra váltott( meg szerencse ).

[Vivien Sipos · Rating 4 out of 5]

Nagy bajban vagyok – merthogy alapvetően bírom Szentesit, szeretem a stílusát és az írásait, de valamiért ez a kötet nem ütötte a megszokott szintet. :(
Ütős a cím, a borító, és azt kell mondjam, hogy néhány fejezet / momentum is nagyon erősre, érzelemdúsra sikerült. Bőgtem, röhögtem, helyeslően bólogattam…
…néha viszont nekem már túl nyers, túl obszcén a nyelvezet – és ez nálam alapvetően viszi le a történet minőségét (kövezzetek meg érte)…de még ha a nyelvezet nem is olyan durva, akkor sem adott nekem sokmindent a történet.

[Panna · Rating 4 out of 5]

Van valami megnyugtatóan boldog az üzenetben.

Szentesi Éva valahogy képes megtalálni az én személyes gyermekkori fájdalmaimat és papírra vetni azokat. Ez egy pöppet kezd zavarni. De jó értelemben.

Nem vagyok meglepődve a fejleményeken. Nem tudom, hogy dokáig velem fog-e maradni ez a történet. Szívemből remélem, hogy igen.

Lehet, kicsit csöpögős meg semmit mondó ez az értékelés, de olyan rég óta olvasom ezt a könyvet és olyan rég óta nem fejeztem be semmit, hogy nekem ez elég. Ez így mind most pont elég.

[Bea Kovács · Rating 2 out of 5]

Igazából talán a 2 csillaggal is nagylelkű értékelő vagyok… Szeretem a hétköznapok bonyolult egyszerűségéből megírt történeteket, nem zavar a mai nyelven kifejezett szókimondás, szóval nem ezek miatt “picsogok”, de azért attól még, hogy sorba rakjuk a betűket, az még nem feltétlen irodalom. Az Édesanyjáról szóló egyes részek tényleg értékesek, azokból elég lett volna egy novellára valót összeszerkeszteni.

[Fruzsina Toth · Rating 2 out of 5]

This book falls short of expectations, delivering a shallow and predictable narrative about women in their 30s reminiscent of "Sex and the City." The characters are one-dimensional, and the plot lacks originality. Despite these shortcomings, there are rare moments where the main character's deeper emotions are explored.

[Peter · Rating 3 out of 5]

Egyéb kommentár nélkül, ezért a pár mondatért megérte elolvasni a könyvet: „Látod, már nem félek, anya. Nem félek a haláltól. Nem félek a szeretettől sem. Pedig ez utóbbitól egész életemben jobban rettegtem, mint attól, hogy egyszer meghalok. Várlak majd otthon, anya, az elolvadó világban, ahol újra kislány leszek, az öledben ülök, és te átölelsz engem szorosan.”

[Vera Villamil-Treit · Rating 5 out of 5]

Nem értem a rossz értékeléseket, szerintem ez a könyv pontosan leírja a harmincas korosztàly nőinek a gondolatait, a baràtsàgokat, a nőket, a halàlt, a gyàszt, és a szerelmet. Brutàlisan őszinte. Többször megkönnyeztem. Rövid, de nagyon jó iromàny.

[Dorka · Rating 4 out of 5]

Nagyon furcsa érzésű ez a könyv. Mélyen megélt érzések vallomása, vezeklés. Sokszor zavarba ejtő a nyers őszintesége. A legutolsó gondolat és ahogy megfogalmazza az meg színtiszta gyönyörűség! Imádom, ahogy Szentesi ír, olyan egyszerűen és magától értetődően.

[Xénia · Rating 3 out of 5]

Szívem szerint 2.5 csillagot adtam volna, de felkerekítettem. Ez volt a harmadik könyvem Szentesi Évától, de a másik kettő sokkal jobban tetszett. Kaotikus volt a stílusa és körülbelül négy oldal tetszett igazán, a többit hamar el fogom sajnos felejteni.

[Rumi Anna Sára · Rating 3 out of 5]

2,5

[Anna · Rating 4 out of 5]

Nyers és mégis fogyasztható

[Hajnal Bartha · Rating 2 out of 5]

Már az előző könyvénél is úgy voltam, hogy nem olvasok tőle többet, de ezt ajándékba kaptam, úgyhogy átrágtam, de eseménytelennek találtam. Mostmár tényleg nem fogok... 😑

[Emese · Rating 5 out of 5]

interesting and thought-provoking~

[esztereszterdora · Rating 1 out of 5]

Írhatnék egy teljes napig a bajaimról, de nem fogok.

Ez egy nagy nothing-sandwich. (És a Merkúr nem A retrográdban van. Hanem a Merkúr retrográdban van.)

[Agnes · Rating 5 out of 5]

Micsoda remek konyv. Igazi erzelmi es ertelmi hullamvasut.
Jokor jott, es fel is razott helyenkent.

[Anna Nemes · Rating 2 out of 5]

Azzal kezdeném, hogy én nagyon bírom Szentesi wmn írásait. Hogy nyers, hogy van tartalom.
Most hogy épp gyaszmunkában vagyok, gondoltam itt az idő a rég halogatott könyveit olvasni.

És hát nem jött be... az első rész kifejezetten idegesített a semmilyen, felszínes picsogással. Volt talán egy-egy mélyebb gondolat, és bár az én baráti körömben sincs a szombati ivásnál mindig magasztos gondolat, de itt végig azt éreztem h ebben a társaságban én nem ülnék.

Onnan hogy indul a gyász elkezd végre valamiről szólni a könyv. Onnan volt pár számomra igazi Szentesi pillanat, ami miatt tudom hogy na igen, én ezt a nőt nagyon csípem.

De nem egy ujraolvasos könyv, nem egy szuper olvasásélmény. Nagyon sokat rakosgattam félre, mert egyszerűen nyögvenyelős volt nekem a haladás vele.

[Lili Trencsenyi · Rating 3 out of 5]

I loved the story of this book, really reminded me of my late teens, early 20's. This book lifts your soul and heart up, you can honestly have good laugh, then tears your heart into tiny little pieces. I'm not gonna spoil anything, but I won't say I didn't cry while reading it.
The only thing that I didn't like again, is the first person, present tense, but that's my own personal issue, otherwise it's a really great book and an entertaining, heartwarming story!