Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre. Első regénye 2014-ben jelent meg, és az eltelt évek alatt a magyar fantasztikus irodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb írójává vált. A Horgonyhely, majd a Zsoldos Péter-díjat nyert Irha és bőr c. regényei mellett számos novellája jelent meg antológiákban, zsáner- és szépirodalmi magazinokban. A hazugság tézisei ezek legjobbjaiból és új írásokból válogat.
Annyira nyugtalanító kötet ez, hogy én komolyan nyugtalan lettem tőle. És becsszó, ez egy jelentéssel bíró mondat.
Moskátnál kezdetben vala a kérdés. Némelyik első hangzásra szimplának tűnik. Mit vagyunk hajlandóak megtenni azért, hogy átmenjünk egy vizsgán? Hogyan éljünk túl egy túlélhetetlen munkahelyet? Más kérdések viszont egészen filozofikusak. Érdemes-e a fennmaradásra egy világ, ami csak a hazugság által tud fennmaradni? Lehetséges-e igazság, ha mindent, ami jobbá teszi az életünket, így vagy úgy másoktól kell elvennünk? Ezek köré a kérdések köré épülnek az elbeszélések. Moskát pedig lemegy a mélyükre, nem gondolja, hogy hoppá, van egy szellemes ötletem, azzal kihúzom a végkifejletig. Törekszik a gondolat kibontására, nem egyszerű választ akar konstruálni, hanem a válaszok komplexitása (néha a válaszadás lehetetlensége) érdekli.
És akkor itt, ezen a ponton kell megkérdeznem, hogy Moskát Anita miért nem szépirodalom? Miért elégszik meg a fülszöveg azzal, hogy a „magyar fantasztikus irodalom” (sic!) „legeredetibb és legizgalmasabb” írójának titulálja, miért nincs mersze egyszerűen az „irodalom”-ba sorolni? Pedig ezek diverz szövegek, működő szereplőkkel, akiket összetett motivációk irányítanak. És egyáltalán, Moskát ténylegesen baromi profi, egészen biztos vagyok benne, hogy egyes novelláit még a műfaj legnagyobbjai is cakumpakk magukra vállalnák. Aztán mégse kerül valamiért szóba, hogy az ÉS-kvartettben foglalkozzanak vele. Tegyük fel, az a baj, hogy túl hangsúlyosak a zsánerelemek. Az ötlet (magyarán: a fantasztikum felé mutató központi problematika) irányítja a szöveget, nem a karakterek vagy a nyelv. De könyörgök, hol van az leírva, hogy egy jó ötletet kevésbé legális élvezni és értékelni, mint a jól megírt karaktereket vagy a masszív irodalmi nyelvet? Meg hát nézzük csak meg Ishiguro-t, Atwood-ot. Esetükben sem zavarta a Nobel-díj bizottságot a (hangsúlyos!) fantasztikum és az utópisztikus vonulat abban, hogy életművüket irodalomnak tekintsék és akként is ítéljék meg.
Mindenesetre a magam részéről irodalomnak olvastam. Jó irodalomnak.
Mesteri. Első kötetem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Annyira hiányzott az olvasmányaim közül ez a tematika, ezek az áthallásos társadalmi kérdések. És épp ilyen módon: nem szájba rágva, hanem időnként valami egészen weird, megcsavart történettel, az sem baj, ha a sci-fi vagy a fantasy nyelvén. És hát szépirodalmi igényességgel, ezt ne hagyjam ki.
A novellák közül A mesterhazugság és a Fekete Monitor voltak a kedvenceim. Ez utóbbiban élek. Mondjuk én 20 év után már többnyire ignorálom a multi életszerűtlen bullshitjeit, de most kedvem lett felmondani :D És ez az ötlet, a játékos szerkezet, az elrejtett fejezetek - tényleg mesteri.
A szerződéses kisregény témája bár eleinte nem nagyon tetszett, de nagyon szépen van felépítve, később egészen levett a lábamról a végével, a mondandójával.
