1981-ben, egy decemberi reggelen három lékhorgász egy halott lányt talál a Balaton jegébe fagyva. Az áldozatról hamar kiderül, hogy az Aeroflot szovjet légitársaság budapesti irodájában dolgozott. Mivel Adorján Mátét az új magyarországi Interpol-iroda megnyitásának az előkészületei foglalják le, a kollégája, Bogdán főhadnagy vezeti, aki – nem kis bosszúságára – segítőtársat is kap Moszkából, Irina Grigorenko őrnagy személyében. Bogdán nem hivatalosan beavatja az ügy részleteibe a barátait, Mátét és a pszichiáter Lendvay Laurát, aki ezúttal az áldozat pszichológiai profiljának a megalkotásával segít az indíték felderítésében. Vajon azért ölték meg, mert kábítószer-fogyasztó volt? Vagy a családja múltjában rejlő titok miatt? Netán valami egészen más áll a háttérben?
Zajácz D. Zoltán 1966-ban született Kisvárdán. A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. 2021-ben jelent meg nagy sikerű első regénye Véres Balaton címmel.
Nagy várakozással kezdtem el olvasni, kíváncsi voltam a folytatásra. Az előző kötetek főhősei parkolópályára kerültek, amit alapvetően nem bántam, mert eddig kikövezettúton haladtak mindig előre, a körlümények alapvetően ideálisak voltak számukra. Az aktuális események központi karaktere nem tud igazi főszereplővé válni, mert a legtöbb tettét verifikáltatja Mátéval és Laurával, akik mindig jókor és jól avatkoznak be. Laura történetbeli "furcsa" tettének szerintem nincs súlya a könyvben, a kötet főszereplői mindent megtehetnek, nem tudnak hibázni. Az egyes magyar nyomozók között nem nagyon lehet különbséget tenni, ami így szükségtelenné is tesz egyes karaktereket. Sokat vártam az orosz száltól, de klisés lett a megvalósítás, a legvidámabb barakk mindenkit elbűvöl. Az elhunyt és a gyilkos kapcsolatának bemutatását felszínesnek gondoltam. Igazából az egész könyv kapcsán az merült fel, hogy túl rövid, vagy túl sok cselekményszál van benne. A legtöbb történetben van spiritusz, szívesen olvastam volna, de kurták lettek. A könyv végi lezárás elvarrta a karakterek sorsát, de nyitva is hagyott lehetőséget későbbi folytatásra. A receptek közlése jó gag, ötletes megoldás.
Nem jobb, nem rosszabb, mint a sorozat többi része. A retróságát imádom, a korrajz abszolút rendben van. A krimiszál korrekt, de nem túl izgalmas, de ebben a zsánerben nekem elég. Sajnos a főszereplőkről (Mátéról és Lauráról) szinte teljesen lemondott a szerző, és a humorát továbbra sem csillogtatta meg, így maradt az erős négyes. Várom az előzménykötetet azért!
Don't know why, but this is almost my favourite retro-Balaton whodunnit so far. I bet Zajácz has seen the wonderful Greta Garbo as Ninotchka? ;) Thus ends the trilogy. (I'm so happy that there is an extra volume, set almost ten years earlier. :))
A három közül számomra ez volt a leggyengébb. Úgy éreztem túl sok szálat akar egyszerre mozgatni. Volt az észt kémkedős szál, a vérszerinti apa, a drog és a (leszbikus) szerelmi szál. Annyi gyanúsított volt, hogy már nem bírtam követni. Az elsőben még élveztem, hogy megmutatta a nyomozói munka sikertelen részét is, de itt már nagyon soknak éreztem. Nem ismertük meg a gyilkost és az ő viszonya Riinaval 2 fejezetbe volt belesűritve. Bogdán és Bana nyomozó pedig teljesen összemosodott. Egyáltalán nyomozókból is annyi volt benne, amennyit szerintem egy ilyen regény (mégha trilógia is) nem bír el. Adorján Máté és Laura ebben a részben háttérbe szorult, pedig pont az ő nyugati gondolkodásuk és Máté háttere jól illet a retro hangulathoz. Bár nem éreztem hitelesnek, hogy Laura összes megjegyzése aranyat ért. Mindent pontosan tudott. Ez már egy kicsit zavaró volt. Kicsit sajnálom, mert az első részt nagyon szerettem.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Számomra eddig a Dermesztő Balaton a sorozat leggyengébb kötete, mert mintha hiányozna belőle a spiritusz. Önmagában egyébként nem lenne hiányérzetem, csak hát az első két kötet, és főleg az első, ami nagyon magasra tornyozta az elvárásaimat, amiket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Alapvetően nem vagyok ennyire szőrszálhasogató, és ezt a bejegyzést sem annak szánom, de én inkább érzelmi alapú ember vagyok, és nem a racionalitás az, ami befolyásol.
Mert ha racionálisan kellene értékelnem a regényt, akkor remek kis krimi, érdekes szálakkal és karakterekkel, folyton pörgő cselekménnyel és izgalmakkal. Az érzelmi alapú véleményem pedig az, hogy valóban remek krimi, de valami mintha nem lenne teljes.
Nagyon gyorsan olvastam egymás után, így kezdenek összefolyni az események. Ez szerintem erősebb lett, mint az előző kötet, de túl sok szál van egy viszonylag rövid könyvre. Így a gyilkosra és az egésznek a hátterére kevés idő marad, pár oldalban lesz lerendezve. Laura mindent tudása és mindent megúszása kezd zavaró lenni - és hihetetlen. Az ellenállás érdekes szál, jó lett volna többet olvasni arról. Zavaró, hogy a két korábbi főszereplő ki lett írva, de mégsem. Megúszósan, így nem lettek mélyítve a karaktereik, de az új karakterek sem tölthettek be főszerepet ennek hála. Az orosz szál klisés.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Nagyon megszerettem ezt a sorozatot, a hangulatát, a szereplőit. Jó volna, ha lenne folytatás. Szívesen olvasnám. Ez a harmadik rész is igen izgalmas, a retró nyomozás sok aspektusát megtaláljuk benne. Krimi-rajongók számára kifejezetten ajánlom.