A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.
Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.
Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!
Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.
He was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Úgy érzem, ez méltó lezárása volt a sorozatnak, még akkor is, ha nem direkt történt. A kedvenceim az öngyilkosos részek voltak, mivel azok nagyon szépen voltak megírva. Az ötlet is tetszett. A borítónál zavar egy picit, hogy nem olyan, mint a többi, de, azon kívül ennek a könyvnek van a legszebbje az egész sorozatban.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nem is tudom hol kezdhetném! Még augusztusban vásároltam meg az első kötetet, melyet a nyaralás alatt pár nap elteltével el is olvastam és onnantól volt nekem szer’usz világ, mert ennél fájintosabb sorozatot régen fogtam a kezemben. Őszintén mondhatom, hogy az örök kedvencek polcára költözik be mind a hét kötet, ahonnan ahányszor szükségeltetik, újra olvasom őket még számtalanszor.
Gyula bátyó munkája (emléke legyen örökké áldott 🕊️) lentebb, mint a legkiemelkedőbb alkotások sora, nem kerülhet. Ahogyan megalkotta a szívemhez nőtt szereplőket, ahogyan aprólékosan sok munkát fektetve a kutatómunkába s így alkotva meg a századfordulós Budapestet, ahogyan megelevenedett előttem a kor beszéde és élete, egyszerűen immaculatus volt.
Köszönöm, hogy bár, ha rövid időre is, de az enyém is lehetett a morc ugyanakkor érző szívvel megáldott Sédeni-Ambrózy Richárd Lajos Gobert báró úr. Mili és Richárd kapcsolta egy külön gyöngyszem, amit emlékezetem brokátfüggönyei mögött (itt a mi szeretetre méltó és nagyságos bárónénk gondolatait parafrazáltam) őrizni is fogok földi életem során.
Kiemelkedő kedvenceim voltak: Tarján Vili, Mück Mári, Erdős Reneé, Suha Isti, Agáta mama, Terka néni, Emma, a papuska és még sorolhatnám… Ha úgy vesszük mindenkit igen megkedveltem!
Ezt a Márika-féle “jóáldást” szerintem örökké megjegyzem (talán épp Detrichnek mondta): “Ide figyeljen maga lótetűnek is kevés sekerc, vigyázzon a szájára különben belegyalogolok!”
Köszönöm, hogy ebben a maga gyönyörűségeit elénk táró, sötét titkait féltő korszakban élhettem kicsinyt! Köszönöm az élményt, köszönöm a sok szeretet, amit kaptam. Hálásan köszönöm!
Nem is tudom hol kezdjem. Biztos minden olvasóban megvan az az érzés, amikor gyorsan akar haladni a könyvvel, mert majd’ megöli a kíváncsiság, de közben meg nem akarja, hogy az oldalak csak fogyjanak és fogyjanak… Nos az Ambrózy báró eseteinél végig ez a kockázat áll fenn és ez alól nem kivétel egyik rész sem (igen, még a “feledik” részek sem).
Az utolsó rész is izgalmas és számomra felemelő volt olvasni, ahogyan a báró és felesége együtt nyomoztak. Az összes részt végig kíséri a kapcsolatfejlődésük és ez alól az utolsó kötet sem kivétel, mely felteszi arra a bizonyos i-re a pontot.
A szívem mélyén fáj, hogy ennek a sorozatnak vége (talán az oka az, ami ennyire szomorúvá tesz), de mégis egy kerek történetet kaptunk. (Bár nyílván az ember még szívesen olvasna Miliékről.)
Hálával tartozom az írónak, hogy ekkora élményt adott, hiszen biztosan újra fogom olvasni a könyveit, de közben mérges is vagyok! Igen, mérges! Mert olyan magasra rakta a lécet, kedves Gyula, amit elég nehéz lesz megugrania bárkinek is!
This entire review has been hidden because of spoilers.
Méltó befejezése az Ambrózy-sorozatnak, kár, hogy nem lesz több. Szerintem az eddigi legborzongatóbb rész volt a sok öngyilkossággal. A "gonosz" motivációját valahol kitaláltam, a személyét nem. Végig sok meglepetést hozott. Tetszett Mili karakánsága, kár, hogy nem derül ki, sikerül-e megnevelnie férjurát.
"Nagyot nyeltem, emlékeztetve magamat, hogy én választottam olyan férjet, akinek a modora leginkább a sózott heringéhez hasonlatos, a humora pedig előbb késztet sikításra, mint nevetésre."
Az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír az egyik, mert ez volt az utolsó Ambrózy-kötet, de örül a másik, mert a polcról levéve bármikor újra" találkozhatunk".
Az utolsó rész szerintem eléggé sötétre sikeredett, mert Mili és Richárd ezúttal egy olyan ügyben nyomoznak, ami a 21. században is felkavarná az állóvizet, nemhogy az 1900-as évek elején. Fiatal nők holttestét gyalázzák meg hátborzongató módon, akik maguk vetnek véget az életüknek (többnyire). Hamar kiderül, hogy ilyen nehéz ügye talán még nem is akadt sem a magyar királyi rendőrségnek, sem a mi nyomozópárosunknak. Már-már úgy tűnik, hogy megoldatlan lesz, de tudjuk:ahol ők ketten beleássák magukat valamibe, ott bizony bűnöző nem marad a talpán..