Utolsónak a Fekete monitort olvastam, és onnan ültem vissza a gép elé dolgozni. Hát izé... kissé kényelmetlenül fészkelődöm. :)
Nagyon tetszett az egész kötet, de a kisregény, a Szerződési szabadság még a remek novellák közül is kiemelkedik. Ha szeretnétek kortárs magyar prózát olvasni, de unjátok az ismétlődő nyünnyögéseket, az öncélú szerkezeti bravúroskodásokat vagy az erőltetett stílusjátékokat, mert sokkal inkább eredetiségre, mélységre és szépségre vágytok, olvassátok Moskát Anitát!
Amikor megtudtam, hogy ez a könyv megjelenik, tudtam, hogy KELL. Nem olvasok sok novellás kötetet, de szerintem nálam most fog ez a formátum betörni, és hát Moskát Anita már az Irha és bőrnél kilóra megvett.
Nem mondom, nem egyszerű témák jönnek fel, de szeretem, amikor Moskát Anita történetei pofon vágnak. Egyszerűen olyan zseniális ötletei vannak. Pl.. A Hattyú című novella és a Balaton elveszi az árát annak, hogy mi minden évben ott nyaraljunk - ennél majdnem az ágyról is leborultam.
A fekete monitornál nagyon tetszett, hogy az olvasó dönthette el, mi történik, és ez nagyon jól működött ennél a történetnél. Nekem elsőre egyből összejött az ördögi kör, hogy minden kezdődik előröl, és ebbe bele vagyunk ragadva. Vadásztam is az összes lehetséges megoldást, aztán rájöttem, hogy nincs is olyan sok.
A kisregény pedig szintén egy zseniális koncepcióra épült, és indokolatlanul boldoggá tett, hogy van benne egy Mat(h)ilda nevű szereplő. (Általában idős/csúnya nénik szoktak mellékszerepben ilyen névvel felbukkanni + Roald Dahl Matildája.)
A kedvenceim (avagy ezek hagyták a legmélyebb nyomot a lelkemben): - A mesterhazugság - Hattyú - Fekete monitor - Szerződési szabadság
Moskát Anita rövid írásaiból egy gyűjteményes kötet, benne sokféle, régebbi és újabb történettel, amik tematikusan mind kapcsolódnak a hazugsághoz. Leginkább az fogott meg a kötetben, ahogy fokozatosan egyre erősebb novellák követték egymást, mire eljutunk a könyv mintegy felét kitevő kisregényig. Szerintem ez a szerkesztési koncepció remekül működött - bravó, szerkesztő! A Szerződési szabadság pedig önmagában (is) egy fontos írás. (Rajongásom pedig töretlen.)
Az Irha ès bör-t olvastam töle elöször ès annyira megtetszett Moskát Anita stílusa, hogy megvettem mèg kèt könyvèt.
Ez egy novelláskötet ès valahol láttam, hogy a novellákat külön is èrtèkeltèk ès megtetszett, szòval íme:
A mesterhazugság 5*
Istenanyák 4,5*
Rügyeid 3,5*
A gyertya a magasban tündöklö nap 4,5*
Bevezetès a sokváltozòs viszonyrendszerekbe 4,5*
Hattyú 4,5*
Nègyszemközt 4*
Fekete monitor 5*
Gumicukorszìv 4,5*
Szerzödèsi szabadság 4,5*
A pontozáshoz nem írtam külön magyarázatot (legyen meglepetès, hogy mi van bennük), de általában olyanokat lehet elmondani róluk, hogy "kiváló törtènetvezetès", "ígèretes alapötletek", "zseniális világèpítès", "borzongató misztikum", "sötèt jelen/jövökèp", etc. A baljós hangulat mindig 10/10.
