Háy János (író, költő) 1960. április elsején született Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát az ELTE-n. 1989-től 2004-ig kiadói szerkesztőként dolgozott (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus). Régésznek készült, de első ásatása során véletlenül feltárta kedvenc kutyájának maradványait. Ezt követően figyelme egyre inkább a rock-zenére irányult. 1982-ben azonban egy kudarcba fulladt zenekar alapítási kísérlet után felhagy a zenével. Ezidőtől publikál irodalmi műveket. Versek, novellák és regények mellett számos rajza is megjelent. Budapesten él. Van gyermeke (kettő), felesége (egy). Olyan, mint mindenki.
Biztos nem ez lesz a kedvenc könyvem, de összességében örülök, hogy végre olvastam valamit Háytól. Olvasmányosan ír, de kicsit úgy vagyok vele, mint Vonneguttal, hogy egymás után nem olvasnám el több könyvét, mert elég tömény stílusa van (bár Vonnegutot kifejezetten szeretem, Háyval meg egyelőre nem tudom, hányadán állok). A házasságos novellákból sok volt már a végére, a hidasok idegesítettek, a végén a színdarab pedig kifejezetten nem tetszett, szóval nem lettem egyből rajongó, de talán csak nem jó ritmusban kapott el a könyv.
Ez most nagyon nehéz volt. Háy könyvei máskor sem túlságosan pozitív végkicsengésúek, de ez, hogy minden rövid történet pont annyira elég, hogy egy kicsit megismerje az ember a karaktereket, akikkel ezután valami tragédia történik nagyon sok volt nekem. Lehet, hogy csak rosszkor olvastam, de több, határozott szünetet is kellett tartanom közben. Persze a szöveg nagyon sokszor most is nagyon szép, de valahogy összességében nem volt pozitív az élmény.
A Házasságon innen és túl számomra egy finoman megrajzolt, intim kötet volt a kapcsolatok működéséről és kudarcairól. Háy János különleges érzékkel ragadja meg a hétköznapok érzelmi rezdüléseit, és úgy beszél a házasságról, hogy közben valójában az emberségről mesél. Egyensúly van a humor és a fájdalom között, ettől lesz igazán élő és hiteles ez a könyv. Örülök, hogy elolvastam.
Rövid történetek, kis életképek, Háy stílusban. Sokszor megmosolyogtatnak, de van, hogy nagyon szomorú és elkeserítőek. 33 kis tízperces történetből áll ez a könyv, épp ezért nem egy olyan, amit az ember egy ültő helyében kiolvas. Inkább szemezget belőle, elolvas egyet, majd elrágódik rajta.
Tipikus Háy, kortárs magyar az átlagnál kevesebb zsigerrel és több lélekkel, de azért hangulatilag mélyen monoton. Tetszett, de nem fogok rá emlékezni később.
Örülök, hogy a néni azért minden nagy dráma nélkül árért a hídon, ilyen előzmények után aggódtam érte...
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ez egy kinszenvedes. 46%-on vagyok, ugy dontottem felbehagyom a konyvet, nekem erre se idom, se turelmem nincs. Masok eletet mutatja be az iro, teljesen hetkoznapi modon, ahogy megelik az emberek. Mogottes tartalom: 0.
31%-nál feladtam. egyelőre. egyszerűen nem bírom ezt a nyomasztást 33 novellán keresztül, kissé klisés sztorikkal, teljes negativitásban pancsolva. most nem.
Szeretem ezt a könyvet. A történetek olyan ismerősek, mintha az én életem apró kockái is szerepelnének benne - gondolom, ezzel sokan így vagyunk, akik kapcsolatban vagy házasságban éltünk. Sokszor előveszem, néha csak egy novella kedvéért, ami hirtelen eszembe jut.
Háy János novelláskötete a házasságról, párkapcsolatokról és családról szóló történeteket tartalmaz. Hol vicces, hol komoly és sokszor lehangoló. De hát ez az élet...