What do you think?
Rate this book
Vernon Subutex #1-3
Vernon Subutex 1-3.
Vernon Subutexnek legendás lemezboltja volt Párizsban, ám az internetes letöltés megjelenésével a forgalma egyre csökkent, és végül be kellett zárnia a Revolvert. Amikor a lakbérét fizető titokzatos rocksztár, Alexandre Bleach meghal drogtúladagolásban, Subutex munka, lakás és pénz nélkül találja magát. Előbb a régi haverjai kanapéjára kéredzkedik be, majd hajléktalan lesz, és közben számos furcsa figurával találkozik. Pornósztárokkal, alkoholistákkal, neonácikkal, anarchistákkal, mindenható médiamogulokkal, ateista és mélyen vallásos arabokkal, lecsúszott forgatókönyvírókkal. Subutex egyetlen tulajdona néhány videókazetta, egy hosszú önvallomás Bleach-től. Amikor a párizsi underground tudomást szerez a felvételekről, mindenki csak egyet akar: megtalálni Vernont. Megkezdődik az őrült hajsza a fővároson, majd később egész Franciaországon át, Subutex pedig közben valóságos guruvá válik. Előbb beköltözik a Buttes-Chaumont parkba, ahol hamarosan nemcsak a haverjai és egykori vásárlói bukkannak fel, hanem valóságos szekta szerveződik köré, majd a barátaival különleges bulikat szervez vidéken, ahol a meghívott kiváltságosok Alex különleges hanghullámaira táncolhatják át az éjszakát. Virginie Despentes megírta a nagy francia rock'n'roll-regényt, és izgalmas tablót mutat a komplett francia társadalomról. Szex, drogok és rock'n'roll egy olyan Párizsban, amely a turisták elől általában rejtve marad.
1248 pages, Paperback
Published September 15, 2022
11 people are currently reading
339 people want to read
About the author
Virginie Despentes
34 books2,640 followersVirginie Despentes is a French writer, novelist and filmmaker, born in Nancy, Meurthe-et-Moselle. Her most famous novel, and film of the same name is Baise-moi, a contemporary example of the exploitation films genre known as rape and revenge films. Her most recent biographical, non-fiction work, King Kong Theory has also been translated into English, and recounts her experiences working within the French sex industry, and attendant infamy and praise associated with the aforementioned Baise-Moi.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 11 of 11 reviews
January 1, 2024
Olyan, mintha egy lexikon lenne: mindazon emberek arcképcsarnoka, akik nem érzik jól magukat a 21. században. Nincs helyük a saját korukban, ami nekik túl szigorú és/vagy túl felületes (szigorú és felületes: talán ez a fundamentalista radikalizmus definíciója), kiköpte őket magából, és most ott állnak cél és motiváció nélkül, miközben tele a hócipőjük az egésszel*. Mi tagadás, Despentes fantasztikus portréfestő - dinamikusan bővülő galériájában megtalálhatunk mindenkit az ex-pornószínésztől a frusztrált szélsőjobboldali forgatókönyvírón keresztül egészen az iszlámban kiteljesedő kamaszlányig. Belelátunk a fejükbe, megismerjük a bennük zakatoló gondolatokat, és egyben látjuk őket a mások szemével is - a nézőpontok gazdagsága pedig egyben az értelmezések gazdagságát is biztosítja. Szóval pazar - ugyanakkor az első kötet közepe táján felmerült bennem, hogy ha bő ezer oldalon keresztül arról lesz szó, kinek mennyire szánalmas az élete, akkor esküszöm, én tökön döföm magamat.
De nem, nem csak erről lett szó. A helyzet ugyanis az, hogy Despentes valami egészen bravúrosan kezeli e monstrum dinamikáját. A habarcs, ami regényt csinál a katyvaszból, Vernon Subutex, aki közkedvelt lemezboltosból lesz kevésbé közkedvelt lemezbolttalan - az ő alakja köti össze (gyakran nagyon áttételesen) a szöveg megszámlálhatatlan karakterét. No most az arcképcsarnok-jelleg mögött búvópatakként csordogáló történetről Vernon átalakulása gondoskodik**, aki utcára kerül, és hajléktalanként a kiüresedés dermesztő stációit járja meg - mégpedig már az első kötet végén. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy ha hősünk ilyen hamar ilyen mélyre került, akkor mi lesz itt a továbbiakban? Naná, hogy a felemelkedés. Vernon ugyanis egyfajta guruvá, alternatív Jézus Krisztussá*** válik, aki valamilyen bővebben nem elemzett okból mindenkinek képes megadni azt, amire vágyik: egyfajta nyugalmat, a világgal való viszonylagos megbékélést. Azok, akik addig csak felületesen ismerték őt, egyszeriben sokszínű és toleráns közösséggé szerveződnek körülötte, akik megmerítkeznek és feloldódnak egymásban. Ami baromi szép, és végtelenül megkapó szekvenciákkal ajándékozza meg az olvasót.
