What do you think?
Rate this book
Az ellopott kívánság
A kívánságoknak ára van…
Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?
Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.
Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát.
Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének.
De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.
Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!
Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?
Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.
Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát.
Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének.
De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.
Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!
424 pages, Paperback
First published March 17, 2023
3 people are currently reading
134 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
June 23, 2023
Nagyon örülök, hogy sikerül mostanában egyre jobban nyitnom a magyar szerzők felé is, mert így olvashat az ember igazán nagy kincseket is, mint ez a könyv. És bár az "Andi április" folyamán nem tudtam ezt a könyvet is elolvasni Andi ajánlására a Dévábádok mellett, most pótoltam. :D
Alapvetően a történet az Aladdin által inspirálódott, viszont mivel nemrég olvastam a Dévábád-trilógiát, annak egyes elemei is "visszaköszöntek" benne. Gondolok itt arra, hogy az alapszituáció nagyon hasonló, mivel van egy tehetséges, titkos gyógyító-tolvajunk és egy hercegünk. Viszont míg a Dévábád-trilógiában a romantikus szál olyan haloványan van jelen, hogy szinte nincs is, ez kifejezetten egy romantikus könyv, és a kis lelkemnek nagyon jól esett és többek között ezért sem jelentett problémát, hogy gyakorlatilag ezeket egymás után olvastam.
Na de akkor, beszéljünk arról, milyen is volt Az ellopott kívánság! Merthogy piszok jó volt.
Mármint oké, voltak benne dolgok, amiket lehetett sejteni előre, de engem ez annyira nem szokott zavarni, mert szeretem azt a pillanatot, amikor odaérünk egy könyvben, hogy kiderül az igazság, én meg mondhatom, hogy "HA! Tudtam!!".
Nagyon szerettem a két főszereplő dinamikáját, csillagos ötöst adok rá, főleg, hogy a konfliktusok nem okoztak mélypontot, hanem rövid időn belül egyébként megbeszélték(!!!) a dolgokat. Ha egy könyvben a romantikus szál érdekelt felei beszélnek a problémáikról a morcogás helyett már gyakorlatilag nyert ügye van nálam.
Ha pedig ez nem lenne elég, Aliya a könyv viszonylag elején kap egy lovat Asmartól, ami nekem elég volt ahhoz, hogy boldoggá tegyen. (Egyszerű lány vagyok, könnyű engem lenyűgözni, na. :D)
Ezen felül, ebben a könyvben az álkapcsolat trope is benne van, ami az egyik kedvencem, és KÖSZÖNÖM, hogy nem volt az, mint sok másik könyvben, hogy amikor már teljesen egyértelmű, hogy itt mindketten oda-vissza vannak a másikért, az egyik fél elkezdi magában ezt a "jajj, ez úgy is csak színjáték, nem is szeret" mizériát. (Mármint kapott egy lovat, szerintem innentől nem is lehet kérdés a dolog.)
Plusz, ebben a könyvben van egy darab explicitebb jelenet, amire szintén csillagos ötöst szeretnék adni. Nyilván egy ifjúsági könyvről beszélünk, ahol eleve nem szokás nagyon részletekbe menni, de akkor is, ez 100% Matilda approved.
Mindemellett pedig a történet is izgalmas és érdekes volt, és nagyon vitt magával.
Összegezve: nagyon jól esett olvasni ezt a könyvet, amit csinált, kifejezetten ügyesen csinálta szerintem, és a romantikus kis lelkem teljesen elégedett volt vele. A befejezéskor egy picit még el is érzékenyültem. Ez a könyv egyértelműen versenybe száll majd az idei év kedvenc olvasmányai díjért.
Alapvetően a történet az Aladdin által inspirálódott, viszont mivel nemrég olvastam a Dévábád-trilógiát, annak egyes elemei is "visszaköszöntek" benne. Gondolok itt arra, hogy az alapszituáció nagyon hasonló, mivel van egy tehetséges, titkos gyógyító-tolvajunk és egy hercegünk. Viszont míg a Dévábád-trilógiában a romantikus szál olyan haloványan van jelen, hogy szinte nincs is, ez kifejezetten egy romantikus könyv, és a kis lelkemnek nagyon jól esett és többek között ezért sem jelentett problémát, hogy gyakorlatilag ezeket egymás után olvastam.
