Harkivi napló. Feljegyzések egy ostromlott városból

by Szergej Geraszimov, Bartók Imre (Translator)

Szergej ​Geraszimov írót szülővárosában, az orosz határtól mindössze negyven kilométerre fekvő Harkivban érte a 2022. február 24-én Vlagyimir Putyin által elrendelt „különleges katonai művelet”, vagy egyszerűbben fogalmazva: a háború.
Feljegyzéseiben Geraszimov kíméletlen őszinteséggel, némi – az ostromállapothoz illően sötét – humortól sem visszariadva eleveníti meg a folyamatos bombázásokkal és pergőtűzzel sújtott város pokoli mindennapjait, ahol „élni” leginkább már annyit tesz, mint „túlélni”. Könyve fontos szemtanúi beszámoló Ukrajna lerohanásáról, amely jócskán túlmutat a háborús pusztítás megrázó dokumentálásánál – elgondolkodtató értekezések gyűjteménye, többek között a fegyveres harcokat előkészítő propagandáról, az ukrán és az orosz nemzet közötti elszakíthatatlan kötelékekről és messzire visszanyúló feszültségekről, valamint arról, miért nem jelent megoldást a putyinizmussal szemben a nacionalizmus.
A Harkivi napló megkerülhetetlen olvasmány ahhoz, hogy pontosabb képünk legyen az egész világot megrázó őrületről, Európa második világháború óta legnagyobb katonai konfliktusáról.

SZERGEJ GERASZIMOV 1964-ben született Harkivban, író, költő és fordító. A Harkivi Állami Egyetemen szerzett diplomát elméleti fizikából, később pszichológiával kezdett foglalkozni, számos akadémiai cikket publikált a kognitív működés témakörében. A pszichológián keresztül jutott el a populáris irodalomhoz mint az emberi kíváncsiság speciális tárgyához és jelenségéhez, és kezdett el maga is fantasy és sci-fi történeteket írni.
Műveit korábban olyan jelentős orosz könyvkiadók tették közzé, mint az ASZT és az Ekszmo – nagyszabású, Ukrajna és Oroszország 20. századi történelmére és a marxizmus tévedéseire fókuszáló mágikus realista regényének megjelenését azonban már megakadályozta a feszültté vált politikai helyzet. Több elbeszélése és két regénye is olvasható angol nyelven.
A Harkivi napló a 2022-es orosz katonai invázió első két hónapjának krónikája.

272 pages, Paperback

Published January 1, 2022

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

"Úgy vélem, el fog jönni a nap, amikor felismerjük, hogy a fizikai és mentális betegségek mellett léteznek morális betegségek is. És azon a napon majd a rasizmus és a fasizmus is bekerülnek az orvosi kézikönyvekbe a skizofrénia és a véres hasmenés mellé..."

Rasizmus: a rasszizmus sajátosan orosz formája, ahol a különböző csoportokkal szemben alkalmazott erőszakot nem a rasszok hierarchiájával magyarázzák, hanem ideológiai különbségekkel. Gyökerei (Geraszimov értelmezésében) Marxban és Leninben találhatóak meg. Marx ugye azt mondta, hogy a filozófusok eddig csak értelmezték a világot, mi pedig át fogjuk alakítani. Lenin meg rálicitált erre, amikor kijelentette, a marxi tanok általános érvényűek, egyszerűen azért, mert igazak. Mindez oda vezetett, hogy az állam ideológiája nem pusztán gondolati konstrukció, amivel vitatkozni lehet, hanem a valóság cáfolhatatlan alappillére. Igazsága pedig abból fakad, hogy mi mondtuk. Ilyen értelemben pedig nem az tesz valakit "idegenné", hogy más a bőrszíne vagy zsidó vér csorog az ereiben, hanem hogy nem hiszi el azt, amit mi elhiszünk. Csak hitetlenek szerint ellentmondás, hogy az ukránok egyrészt mind fasiszták, másrészt nincs is olyan nép, hogy ukrán. A hívők pontosan tudják, hogy ellentmondás nincs, mert amit a vezér mond, az mindig igaz - az teszi igazzá, hogy a vezér mondta. Ilyen egyszerű. Minden egyéb parttalan filozofálgatás. Mindez pedig oda vezet, hogy különben jó szándékú, fényes tekintetű orosz biológiatanárok, mérlegképes könyvelők és fókaidomárok minden lelkiismeret-furdalás nélkül (sőt! a jól végzett munka örömével!) bombáznak le óvodákat, lőnek aknavetővel játszótereket, erőszakolnak meg terhes anyákat - hisz az igazsággal kapcsolatos elmélkedés feladatát átruházták a vezérre, innentől kezdve pedig nekik nincs más dolguk, mint a végrehajtás.



Kevés irodalmi produktum van, amit ennyire meghatároz, hogy hol és mikor íródott. Ez nem csak a témát érinti, hanem a megírás módját is - az a szöveg ugyanis, amit egy ostromlott városban vetnek papírra, szükségszerűen nyers lesz, sietős, bizonyos tekintetben pedig elhamarkodott. Ez irodalmi értelemben hiányosság, ugyanakkor nagyon fontos jelentést hordoz arról, hogyan élnek meg az emberek extrém szituációkat, és hogyan próbálják megőrizni a normalitást abnormális helyzetben. Ostrom alatt élni sajátos pszichózis - egyrészt nyilván előtérbe kerülnek az olyan primer szükségletek, mint az evés, az alvás vagy a legelemibb biztonság. De talán ennél is érdekesebb, hogyan dolgozza fel a delikvens azt, hogy folyamatosan gyűlölni kell - nem azért, mert azt mondták, gyűlöljön, hanem mert ugyan mi mást tehetne azokkal, akik lőnek rá. Külön pikáns, ha a támadó ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyanabban a kultúrában nőtt fel, mint ő - mert ne feledjük, Geraszimov orosz anyanyelvű, apai ágon orosz származású, és az orosz kurszki régióban cseperedett. De ukrán. És pont az teszi ukránná, hogy nem akar azokra hasonlítani, azokkal azonosulni, akik óvodákat bombáznak, csak mert egy beteg pöcs a Kremlben azt mondta, hogy ez istennek tetsző dolog.

[Gergő Tóth · Rating 4 out of 5]

It’s a powerful and immediate chronicle, though I found myself wishing for additional references or facts checks, especially when the narrative touches on broader political or historical claims. Even so, the book’s strength lies in its rawness and the author’s ability to find clarity in chaos.

[Kisa Pumpkin · Rating 5 out of 5]

This book is a masterpiece.

[Gabor Hernadi · Rating 5 out of 5]

Diary entries from a city under siege bringing the horrors of the war against Ukraine close to everyone.