A probléma csak annyi, hogy amikor ez történik, akkor még mindig csak a regényfolyam felénél járunk. És hát ugye ha egyszer még hátra van 500 oldal, akkor nincs az az Isten, hogy a dolgok ne romoljanak el. Bevallom, ebben az időszakban félre is tettem pár napra a könyvet, és szinte féltem újra elővenni - szerettem volna, ha a szereplők ott maradnának örökre a jóérzés-buborékban. Szentimentális vagyok, na. Aztán tovább olvastam, nyilván. Mondhatni, végigkísértem őket a vesztőhelyre vezető úton, amit az író aszfaltozott le nekik. De szeretek arra gondolni, hogy még mindig ott ülnek a parkban, süti őket a nap, permetez rájuk az eső, és megélik egymáson keresztül a konvergenciát. Azt hiszem, most fogom is a második kötetet, és elolvasom a közepén azt a fejezetet, ahol nekik jó. Nekem juszt is az lesz a vége.
* A hibátlanul gördülő prózában tálalt keserű cinizmus amúgy Houellebecqet idézi - mondtam is magamban, hogy ilyen könyvet írna a mord mester, ha érdekelné más is a saját kínlódásán kívül. Erre a hasonlóságra pedig még rá is erősített a végkifejlet, ami annyira rímel egyes Houellebecq-regények lezárására, hogy az szinte kísérteties.
** Van egy másik hangsúlyosnak tűnő történetelem is, mégpedig Alexandre Bleach jóvoltából, aki a regény rejtőzködő főszereplője: ő az a baromi gazdag rocksztár, akinek öngyilkossága tulajdonképpen elindítja Vernont a lejtőn, a róla készült felvétellel kapcsolatos ügyletek pedig adnak némi krimi-jelleget a szövegnek.
*** Despentes egyáltalán nem csinál titkot belőle, hogy az egész szöveg egyfajta Biblia-parafrázisként is olvasható, amiben a karizmatikus vezető körül (de annak szándékaitól függetlenül) kialakul egy vallás csírája - aztán az utódok kisajátítják az evangéliumok értelmezésének jogát, és egy teljesen új történetet alkotnak az egészből.
De nem, nem csak erről lett szó. A helyzet ugyanis az, hogy Despentes valami egészen bravúrosan kezeli e monstrum dinamikáját. A habarcs, ami regényt csinál a katyvaszból, Vernon Subutex, aki közkedvelt lemezboltosból lesz kevésbé közkedvelt lemezbolttalan - az ő alakja köti össze (gyakran nagyon áttételesen) a szöveg megszámlálhatatlan karakterét. No most az arcképcsarnok-jelleg mögött búvópatakként csordogáló történetről Vernon átalakulása gondoskodik**, aki utcára kerül, és hajléktalanként a kiüresedés dermesztő stációit járja meg - mégpedig már az első kötet végén. Fel is tettem magamnak a kérdést, hogy ha hősünk ilyen hamar ilyen mélyre került, akkor mi lesz itt a továbbiakban? Naná, hogy a felemelkedés. Vernon ugyanis egyfajta guruvá, alternatív Jézus Krisztussá*** válik, aki valamilyen bővebben nem elemzett okból mindenkinek képes megadni azt, amire vágyik: egyfajta nyugalmat, a világgal való viszonylagos megbékélést. Azok, akik addig csak felületesen ismerték őt, egyszeriben sokszínű és toleráns közösséggé szerveződnek körülötte, akik megmerítkeznek és feloldódnak egymásban. Ami baromi szép, és végtelenül megkapó szekvenciákkal ajándékozza meg az olvasót.
A probléma csak annyi, hogy amikor ez történik, akkor még mindig csak a regényfolyam felénél járunk. És hát ugye ha egyszer még hátra van 500 oldal, akkor nincs az az Isten, hogy a dolgok ne romoljanak el. Bevallom, ebben az időszakban félre is tettem pár napra a könyvet, és szinte féltem újra elővenni - szerettem volna, ha a szereplők ott maradnának örökre a jóérzés-buborékban. Szentimentális vagyok, na. Aztán tovább olvastam, nyilván. Mondhatni, végigkísértem őket a vesztőhelyre vezető úton, amit az író aszfaltozott le nekik. De szeretek arra gondolni, hogy még mindig ott ülnek a parkban, süti őket a nap, permetez rájuk az eső, és megélik egymáson keresztül a konvergenciát. Azt hiszem, most fogom is a második kötetet, és elolvasom a közepén azt a fejezetet, ahol nekik jó. Nekem juszt is az lesz a vége.