Na de akkor, beszéljünk arról, milyen is volt Az ellopott kívánság! Merthogy piszok jó volt.
Mármint oké, voltak benne dolgok, amiket lehetett sejteni előre, de engem ez annyira nem szokott zavarni, mert szeretem azt a pillanatot, amikor odaérünk egy könyvben, hogy kiderül az igazság, én meg mondhatom, hogy "HA! Tudtam!!".
Nagyon szerettem a két főszereplő dinamikáját, csillagos ötöst adok rá, főleg, hogy a konfliktusok nem okoztak mélypontot, hanem rövid időn belül egyébként megbeszélték(!!!) a dolgokat. Ha egy könyvben a romantikus szál érdekelt felei beszélnek a problémáikról a morcogás helyett már gyakorlatilag nyert ügye van nálam.
Ha pedig ez nem lenne elég, Aliya a könyv viszonylag elején kap egy lovat Asmartól, ami nekem elég volt ahhoz, hogy boldoggá tegyen. (Egyszerű lány vagyok, könnyű engem lenyűgözni, na. :D)
Ezen felül, ebben a könyvben az álkapcsolat trope is benne van, ami az egyik kedvencem, és KÖSZÖNÖM, hogy nem volt az, mint sok másik könyvben, hogy amikor már teljesen egyértelmű, hogy itt mindketten oda-vissza vannak a másikért, az egyik fél elkezdi magában ezt a "jajj, ez úgy is csak színjáték, nem is szeret" mizériát. (Mármint kapott egy lovat, szerintem innentől nem is lehet kérdés a dolog.)
Plusz, ebben a könyvben van egy darab explicitebb jelenet, amire szintén csillagos ötöst szeretnék adni. Nyilván egy ifjúsági könyvről beszélünk, ahol eleve nem szokás nagyon részletekbe menni, de akkor is, ez 100% Matilda approved.
Mindemellett pedig a történet is izgalmas és érdekes volt, és nagyon vitt magával.
Összegezve: nagyon jól esett olvasni ezt a könyvet, amit csinált, kifejezetten ügyesen csinálta szerintem, és a romantikus kis lelkem teljesen elégedett volt vele. A befejezéskor egy picit még el is érzékenyültem. Ez a könyv egyértelműen versenybe száll majd az idei év kedvenc olvasmányai díjért.
March 16, 2024
Többet vártam az értékelések alapján, de sajnos pont az a fajta tipikus romantikus, amit nem szeretek, a forró leheletekkel meg a "jaj, ha a közelében vagyok, nem bírok magammal" típusú gondolatokkal, és természetesen kidolgozott felsőtestű férfi főhőssel.
A főszereplők mindent titkolnak egymás elől (még hogy mindent megbeszélnek!), és a könyv feléig nem sok minden történik. Az igaz, hogy a könyv 2. fele már jóval eseménydúsabb, de sajnos a lapok jelentős részét teszi ki az egymás iránti epekedés. Not my cup of tea, ahogy a művelt hegyi latin mondja.
A főszereplők mindent titkolnak egymás elől (még hogy mindent megbeszélnek!), és a könyv feléig nem sok minden történik. Az igaz, hogy a könyv 2. fele már jóval eseménydúsabb, de sajnos a lapok jelentős részét teszi ki az egymás iránti epekedés. Not my cup of tea, ahogy a művelt hegyi latin mondja.
October 28, 2024
Sajnos nekem ez elég nagy csalódás volt az Ezüsterdő után:(
A koncepció tetszett volna, de egyáltalán nem volt olyan izgalmas a történet mint amilyen lehetett volna.