a végén a "Szerződési szabadság" című kisregény az egyik leglebilincselőbb, legérdekesebb történet volt, amit valaha olvastam, és Gavin annyira szerethető volt számomra, annyira komplex és érdekes karakter volt, sok réteggel, árnyalatokkal; nem fekete vagy fehér, hanem egy nagyon összetett személyiség, akinek mélyen meg kell értened a múltját, a traumáit, ahhoz hogy megértsd a tetteit és a motivációit és annyira csodálatos volt, ahogy egészen a végéig mintha vele együtt fejtettem volna vissza a múltat, és vele együtt tépelődtem a döntésein és mélységesen átéreztem a küzdelmét az önelfogadásával, egyszerűen zseniális volt!! 💘💘💘💘
Moskát Anita nevével először a Nincs időm olvasni kihívás Irha és bőr című könyve kapcsán találkoztam, ahol elég pozitív visszajelzéseket láttam róla. Molyon is elég jó értékeléseket vannak, még a legjobb sci-fi listákon is előkelő helyen szerepel az és ez a könyve is. Épp Cixin Liu A háromtest-trilógia grandiózus (800 oldalas) utolsó kötetéhez (A halál vége) gyűjtök erőt és mivel A hazugság tézisei „Sci-fi”-sebb, mint az Irha és bőr, ezért úgy voltam vele ennek adok egy esélyt, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam nem vártam tőle sokat.
És atyavilág mekkorát tévedtem.
A könyvben 9 novellát és egy közel 200 oldalas történetet találunk. Mindegyik fantasztikusan megírt, egyedi és fordulatos. A történetek közti átfedés, ahogy az a címből is kiderül, a hazugság különböző formái. Leginkább Ted Chiang két művéhez tudom hasonlítani (Életed története és más novellák és Érkezés és más novellák), amik szintén nagy kedvencek voltak.
Az idei év nagy meglepetése volt számomra ez a könyv és simán top5-ös befutó az éves listámon. Mindenképpen a polcomon a helye.
Első könyvem Moskát Anitától és első novellás kötet amit olvasok, nem tudtam mire számítsak. Az első novella, annyira megnyerte tetszésem, hogy utánna már csak daráltam a többit egymás után. Zseniális novellák. Különleges témák, szereplők, probléma felvetések. Alig vártam mindegyiknek a végére érjek, hogy lássam mi a fordulat, a csattanó. A kisregény a végén pedig olyan mint hab a tortán. Kedvenc novelláim: A mesterhazugság Fekete monitor Rügyeid Szerződési szabadság
Szuperszuperszupper kötet! Szinte tökéletes az összes novella, egyedül a Rügyeid volt, ami nekem kevésbé tetszett, de az is nagyon szép volt, a kisregény meg valami egészen zseniális! Maga a kötet ötlete is remek, hogy mindegyik mű fontos eleme a hazugság, és így válik egésszé ez a sok, különleges történet. Anita továbbra is fantasztikus, alig várom a Horgonyhelyet!
Nagyon szeretem Moskát Anita írásait és ezek a novéllák, meg a kisregény… WoW. Mégtöbb kell belőle.
Egyetemista vagyok és pont vizsgaidőszakban olvatam a Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe című novellát és ez az egyik ami nagyon megmaradt bennem, az egyik kedvenem lett. A Fekete monitort vagy háromszor olvastam el, mindenhogy próbáltam elkerülni az elkerülhetetlent. Ezek után is voltak kérdesim, kételyben maradtam, amit egyszere utáltam és szerettem és, hogy milyen témát közelít meg. A Hattyú című novella, a Balaton elveszi mindennek az árát, valami hihetetlen volt. Ezen kívül még az Istenanyák hagyott bennem nyomot. Talán, mert nagyon érdeklődök a mitológia iránt és nagyon tetszett amilyen kontextusba lett helyezve ez. A Gumicukorszív című novellán majdnem könnyeztem és erre egyáltalán nem számítottam. Nem tudom, hogy melyik döntés felé hajolnék igazán. Természetesen a kisregény ki nem hagyható. Eleinte nehezen indult be nállam és kellett idő mire megértettem nagyjából a világot amit felépít az írónő és a szereplőket. De mindezek után alig bírtam letenni, fantasztikus volt.