* A hibátlanul gördülő prózában tálalt keserű cinizmus amúgy Houellebecqet idézi - mondtam is magamban, hogy ilyen könyvet írna a mord mester, ha érdekelné más is a saját kínlódásán kívül. Erre a hasonlóságra pedig még rá is erősített a végkifejlet, ami annyira rímel egyes Houellebecq-regények lezárására, hogy az szinte kísérteties.
** Van egy másik hangsúlyosnak tűnő történetelem is, mégpedig Alexandre Bleach jóvoltából, aki a regény rejtőzködő főszereplője: ő az a baromi gazdag rocksztár, akinek öngyilkossága tulajdonképpen elindítja Vernont a lejtőn, a róla készült felvétellel kapcsolatos ügyletek pedig adnak némi krimi-jelleget a szövegnek.
*** Despentes egyáltalán nem csinál titkot belőle, hogy az egész szöveg egyfajta Biblia-parafrázisként is olvasható, amiben a karizmatikus vezető körül (de annak szándékaitól függetlenül) kialakul egy vallás csírája - aztán az utódok kisajátítják az evangéliumok értelmezésének jogát, és egy teljesen új történetet alkotnak az egészből.
November 24, 2020
Vive la France! E chi l'avrebbe mai detto!
Avevo letto qualcosa di questa scrittrice francese ma sempre di passaggio, sempre con aria di sufficienza, sempre senza grande interesse. Poi mi sono imbattuta per caso due volte in due giorni in questo libro, e siccome il caso non esiste, non potevo non leggerlo.
Sono tre libri scritti a distanza di pochi anni e devo dire che la distanza in qualche modo si sente.
Il primo volume è un capolavoro, mi ha fatto subito pensare a Houellebecq, stesso cinismo, stesso approccio ma nella Despentes c'è qualcosa di diverso, non vorrei dire di femminile per non rischiare di essere fraintesa ma, di certo, un approccio diverso, a volte anche più cattivo di H. ma con un'altra sensibilità come sfondo. Va beh, non si capisce niente. Però mi ha molto colpito e mi ha permesso di andare avanti con la mole che, di solito, concedo solo ai classici e a pochi eletti.
Il secondo volume è il meno riuscito.Si percepisce chiaramente che doveva, in qualche modo, continuare la vicenda e introdurre un sacco di spunti per tirare avanti. Questo le ha però permesso di inserire nuovi personaggi, alcuni dei quali molto riusciti, altri meno. In più getta il seme per aprirsi un finale.
Ed eccoci alla chiusura. Il terzo volume ritrova il ritmo del primo, è rapido, gli avvenimenti si susseguono anche troppo freneticamente per tirare le fila e chiudere la storia di Vernon Subutex. I finali, si sa, vanno a gusto. A me ha fatto cordialmente schifo la chiusura ma non avevo grandi aspettative e nemmeno grandi interesse. Mi piace guardare le vite degli altri mentre si svolgono, tanto come va a finire lo sappiamo tutti.
Bel romanzo, grande compagnia di lunghe notti insonni, Planeta rosso in accompagnamento (un siciliano questo volta) che non c'entra nulla con la Francia ma mi piace sparigliare un po' le carte, come alla Despentes.
Avevo letto qualcosa di questa scrittrice francese ma sempre di passaggio, sempre con aria di sufficienza, sempre senza grande interesse. Poi mi sono imbattuta per caso due volte in due giorni in questo libro, e siccome il caso non esiste, non potevo non leggerlo.
Sono tre libri scritti a distanza di pochi anni e devo dire che la distanza in qualche modo si sente.
Il primo volume è un capolavoro, mi ha fatto subito pensare a Houellebecq, stesso cinismo, stesso approccio ma nella Despentes c'è qualcosa di diverso, non vorrei dire di femminile per non rischiare di essere fraintesa ma, di certo, un approccio diverso, a volte anche più cattivo di H. ma con un'altra sensibilità come sfondo. Va beh, non si capisce niente. Però mi ha molto colpito e mi ha permesso di andare avanti con la mole che, di solito, concedo solo ai classici e a pochi eletti.
