Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ. Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.
Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.
A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.
A kötet tizennégy írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.
Veres Attila novelláit még tíz éve szerettem meg, amikor Tumblr-en mutogatta őket valódi és képzelt barátainak (én alighanem az utóbbi csoportba tartozom). Maga a blog sajnos már nem elérhető, így azt sem tudom persze kizárni, hogy soha nem is létezett. A történetek szerencsére még köztünk vannak, és egyre többekhez juthatnak el, mint lassan terjedő betegség, vagy mint egy világvégeszekta szamizdat evangéliuma. Nagyon helyes. Mára mindenki tudja a lelke mélyén, hogy a valóságot helyre kell állítani.
Attila negyedik könyve mindenben felnő az eddigiekhez, és túl és szárnyalja azokat. A kedvenceim a kötetből a "Méltósággal viselt" című novella, illetve az önéletrajzi ihletésű, szonettformában megírt elbeszélés a könyv vége felé (a címére sajnos nem emlékszem, talán nem is magyarul volt).
Még egy megjegyzés: CD-mellékletet adni egy könyvhöz egyszerűen frenetikus ötlet 2022-ben, a Porbólt már vagy 20 éve nem hallottam sehol!
Nem csalás, nem ámítás itt az új Veres Attila-kötet, és egyáltalán nem szerény véleményem szerint Ez. Az. Eddigi. Legjobb. Dolog. Amit. Írt. Öt évet kellett rá várni, de én várnék 7-8-at is, ha ilyesmit kapunk.
A könyv novelláskötetnek tűnik, de a történetek inkább, mint egy antológia vagy rettenetesen töredezett regény fejezetei kapcsolódnak egymáshoz. Jelenségek és a szereplők bukkannak fel több történetben, vagy érik el a történetük végét egy másik novellában, mint ahol elkezdték. Szóval ez se nem novelláskötet, sem nem regény. Veres szerint valami hibrid a kettő között.
Az én véleményem az, hogy ez regény, ami legjobban egy törött tükörhöz hasonlít, és a saját, szétesőben lévő, kényelmetlen, és nehezen értelmezhető valóságunkat próbálja visszatükrözni. A tükrözés nem dokumentarista, inkább érzelmi/ intellektuális, ezért is a horror/ weird eszköztár. A tükör egyes részeiben a kép tiszta, és repedésmentes. Máshol szilánkokra tört, és csak sejted, miről szól az adott szösszenet. akár tiszta, akár szilánkos, minden tükröződés borzongató és ismerős. Valójában nem lepődnél meg, ha egy nap kilépnél a HÉV-megállóba és a könyv két ellentétes célú szektáját látnád toborozni. Vagy ha megtudnád, hogy a teremtő istennek született egy rivális isten-gyermeke. Manapság már semmin nem lepődsz meg.
Veres rengeteg témát vet fel, és tesz weird-módon ismerőssé: magány, önutálat, a történetek és a valóság teremtőereje, a valóság és a történetek egybemosódása, elkülöníthetetlensége, a corporate-világ identitásrombolása, és az emberi test kihasználása. Sok helyen rettenetesen sötét és nyomasztó ez a könyv, mégis ott húzódik a háttérben egy-egy reménysugár: lehet még kapcsolódni, létezhet egy jobb világ, de rengeteg iszapon kell átásnunk magunkat. És akármit is teszünk, a valóság talán menthetetlenül az összeomlás felé tart, és a helyreállítás talán csak ábránd.
Olvassátok, borzongjatok az ismerősségén, és örüljetek, mert nem vagytok egyedül az érzéseitekkel, és nem vagytok őrültek, mert azt érzitek, hogy egyre több dolog nem oké.
Hát ez velőig hatolóan aktuális és valóságos volt. Egy ponton szünetet is kellett tartanom, hogy meg tudjam emészteni. Az írási stílusa is chefs kiss. Nagyon szeretem, ahogyan megteremti a hangulatot és a cselekményt vezeti. Nem is nagyon tudok mást írni csak annyit, hogy jó.
Tud ez az ember tovabbra is! Borzongato, a magyar valosagba oltott sztorik toltik meg ezt a konyvet is. Az Ejfeli Iskolakhoz kepest most szorosabban kapcsolodnak, vannak visszatero szereplok es egy vezertemaval foglalkozik. Kicsit dol a konyv, az elso feleben sokkal erosebb novellak vannak de azert megsem vontam le vegul a mestertol csillagot mert megerdemli mind az otot.
Hmm, where to start? First and foremost I was so excited when I got the book for a quick read because I very much liked the previous books. Some stories were exceptional again: - "fogakkal teli verem" - "A világ helyreállítása" - "Tranzisztorok" - "Az ősidők vége" But also some weaker ones: - "Megharapni egy kutyát" Surprisingly this is in the English edition too, I guess because foreign readers do not really need any context. - "Gestalt" It was understandable because I guess he wanted to loosely couple the stories into a bigger one.
Big plus one for the references from Nyh. Actually my rating is more like 4.5 stars rather than 4.
Ez egy remek novelláskötet. Vagy legalábbis remek könyv. Ahogy a könyv szereplői, úgy az olvasó is kénytelen néha átértékelni a saját valóságát, így olvasás közben bennem is felmerült, hogy ez a könyv esetleg inkább mégiscsak egy regény lehet. De hihetünk akár a könyvben többször felbukkanó szerzőnek is, miszerint ez végső soron egy figyelmeztetés.
Kicsit komolyabbra véve, nagyon jól átgondolt kötetről van szó, a történetek hajlamosak itt-ott összefűződni benne. Jó humora van, én remekül mulattam rajta, annak ellenére, hogy a műfaja alapvetően horror. A jellege miatt nehéz kiemelni belőle egy-egy novellát. Ajánlom azoknak, akik szeretik az egyedi alkotásokat. Nem vagyok amúgy nagy horror rajongó, de ennek ellenére nagyon bejött.
Egyszerűen mestermű! Elképesztő az az aprólékos gondosság, ahogy egyrészt a novellák önmagukban is megállják a helyüket, de egymáshoz kapcsolódva egy nagyobb képet adnak ki. Számomra talán a legérdekesebb a kötetben, hogy a felszínen rengeteg furcsa, bizarr dolog történik, mégis, ha lerántjuk ezt a réteget, alatta mindannyiunkat érintő, foglalkoztató kérdéseket és témákat feszeget.
Külön tetszett, hogy a novellák ha nem is közvetlen, de kapcsolódnak akár korábbiakhoz is. És hogy mindig van hova csavarni a a sztorit, igen, még a végén is... 13 apró darab, de a végén 14 lett.
abstract, Stephen King-like style, which made it worth reading, but I still couldn't fully love it - there were low points when I lost interest in continuing it