A kötetben 9 novella és egy kisregény olvasható. Bár a legtöbb novella számomra nem 5/5, összességében mégis maximális értékelést akarok adni. Az írónő nagyon erős hangulatteremtésben, azt hiszem számomra ez volt az, amivel igazán kitűnik a kortárs írók közül, hogy mennyire képes atmoszférát és nosztalgiát egyaránt teremteni. A történetek koncepciói érdekesek, nem sokról olvastam eddig más szerzőktől, ami számomra szintén hatalmas plusz, mert szeretek nem "ugyanarról, de más köntösben" olvasni. Igen, végülis az ötletek eredetisége és a hangulatteremtés miatt abszolút 5/5 az antológia, de azért mint minden írásnak, ennek is megvannak a szubjektív szemmel nézett hibái. Túl sok novellánál éreztem azt, hogy hirtelen és gyors a lezárás, mintha csak "már lennénk túl" az egészen lebegett volna a végére a szem előtt. Szerintem nagyon jól állt volna a legtöbb történetnek egy kicsit hosszabban kifejtett lezárás, ami kevésbé érződik összecsapottnak, vagy elsietettnek. Mégis, mindezek ellenére jó szívvel ajánlom a kötetet mindenkinek, Moskát egyértelműen kiemelkedő író a kortársai között és megérdemli a figyelmet.
A kiadó felé van egy negatív megjegyzésem, nagyon-nagyon kényelmetlen volt ez a könyvméret. Eltér a szabványtól és fárasztó erővel kinyitva tartani a lapokat, nem igazán értem, miért kellett ennyivel szűkebb könyvformátumban megjelentetni a történeteket (?).
Szubjektív értékelés:
A mesterhazugság 3.5/5 - pár kérdés megválaszolatlan, de nagyon jó az ötlet
Istenanyák 4/5 - imádtam az ötletet és a hangulatát, de túl gyorsan ért véget
Rügyeid 2/5 - ez sajnos nem talált be, nem én voltam a célközönség
A gyertya a magasban tündöklő nap 2/5 - szintén nem én voltam a célközönség
Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe 3.5/5 - tetszik a hangulat, hozza az egyetemista angst időszakot, de szinte PTSD-m is támadt a sok beszúrt definíciótól, ami számomra nem jó értelemben fokozta a szorongást, amire viszont egyértelműen törekedett a történet
Hattyú 4/5 - imádtam a hangulatteremtését, de úgy érzem, nem kaptam lezárást
Négyszemközt 4.5/5 - majdnem hibátlan, hangulatteremtés fantasztikus, de hiányoltam hogy jobban kötődjek a karakterekhez
Fekete monitor 4/5 - itt is túl hirtelen a lezárás, nem sikerült eléggé bevonódni a főszereplő életébe ahhoz, hogy igazán érdekeljen mi lesz vele, viszont a rendhagyó formátum fantasztikus
Gumicukorszív 5/5 - hibátlan, és nagyon erős érzelmi töltet
Szerződési szabadság 4/5 - kissé túlságosan is elnyújtott, helyenként vontatott, talán fele ilyen hosszban is abszolút ütött volna. illetve nem volt világos, hogy ha mindent is képesek akarattal befolyásolni, akkor miért volt benne egy helyen említve "hogy erre még ők sem képesek". miért nem? számomra ez nem volt érthető, hogy mi akadályozza meg őket bizonyos dolgok megváltoztatásában, és erre vagy tényleg nem tért ki magyarázat, vagy én nem találtam meg benne, ami viszont ürességet hagyott bennem.
Moskát Anita könyvei fájnak. A hazugság tézisei is. De mivel már a cím felkészíti erre az olvsót, és ha elővigyázatosan, mentális szkafanderben merészkedünk elmerülni a szövegekben, akkor nemcsak sebeznek, de furcsa módon gyógyítanak is a szavai. Annak ellenére, hogy különálló, egymáshoz a narratíva mentén egyáltalán nem kapcsolódó írások gyűjteménye a kötet, olyan lendülettel sodor magával, mintha fordulatos kalandregényt olvasnánk. (Különös hullámvető a Fekete monitor kakukktojás fejezete, nem pontosan értem miért, de az a személyes kedvencem) Közben pedig mély személyes és globális traumákkal, morális dilemmákkal kell foglalkoznunk: azáltal nézünk be saját, falakkal védett belső világunk sérülékeny és esendő mélyére, hogy közben a elsősorban a falak egyedi csempéit nézegetjük. Nemcsak elgondolkodtató, de nagyon szépen megírt történetek gyűjteménye. . Ray Bradbury, Elena Ferrante és Kazuo Ishiguro olvasónaik prediktív algoritmusába ajánlom.