Aliya karaktere 180 fokos fordulatot vett: a könyv elején megismert öntudatos lányból nem maradt semmi a könyv végére, mivel amint beléptünk a palotába már csak Asmar létezett. Aki majdnem olyan naiv és buta volt mint a főhősünk. De csak majdnem, mert Aliya olyanokat csinált és mondott néha, hogy a fülem kettéállt. Utáltam, hogy minden rosszcselekedete alól felmenti a herceget aki szó szerint közölte vele, hogy személyesen az apja felelős a lány szüleinek a haláláért, ezért lettek árvák a húgával, éheztek és még csak nem is találkozhat vele évek óta mert mostoha szülők nevelik....erre még csak nem is engedi Asmarnak, hogy bocsánatot kérjen a történtekért...MÉG Ő SAJNÁLJA A CSÁVÓT amiért ilyen családból származik. Mivel tele volt hasonló esetekkel a történet, én rengetegszer hiányoltam a dühöt és a megvetést amit már a társadalmi rétegükből adódó különségeiknek is életben kellett volna tartaniuk. De Aliya szinte soha nem szólt és még csak nem is gondolt rosszat Asmarról mert ömm..Amsar szép (?)
Pedig azért voltak red flagek. Pl a volt szeretője, akiről kiderül, hogy mégsem halt meg hanem a palota börtönében van kb hónapok óta. Ezt Aliya megtudja de csak azután közli miután kibékültek és kialudták magukat a csávójával, majd MÁSNAP reggel együtt kiengedik szerencsétlen lányt aki azt hiszi, hogy a herceg még mindig szereti és megmentette. Erre közlik vele, hogy nem, már együtt vagyunk, de legalább kiengedünk, bye ...??? És eközben végig azt kell olvasnom, hogy Asmar és Aliya milyen jószívűek. Bfrr
A dzsines szál pedig elég lagymatag volt. Kiderült, hogy semmi értelme az egész lámpasimogatós kívánságnak. És érdekes módon kiderül, hogy Aliya is tud gyógyítani a mágiájával amikor ijesztően haldoklik a csávója és már igencsak közeleg a könyv vége is.
A koncepció tetszett volna, de egyáltalán nem volt olyan izgalmas a történet mint amilyen lehetett volna.
Aliya karaktere 180 fokos fordulatot vett: a könyv elején megismert öntudatos lányból nem maradt semmi a könyv végére, mivel amint beléptünk a palotába már csak Asmar létezett. Aki majdnem olyan naiv és buta volt mint a főhősünk. De csak majdnem, mert Aliya olyanokat csinált és mondott néha, hogy a fülem kettéállt. Utáltam, hogy minden rosszcselekedete alól felmenti a herceget aki szó szerint közölte vele, hogy személyesen az apja felelős a lány szüleinek a haláláért, ezért lettek árvák a húgával, éheztek és még csak nem is találkozhat vele évek óta mert mostoha szülők nevelik....erre még csak nem is engedi Asmarnak, hogy bocsánatot kérjen a történtekért...MÉG Ő SAJNÁLJA A CSÁVÓT amiért ilyen családból származik. Mivel tele volt hasonló esetekkel a történet, én rengetegszer hiányoltam a dühöt és a megvetést amit már a társadalmi rétegükből adódó különségeiknek is életben kellett volna tartaniuk. De Aliya szinte soha nem szólt és még csak nem is gondolt rosszat Asmarról mert ömm..Amsar szép (?)
Pedig azért voltak red flagek. Pl a volt szeretője, akiről kiderül, hogy mégsem halt meg hanem a palota börtönében van kb hónapok óta. Ezt Aliya megtudja de csak azután közli miután kibékültek és kialudták magukat a csávójával, majd MÁSNAP reggel együtt kiengedik szerencsétlen lányt aki azt hiszi, hogy a herceg még mindig szereti és megmentette. Erre közlik vele, hogy nem, már együtt vagyunk, de legalább kiengedünk, bye ...??? És eközben végig azt kell olvasnom, hogy Asmar és Aliya milyen jószívűek. Bfrr
A dzsines szál pedig elég lagymatag volt. Kiderült, hogy semmi értelme az egész lámpasimogatós kívánságnak. És érdekes módon kiderül, hogy Aliya is tud gyógyítani a mágiájával amikor ijesztően haldoklik a csávója és már igencsak közeleg a könyv vége is.
This entire review has been hidden because of spoilers.
