Ezek azok az évek, amikor a felnőttek elviselhetetlen hatalmasságokként magasodnak fölénk, amikor szinte kibírhatatlan a világ hamissága, a hazugságok, az árulások. Amikor meglátjuk a szüleink, a tanáraink hibáit, amikor az a biztonságos világ, amiben a gyerekkorunk zajlott, végérvényesen összetörik. De ezek azok az évek is, amikor nagy szerelmek és nagy barátságok születnek, amikor megtudjuk, mit jelent érezni és gondolkodni.
Háy János (író, költő) 1960. április elsején született Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát az ELTE-n. 1989-től 2004-ig kiadói szerkesztőként dolgozott (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus). Régésznek készült, de első ásatása során véletlenül feltárta kedvenc kutyájának maradványait. Ezt követően figyelme egyre inkább a rock-zenére irányult. 1982-ben azonban egy kudarcba fulladt zenekar alapítási kísérlet után felhagy a zenével. Ezidőtől publikál irodalmi műveket. Versek, novellák és regények mellett számos rajza is megjelent. Budapesten él. Van gyermeke (kettő), felesége (egy). Olyan, mint mindenki.
Nagyon érdekes volt. Megint hozta a szokásos Háy féle mágiát. Valahogy mindig tudja azt, hogy olyan furcsa nosztalgikus érzés tölt el, ismerős a környezet az érzések, ismerősek a párbeszédek. Valahogy előre érzem baljós módon, hogy ez nem lesz vidám történet, Háy könyvei sohasem azok, de mégis meleg és puha közben, miközben keserű is. A nyelvhasználata pedig valami olyan bravúros néha, hogy tényleg öröm olvasni. Nekem nagyon tetszett.
Ez a könyv tökéletesen visszaadja a kamaszkor zűrzavarát: a felnőttek elleni harcot, a világ végletes látását és a kollégiumi élet vad romantikáját. Péter és Deda folyamatosan lázadnak, legyen szó tanárokról, szülőkről vagy épp az egész rendszerről. A regényben ott a barátság, a dac és a szerelem is, mindez Háy János utánozhatatlan stílusában. A történet egyszerre nyers és érzékeny – épp olyan, mint a kamaszkor maga. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a mély karakterábrázolást és az őszinte, sallangmentes történetmesélést!