Röviden és tömören zseniális alkotás, újra meghozta a kedvemet a fantasy műfajhoz. Több rövidebb novellából és egy kisregényből épül fel a könyv. Mint ahogy a címe is mutatja, valamilyen formában mindegyik kapcsolódik a hazugsághoz. De egyáltalán nincs átfedés a történetek között, egyedi és megismételhetetlen mindegyik. Nem szeretném mindet elemezni, de kettőt mégis kiemelnék. A mesterhazugság rögtön az elején letaglózott. Maga a világfelépítés, a működésének dinamikája egyaránt lenyűgöző . Ebbe annyira bele is feledkeztem, hogy a végén történő csavar, mondhatjuk úgy, pofán vágott. A Fekete monitor pedig visszavitt a tinikorom elejére, akkor szórakoztattam magam a lapozgatós fantasy történetekkel. Egészen felrázott a “monoton” olvasás közben ez a kis játék. Tuti, hogy végig fogom próbálni az összes lehetséges végkimenetelt. Na, de tényleg ismételni tudom a Instagram bejegyzésemben írtakat is, “irigylem” a szerző fantáziáját és technikai tudását egyaránt. Mindkettő elképesztő!
Tegnap este elővettem, hogy jó, én ezt itt és most befejezem, és hát nem sikerült? Ami csak azért rossz, mert munkanap fennmaradni hajnali egyig, nem olyan jó mulatság mint iskolásként. De tökre megérte. Iszonyatosan tetszett. Az elején ugyan döcögtem kicsit, mert az E/1-s szemszöggel személyes problémáim vannak, de amikor elértünk A fekete monitorhoz! Na az! Én nem tudtam hogy szükségem van egy kapitalista horror choose-your-own-adventure dologra, de most nem tudom hogy élhettem enélkül. Nagyon kemény volt, irgalmatlan és az összes krízis. Meg kiégés. A másik ami rohadtul megfogott az az utolsó novella volt, az a mágiarendszer! Meg a nyomorúság! Meg az egész! Aztakurva de nyomasztó volt. Egész biztos hogy velem fog maradni még egy jó ideig.
Nagyon tetszett ez a könyv, ez a novelláskötet. Érdekes világokat tár elénk az írónő, melyeken el-elgondolkodik az ember, hogy hát no! már-már ide tartunk tényleg. Vannak benne hosszabb, rövidebb írások, és van egy kisregény, ami nekem nagyon bejött. Izgalmas volt, érdekes, és ugyancsak morfondírozásra okot adó a mit-miért-hogyan-milyen áron témakörökben. Mindenképpen érdemes elolvasni a kötetet, többet nem írok róla, mert akkor elspoilerezném.
A második könyvem (az Irha és bőr után) Moskát Anitától és így az év vége felé közeledve már bátran kijelenthetem, hogy az évem felfedezése ő. Nem tudom besorolni és nem is akarom, nem is kell, ez az a fajta irodalom, amire szükségem van, nincs olyan olvasási krízis, amiből ne rántana ki. Nagyszerű.
Elképesztően szórakoztató, borzongató és elgondolkodtató gyujtemeny. Hihetetlen ötletekkel a hazugság témájára fuzve.
Mindenkinek csak ajánlani tudom bármelyik Moskát Anita megjelenést, ő és Veres Attila nekem az évtized nagy felfedezései, bármit elolvasok és megveszek amit irnak.
This short story collection is amazing, I would say without any flaws. Very strong, punch in the gut, very intelligent and unique. Loved every single story and the novella as well. Anita is a genious.
Rengetegen méltatták már ezt a kötetet és nem véletlenül. Anita minden egyes írása végtelenül kicsiszolt, mégis zsigeri. Van, amelyik történet tematikailag távol áll tőlem, mégis teljesen betalált. Nem igazán tudok többet hozzáfűzni, mint amit mások már leírtak.
Absolutely loved it. The short stories were great, especially the "Kaland, játék, kockázat" feeling one, but the short novel in the second half was the prime in this book.
I would love a collab between her and Attila Veres.