October 30, 2024
A könyv elején nagy reményekkel forgattam a lapokat, a főszereplőnk egy erős női karakternek lett bemutatva, aki megáll a saját lábán nem szorul rá mások segítségére....majd találkozik hercegünkkel és onnantól mintha az a pár oldal az elején nem is létezett volna. A személyiségének egyetlen mélysége, hogy történt vele egy tragédia. Amit elképesztő repetitív módon tár elénk az író újra és újra. Aliya naiv és buta, de ebben hercegünk se marad el tőle.
A kettejük közt bimbózó szerelem számomra rendesen visszataszító volt. A lány származása miatt minden arrogáns vagy erősen sértő tettéért felmenti Asmart aki cserébe nem felejti el a fejéhez vágni, hogy Aliya egy senki. Valahol a könyv felénél kezdtem el „gonosz” karakternek szurkolni, aki minden szempontból alkalmasabb lett volna a trónra. Annyira oda vagyunk Asmarért aki elképesztően szereti a népét de előbb a szórakozás/magánélet majd aztán jöhet egy kis államügy, amit persze a kétbites agyának megfelelő probléma megoldással kezel. Még egy gyerek sem hinné el, hogy ez tényleg így működik.
Összefoglalva nagyon felszínes és elnagyolt volt. A konfliktusok és a bonyodalmak rendszerint elhallgatott információkon alapulnak, a probléma megoldását pedig az író szolgáltatja nem a karakterek.
Egy időre elvette a kedvem a romantikus könyvektől.
A kettejük közt bimbózó szerelem számomra rendesen visszataszító volt. A lány származása miatt minden arrogáns vagy erősen sértő tettéért felmenti Asmart aki cserébe nem felejti el a fejéhez vágni, hogy Aliya egy senki. Valahol a könyv felénél kezdtem el „gonosz” karakternek szurkolni, aki minden szempontból alkalmasabb lett volna a trónra. Annyira oda vagyunk Asmarért aki elképesztően szereti a népét de előbb a szórakozás/magánélet majd aztán jöhet egy kis államügy, amit persze a kétbites agyának megfelelő probléma megoldással kezel. Még egy gyerek sem hinné el, hogy ez tényleg így működik.
Összefoglalva nagyon felszínes és elnagyolt volt. A konfliktusok és a bonyodalmak rendszerint elhallgatott információkon alapulnak, a probléma megoldását pedig az író szolgáltatja nem a karakterek.
Egy időre elvette a kedvem a romantikus könyvektől.
September 14, 2024
Szabó Krisztina elképesztő! Ezentúl minden könyvét azonnal szeretném elolvasni, és szinte biztosra veszem, hogy mindet imádni fogom. Egy biztos: “Az ellopott kívánság” felkerült az “Ezüsterdő” mellé, mint legszeretettebb magyar szerzős könyveim.
January 5, 2023
Az eleje nagyon tetszett, aztán megismertük az idősebb fivért, aki sokkal érettebb, felelősségteljesebb, okosabb, akiből feltehetően jobb uralkodó lesz, és mégis az éretlen, naiv, az ország sorsa helyett csak a saját boldogságával törődő kisöcsi lett a befutó. A főszereplő leánynál még csak-csak érthető, hogy a helyes pofi übereli, ami a koponyán belül van, de ez a hepiend feltehetően az ország bukását is elhozza majd hosszabb távon.
És most nem csak arról van szó, hogy gyakran a negatív szereplőnek szurkolok, hanem minden jel arra mutat, hogy nem az arra legalkalmasabb fiú került a trónra. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy meg is lepődtem, és csalódott lettem a történet végére.
És most nem csak arról van szó, hogy gyakran a negatív szereplőnek szurkolok, hanem minden jel arra mutat, hogy nem az arra legalkalmasabb fiú került a trónra. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy meg is lepődtem, és csalódott lettem a történet végére.
This entire review has been hidden because of spoilers.
January 19, 2026
Több mint 2 évet várakozott ez a könyv olvasatlanul a polcomon. Kíváncsi voltam, hogy mennyire adja át az Aladdin mese hangulatát ez a retelling, mégis sokáig halogattam az olvasását.