Il secondo volume è il meno riuscito.Si percepisce chiaramente che doveva, in qualche modo, continuare la vicenda e introdurre un sacco di spunti per tirare avanti. Questo le ha però permesso di inserire nuovi personaggi, alcuni dei quali molto riusciti, altri meno. In più getta il seme per aprirsi un finale.
Ed eccoci alla chiusura. Il terzo volume ritrova il ritmo del primo, è rapido, gli avvenimenti si susseguono anche troppo freneticamente per tirare le fila e chiudere la storia di Vernon Subutex. I finali, si sa, vanno a gusto. A me ha fatto cordialmente schifo la chiusura ma non avevo grandi aspettative e nemmeno grandi interesse. Mi piace guardare le vite degli altri mentre si svolgono, tanto come va a finire lo sappiamo tutti.
Bel romanzo, grande compagnia di lunghe notti insonni, Planeta rosso in accompagnamento (un siciliano questo volta) che non c'entra nulla con la Francia ma mi piace sparigliare un po' le carte, come alla Despentes.
April 17, 2023
Az 'Együtt lehetnénk' hardcore, társadalomkritikus változata. Ebből a 'hardcore' meg a 'társadalomkritikus' a bók...:D
February 28, 2025
Colorful tableau about different people in the French society with a hint of rock and roll. Excellent book and I highly recommend to read it.
[HU - Paperback]
[HU - Paperback]
April 22, 2021
Pageturner
March 2, 2025
Sono tre libri che raccontano teoricamente una storia ma ce ne sono molte che si intrecciano
Scrittura notevole, tesa, senza molti fronzoli, sfacciata, furba.
4 stelle perché è un viaggio vero, a suo modo, di quasi 1000 pagine dove si morde carta stagnola dall’inizio alla fine.
Scrittura notevole, tesa, senza molti fronzoli, sfacciata, furba.
4 stelle perché è un viaggio vero, a suo modo, di quasi 1000 pagine dove si morde carta stagnola dall’inizio alla fine.
October 9, 2023
Egy újabb versenyző az év könyve díjra.Ez bizony a csillagos ötös kategória. 5**
December 30, 2020
Must read! Like all of her books
March 24, 2021
An excellent three-part story about Vernon, a French middle-aged man going slowly but surely down the social hierarchy, from the owner of a records store to a homeless person in Paris. But, he has something many people want to have: VHS cassettes where his old friend, later an international popstar, recorded his drunk confessions.
We wander through Paris following Vernon and many other people who in turn follow him, each time jumping into the head of a new character. The ever-changing points of view make the plot develop slowly but are an opportunity to get exquisite insights into the views, attitudes, hardships and strivings of modern-day people: rich and poor, man and women, young and old, right-wing and progressive, religious and atheists. And we can only marvel at how brilliantly they were captured.
We wander through Paris following Vernon and many other people who in turn follow him, each time jumping into the head of a new character. The ever-changing points of view make the plot develop slowly but are an opportunity to get exquisite insights into the views, attitudes, hardships and strivings of modern-day people: rich and poor, man and women, young and old, right-wing and progressive, religious and atheists. And we can only marvel at how brilliantly they were captured.
January 11, 2021
Quel voyage entre ces 3 tomes... Si je m’attendais à cette fin des plus déconcertantes!
Je ne sais pas si je peux dire que j’ai « beaucoup apprécié » cette histoire, ces histoires mêmes, qui mêlent le destin de nombreux personnages, liés entre eux grâce à Vernon. Ce n’était pas forcément une lecture plaisante. Certains personnages sont odieux. Immondes. D’autres moins, mais c’est rare. On peut dire en tout cas que Virginie Despentes a brillamment créé une grille de lecture de la société française à travers ses personnages plus vrais que nature.
Je ne sais pas si je peux dire que j’ai « beaucoup apprécié » cette histoire, ces histoires mêmes, qui mêlent le destin de nombreux personnages, liés entre eux grâce à Vernon. Ce n’était pas forcément une lecture plaisante. Certains personnages sont odieux. Immondes. D’autres moins, mais c’est rare. On peut dire en tout cas que Virginie Despentes a brillamment créé une grille de lecture de la société française à travers ses personnages plus vrais que nature.
March 21, 2021
Sozialer Abstieg eines Plattenhändlers zum Obdachlosen, Panorama unterschiedlicher Typen der französischen Gesellschaft. Spannend, glaubwürdig, poetisch, genial.
Displaying 1 - 11 of 11 reviews