Mili és Richárd kapcsolata még mindig talány számomra, mert valamelyik folyton belerondít a szépen alakuló életükbe, amikor végre azt gondolnánk, hogy kitörhet a világbéke. Sőt, most mintha a két karakter szerepet cserélt volna:Mili lett a házsártos, soha semmi nem jó-féle pukkancs, miközben a báró egy teljesen más viselkedést kezdett mutatni, és ez nekem nem illett bele az eddigiek alapján a történetbe. Abszolút karakteridegennek éreztem mindkét oldalról.
Egy másik oka annak, hogy levontam fél csillagot, hogy a kedvenc mellékszereplőim - Vili és Márika - alig szerepeltek a könyvben, pedig mindkettő nagyon üde színfoltja a regényfolyamnak. Tudom, utóbbi kapott egy egész részt, de én inkább azt a frissességet hiányoltam a mostani részből, ami miatt nekem olyan kedves figura. Vili pedig szinte jelen sem volt a könyvben.
Van egy harmadik oka is a - fél csillagnak, mégpedig az, hogy nagyon könnyen ki lehetett találni, hogy ki volt a tettes, a motiváció pedig valahogy nekem nem illett a korabeli közegbe, sokkal jobban passzolt volna egy Helyszínelők-epizódba, vagy a Gyilkos elmékbe. De lehet, hogy ez is volt a cél, ha már az alaphelyzet ennyire sötét volt.
Összességében ez a kötet bekerült a kedvenc részeim közé. Így a végén olyan érzésem van, mintha egy iskolai ballagáson lennék, ahol az ember számba veszi az osztálytársakkal eltöltött éveket, amikben volt jó is, rossz is. Voltak mélypontjaim a sorozattal, de ha egyben nézem, sokat köszönhetek annak, hogy ezt az évet erre (is) szántam. Megismertem a korabeli Budapestet, ahogy soha nem láthatnám már, kaptam érdekes nyomozásokat, szerethető karaktereket, élvezhető nyelvezetet, és általa többször vettem kézbe magyar szerzőtől írást. Szer'usztok kedveseim, meg biztosan találkozunk!
Próbálok nem arra koncentrálni, mekkora szomorúság volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy tudtuk, nem lesz folytatás. :( Helyette szerettem volna kiélvezni ezt az utolsó kötetet, ami nem meglepő módon egyáltalán nem okozott csalódást, most is rendkívül részletes és kidolgozott történetet kaptunk. A nyomozás mellett szuper volt látni, ahogy Mili és a Báró kapcsolata – bár a felszínen nem épp érzelmes – a valóságban vannak ott igazi érzelmek, amit mindketten a maguk módján mutatnak ki. Talán ezek a pillanatok voltak most a kedvenceim, főleg a legutolsó fejezet fricskája. Mellette viszont izgalmas volt ez a fejetlen nyomozás is, még ha az elmúlt részekhez képest kicsit rövidebb is volt a könyv. Márika felvillanásai most is nagy mosolyt varázsolnak az arcomra. Richárd nem képes levetkőzni fellsőbbrendűségi vonásait, néha próbál teret adni Milinek, de azért ő mégis csak ő, utólag mindig odaszúr, hogy természetesen már mindent tudott. Az első rész előtt nem hittem volna, hogy ennyire megszeretem és ennyire a szívemhez nő ez a sorozat, de tényleg csodálatos alkotás, ami a város korabeli légkörébe is tökéletes betekintést ad.
“Én magát, barátom, meg fogom nevelni, még ha belepusztul is.”
“-Sajnálom, de úgy hiszem, a virslinek várnia kell, mivel akadt itthon…khrm, némi dolgom- emeli meg a kezében tartott levelet Ambrózy báró, majd oly rémületes dolgot tesz, amit Makkay detektívnek látnia még sosem volt szerencséje: szívből, harsányan és önfeledten nevetni kezd.”
Nem ez volt a legerősebb kötete a sorozatnak, de nagyon szerettem mert jó volt olvasni, ahogy Mili és Richárd immár férj és feleségként erednek a budapesti bűn nyomába. A nyomozás során kibontakozott még jobban a hitvesi kapcsolatuk dinamikája is. Ez a sorozat marad mindig a valaha volt kedvencem. Magával ragadott és nem engedett. Imádtam ezt a világépítést, a rengeteg korabeli hiteles helyszín és személy megjelenítését és persze a mi bárónkat és bárónénkat.
“-Bűnözőt üldözni: hisz ilyet már korábban is tett. Mi ebben a kunszt? -Azt hiszem, csupán annyi, hogy Ön nélkül, kedves, már nem tudnám élvezni a vadászatot.” ❤️
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ritka „élmény”, hogy szomorúság volt bennem, miközben egy nagyszerű könyvet olvastam. Nem lesz már több Ambrózy történet, és más könyv sem, amit Böszörményi Gyulának köszönhetünk Az utolsó rész is méltó volt az eddigiekhez, a megszokott humor, nyelvezet, szereplők. A cselekmény egy kissé eltért az eddigiektől, de így is nagyon tetszett. Lezárult ez a kivételes sorozat, minden oldalát élveztem.
-1 csillag, mert utolsó kötetként hiányoztak számomra szereplők belőle. Márika és Isti kapcsolata, Vilmos alig szerepelt. Tudom, hogy már jó pár kötet óta nincs említés róla/róluk, de én szívesen hallottam volna Renéről is, Emmáról, Papusról, a Bárónéről.
This entire review has been hidden because of spoilers.