A legjobban a világépítés és az atmoszférateremtés tetszett a könyvben. Korábban még nem olvastam a szerzőtől, de a kezdetektől magával ragadott az írásmódja. Úgy éreztem, mintha én is ott lennék ebben a veszélyes birodalomban, ahol a nemesek fényűző körülmények között élnek a palota biztonságában, a szegények tömege pedig szenved a vízhiánytól az utcákon. A mágia elég kicsi szerepet kapott a történetben, bár ez lehet csak engem zavart, mert sok high fantasy regényt olvasok.
Arra számítottam, hogy a lámpás, a dzsinn és a kívánságok állnak a történet középpontjában, így elég nagyot koppantam olvasás közben. A könyv elején arról volt szó, milyen fontos megszerezni a lámpást, Asmarnak szüksége van rá, aztán kb. 200 oldalon keresztül minden mással is foglalkoztak, csak az eredeti küldetéssel nem. A Zaidaniba tett „kiruccanás” volt számomra a történet mélypontja, mert úgy éreztem, hogy teljesen elveszett a talpraesett tolvajlány. Helyette kaptam egy szerencsétlenkedő és naiv főhősnőt, aki egyik ostoba döntést hozta a másik után. Asmart sem tudtam igazán megkedvelni, még a könyv végén is gyakran ellenszenvesen viselkedett. A hab a tortán, hogy ebben a történetben az ágyas, a szerető és a barátnő nagyjából egymás szinonímái. Még ha fordítási probléma lenne, nem szúrná annyira a szememet…
Összességében csalódás volt számomra ez a könyv. A hangulat, a stílus és a világ tetszett, viszont a lámpásról szóló küldetés ígérete hamis volt. Én pedig pont Dzsinnit szeretem a legjobban az eredeti mesében.
A legjobban a világépítés és az atmoszférateremtés tetszett a könyvben. Korábban még nem olvastam a szerzőtől, de a kezdetektől magával ragadott az írásmódja. Úgy éreztem, mintha én is ott lennék ebben a veszélyes birodalomban, ahol a nemesek fényűző körülmények között élnek a palota biztonságában, a szegények tömege pedig szenved a vízhiánytól az utcákon. A mágia elég kicsi szerepet kapott a történetben, bár ez lehet csak engem zavart, mert sok high fantasy regényt olvasok.
Arra számítottam, hogy a lámpás, a dzsinn és a kívánságok állnak a történet középpontjában, így elég nagyot koppantam olvasás közben. A könyv elején arról volt szó, milyen fontos megszerezni a lámpást, Asmarnak szüksége van rá, aztán kb. 200 oldalon keresztül minden mással is foglalkoztak, csak az eredeti küldetéssel nem. A Zaidaniba tett „kiruccanás” volt számomra a történet mélypontja, mert úgy éreztem, hogy teljesen elveszett a talpraesett tolvajlány. Helyette kaptam egy szerencsétlenkedő és naiv főhősnőt, aki egyik ostoba döntést hozta a másik után. Asmart sem tudtam igazán megkedvelni, még a könyv végén is gyakran ellenszenvesen viselkedett. A hab a tortán, hogy ebben a történetben az ágyas, a szerető és a barátnő nagyjából egymás szinonímái. Még ha fordítási probléma lenne, nem szúrná annyira a szememet…
Összességében csalódás volt számomra ez a könyv. A hangulat, a stílus és a világ tetszett, viszont a lámpásról szóló küldetés ígérete hamis volt. Én pedig pont Dzsinnit szeretem a legjobban az eredeti mesében.
August 22, 2024
Magyar szerzős Aladdin feldolgozás, gyönyörű mesés borítóval. A tolvaj beleszeret a hercegbe, a herceg beleszeret a tolvajba, de Jasminenal ellentétben a hercegnek itt sok testvére van, akik különféle szerepet játszanak a cselekményben és a királyság sorsában. Igazából azt kaptam amire számítottam, szórakoztató volt, de annyira nem ragadott magával, sokáig is tartott végigolvasni. A testvéri kapcsolatok tetszettek benne, és sajnálom hogy így lett vége ahogy, szívesen láttam volna még a végső jelenet folytatását.
March 20, 2023
Asmarnál csak egy varázslatosabb dolog létezik, és az maga, ez a regény. ❤️
Displaying 1 - 9 of 9 reviews