A háromfa hölgye

A budai hóhér #1

by Tamás Gráczer L.

1464, ​Buda. Fiatal nő holtteste függ a vesztőhelyen emelkedő háromfán. Külseje előkelő származást sejtet, kilétét és halálának körülményeit azonban homály fedi. Öngyilkos lett? Megölték? Ha az utóbbi, akkor miért tették közszemlére az ismeretlen szépséget, felakasztva a háromfára? Miért nem ásták el, vagy hagyták vadak prédájának? Marcus, a kíváncsi hóhér minden kérdésre tudni szeretné a választ, ezért napi teendői közepette, saját szakállára nyomozni kezd. Minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál több lesz a halott, annál jobban összekuszálódnak a szálak. Ám a hóhért sem Isten, sem ember nem tántoríthatja el céljától: eltökélt szándéka, hogy megtalálja a bűnöst, és vérpadra juttatja, igazságot szolgáltatva ezzel a háromfa hölgyének.

Az izgalmas történelmi krimiben kín és gyönyör, bűn és bűnhődés kéz a kézben jár. Gráczer L. Tamás regényében a Mátyás koronázására készülő, középkor végi Buda elevenedik meg zsibongó piacaival és utcáival, ragyogásával és nyomorával, bűnre csábító nőivel, ügyeskedő politikusaival, a társadalom megannyi kitaszítottjával és a korszak számos, közismert alakjával.

A háromfa hölgye a Prae Kiadó krimipályázatának első díját nyerte el 2021-ben. A regény A budai hóhér sorozat első kötete.

410 pages, Paperback

First published May 19, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Megfigyeltem, hogy a hazai történelmi krimik között felülreprezentált az Osztrák-Magyar Monarchia ideje, de valahogy eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy Mátyás király korába merészkedjen. Legalábbis eddig. Talán mert a középkor annyira forráshiányos, következésképp távoli és idegen? Vagy mert a monarchia olyan kellemesen nosztalgikus, amíg a XV. század térdig jár a mocsokban és a babonában?

Ami a mocskot és a babonát illeti, Gráczer egyáltalán nem finnyás. Ami azt illeti, könyvének ereje épp abban rejlik, hogy az ebben rejlő lehetőségeket kimaxolja. Ez ugyanis egy olyan kor volt, ahol az akasztott ember lemetszett kisujját használták antibiotikum helyett (meg lehet nézni, milyen eredménnyel), a tüzes fogóval végrehajtott kínzás teljesen elfogadott módja a nyomozói adatgyűjtésnek, egy jófajta kerékbetörésre pedig úgy tódult a nép, mintha ingyen Robbie Williams-koncert lenne. Könnyen meg lehetett halni gyakorlatilag bármiben, és a legtöbb dolog, amit ma olyan jóízűen csinálunk (kezdve egy jól kicifrázott káromkodással), oda vezethetett, hogy ott találjuk magunkat a vérpadon, miközben a hóhér egy nem szakszerűen sterilizált eszközzel matat a szánkban. És nem fogászi minőségében. Nyelvek kitépése, fülek, végtagok vagy fejek lecsapása annyi volt csak, mint most egy mikuláscsomag a szélvédőn. Bűz, kegyetlenség, korlátoltság – van itt minden.

És ha ez nem volna elég, valaki még gyilkolászik is. És mivel Hercule Poirot-nak volt esze jobb időkben megszületni, a budai hóhér kénytelen megoldani az ügyet.

Az, hogy a nyomozás nemes hagyományát Gráczer a hóhérra bízza, a regény legjobb húzása, ami azt illeti. A hóhér ugyanis a középkor társadalmának egy igen sajátos figurája: egyfelől Isten büntető keze, másfelől viszont kitaszított, aki után kiköpnek az utcán az emberek. Kárhozatra ítéltek gyilkosa, ugyanakkor maga is kárhozott – mintha a bűnök, amelyeket megtorol, rajta ragadtak volna. A mi javunkra, a mi parancsunkra öl, de megvetjük – talán mert gyűlöljük benne saját alig elfojtott ölésvágyunkat. Marcus, a hóhér-detektív ezen felül atipikus képviselője szakmájának: volt itáliai diák, aki a halálbüntetés elől menekült e tán halálnál is rosszabb karrierbe. Latinul szaval, gyógyít, szeret – és kutatja az igazságot. Izgalmas karakter, van mélysége, vannak titkai, szépen köré lehet építeni egy cselekményt.

Az a fajta krimi, ami sok energiát fektet a világábrázolásba. Gráczernek fontos, hogy el tudjuk képzelni, hol nyílt a Logod felé vezető gyalogkapu, hol árusítottak a halaskofák, vagy hol volt a zsidónegyed. A nyelvet ugyan meg se kísérli modellezni (ezt alighanem jól teszi), de a korszak minden egyéb aspektusát igyekszik a lehető legpontosabban megragadni: érezzük a szemétdombok és az enyvfőzés bűzét, az élet olcsóságát, az örömök röpke voltát. A korrajz persze némiképp a lendület ellen dolgozik, komótosabb tempóra számítson hát, aki ebbe a könyvbe téved. De pont ez adja meg neki azt a súlyt, amitől beleragad az emberbe, mint a sár. Mint a budai utcák sara.

[Veronika · Rating 5 out of 5]

Kifejezetten élvezetes, korabeli nyomozást tartalmazó történelmi regény. Pluszt ad hozzá, hogy mindez egy hóhér szemszögéből zajlik, és őrajta keresztül mutatja be a még meg nem koronázott Mátyás korát. Ez az a könyv, amin át tudomást szereztem Janus Pannonius közönségesebb verseiről, illetve hogy régen a kurvákat szabad lányoknak nevezték, és milyen megkülönböztető jelzést kellett viselniük ahhoz, hogy ne keverjék őket össze a nem kurvákkal.
Az se új, hogy a zsidókat ruhájukon lévő felvarrók viselésére kötelezték, csak ekkortájt sárga csillag helyett sárga foltot kellett hordaniuk. Hogy ennek mi az oka, nem derült ki, és nem is annyira lényeges.
Remek bevezető volt, kedvet csinált a folytatáshoz is.

[Veronika · Rating 5 out of 5]

Kifejezetten élvezetes, korabeli nyomozást tartalmazó történelmi regény. Pluszt ad hozzá, hogy mindez egy hóhér szemszögéből zajlik, és őrajta keresztül mutatja be a még meg nem koronázott Mátyás korát.

[dona]

like