Lassú teher

by Sándor Tar

Bizonyos, hogy napjaink egyik legjelentősebb írója Tar Sándor.
Mikor olvasni kezdjük, azt gondoljuk, az átlagemberről ír. Mire a végére érünk, úgy érezzük: „átlagember” – ilyen nincs.
Ember van. Sosem átlagos.
Sors van. Sosem banális.
Szenvedés van. Sosem fordulhatunk félre.
Ez az író nem bája, ha kiderül: érzelmei vannak. De humora is van, kell is, hiszen a mai Magyarországról ír. Csalódottakról és megcsalatottakról. Jobb sorsra érdemes álmodozókról. Ügyesekről, ügyetlenekről, ügyeskedőkről.
Hihetetlen történeti beavatással érnek föl. Mert nemcsak az embert és az oly kevéssé alakítható világot ismeri, hanem arról is sokat tud, amit leegyszerűsítve úgy nevezünk: kiszolgáltatottság, perspektíva-vesztés.
Mesélőkedve határtalan, hangja rendre eltűnik szereplőinek mélyvilágában. Jelenünk véres valósága szervezi a történeteit. Mindig két pólus köré gyűlnek magnetikus mondatai: egyik a rendet hazudó káosz, másik az emberi természet.

„Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud.” Ezt a nagyon egyszerű és nagyon fontos mondatot Esterházy Péter jegyezte le Tar Sándorról.

Genres: Hungarian Literature

288 pages, Paperback

First published January 1, 1998

Reviews

[N · Rating 5 out of 5]

Bevarázsol minket mások életébe, de úgy, hogy közben rájössz ez a te élet-történeted is lehetne. Mert mindannyiunknak van/volt nagypapája, nagymamája, Róza mamája vagy Béla bátyója. Emlékezhetünk öregapánk alumínium kanalára, amivel a háborúból maradt csajkából kanalazta lassan, komótosan, minden falatot az emlékezetbe vésve a krumplilevest. Nagymamám görnyedt hátát látom, ahogy leül a sezlonyra, kezével csendben aprítja a kenyérbelet. Sok mindent el kellene mondani – írja, de kinek? Az emlékek sajátjaink, nehéz róluk beszélni. Úgy elmondani, hogy az a másiknak is emléke lehessen. Tar tud így mesélni. Ha őt olvasod, egyedül akarsz lenni, összekucorodni egy zugba egy sarokba és mesél. Nem elmesélhető meséket mesél, hanem olyat, amit már talán láttál, hallottál és ő újra felidézi benned. Tálentum. Így mondják, ha valamihez istenadta érzéked van. Ő megkapta ezt. És ha olykor teherként is nehezedett rá mindaz, amit a világban látott, hát elmondja nekünk. Hogy a te terhed is vihetőbb legyen. Milyen a lassú teher? Nekem vihetőnek tűnik, nem túl nehéznek. Emberléptékűnek. Pont annyi, amennyit még vinni tudsz. De csak lassan, aprókat és megfontoltan lépve előre.
És ha mégsem tudnád elmondani senkinek, ha már nem lesznek majd szavak benned , akkor majd add kezébe ezt a könyvet és ha igaz, megérti mit vittél magadban.

[Cipőfűző · Rating 5 out of 5]

Elképesztően tömör szövegek, bárminemű felesleget nélkülöznek. A legtöbb novella a rendszerváltás abszolút veszteseinek krónikája, Tar Sándor zseniális szócsöve volt ezeknek az embereknek, a korszaknak. Szereplői az élet terhét cipelik, mely szépen lassan, előbb-utóbb agyonnyomja őket.

[Rural Soul · Rating 4 out of 5]

Just read an Urdu translation of titular story. The man seems to live in lives of His characters.