A könyvnek főleg az eleje tetszett. Aztán amikor belemegy a példákba országonként-kontinensenként, akkor az egész nekem randomnak tűnik már. Értem, mi akar üzenni, a végén pedig még le is írja, hogy bár talán sokan úgy érzik, hogy ezek kiragadott példák voltak, de alkalmasak arra, hogy bemutassák a globális elit összefonódását. És elfogadom, tényleg alkalmasak lehetnek, de ez mint könyv így akkor sem egy jó mű. Nagyon kíváncsi vagyok, van-e ember, akiben nem hagy hiányérzetet. Végigküzdöttem magam rajta, néha pár bekezdést azért átugrottam (a vége felé egyre többet), de ez így nagyon közepes.
Ráadásul sok hivatkozás szerepel a könyvben, de ezeket csillagokkal jelöli, ami néha lábjegyzet, néha a hivatkozás (könyv, tanulmány vagy honlaplink). Már ez a következetlenség is zavart, de az meg pláne, hogy az aztán végképp totálisan random, hogy hova szúr be egy hivatkozást. Nem csak az, hogy épp a mondat végére vagy közepére, hanem az is, hogy milyen sűrűn, milyen időközönként. A hivatkozások egyszerűen nem töltik be a funkciójukat, nem segítenek abban, hogy kiderüljön, melyik gondolat honnan származik. Lehet tanulmánykötetet írni, de akkor legyen rendesen lehivatkozva.
Sajnos inkább az volt az érzésem, hogy sok újságcikket olvasok azonos témában, de ez így nagyon nem üti meg egy könyv színvonalát.
Ezzel együtt az eleje ütött - ahol bemutatta, hogy milyen elképesztő egyenlőtlenségek mutatkoznak a világban a vagyonok elosztásában és a lehetőségekben a felemelkedésre/meggazdagodásra. Egyet tudok érteni az üzenettel, hogy a jelenleg a centrumországokban jellemző kapitalista rendszer kizsákmányoló és nagyon is megérett a cserére. Hogy ez hogyan mehet végbe, azt nem ez a könyv fogja megválaszolni.