What do you think?
Rate this book
AlkalMáté Trupp - Élveboncolás közönséggel
278 pages, Paperback
Published January 1, 2022
1 person is currently reading
5 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 of 1 review
October 31, 2022
Mielőtt belekezdenék, pár dolog elöljáróban: 1) elsősorban olyanoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik, ha nincsenek is annyira tisztában az AlkalMáté Trupp működésével, azért a kortárs magyar színházi szakmát és életet valamennyire ismerik... ugyan a szerzők igyekeztek minél tárgyilagosabban és emészthetően bemutatni ezt a társulást, azért van a riportokban elég sok lábjegyzet nélküli utalás, ami kvázi érthetetlen azoknak a számára, akik nem ismerik pl. Magyarország vezető színházait, vezető és ikonikus színházi alkotóit
2) beszéljünk egy kicsit az én "kapcsolatomról" a truppal... nem láttam egy előadást sem. Olyan 2015-6 környéke volt az az időszak, amikor jobban elkezdett érdekelni ez a téma meg utánaolvastam a trupp történetének (de vannak halvány emlékeim róla, hogy előtte is hallottam a társulásról), de mivel engem eléggé frusztrált volna az a menthetetlen és érthetetlen "sorozat-befejezési" vágyam miatt, hogy az előző előadásokat nem láttam (és felvételről nem szeretek előadást nézni), ezért nemhogy nem vettem rá jegyet, de nem is próbáltam. Ettől függetlenül azért minden évben elolvastam ezekről az előadásokról pár kritikát és a trupp működésétől függetlenül is nyomon követtem és követem azt kell, mondjam, talán minden szakmai munkásságát (van, akinek jobban, van, akinek kevésbé) - ami azért nem minden színműs osztályról mondható el, de itt, úgy tűnik, tényleg egy olyan osztályt tudtak útnak indítani, ahol mindenki országosan ismert és elismert színész lett (maximum valaki nem színészként vagy nem kőszínházban).
Szerintem ezt a riportkönyvet így kellett megírni. Tárgyilagos, mégis érzékeny - ami kellett azért ehhez a csapathoz, mert mégiscsak egy egyetemi osztályból félig-meddig spontán, közben mégis egyes tagoknak kényszeredettnek ható módon szerveződött színitársulatról van szó, amibe mindenki vitte önkéntelenül is a barátságokat, szerelmeket, ellenérzéseket, iskolai évekből / tanórákból hozott frusztrációt, "hierarchiát", csoportdinamikát... még egy "mezei" színitársulatban is végig jelen van a széthúzás-összetartás, féltékenység, irigység - na, az erre a truppra hatványozottan igaz a "hozott terhek" miatt. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy még azzal is "nehezítve" volt a helyzet, hogy volt egy kimondatlan elvárás arról, hogy nemhogy majdnem másfél évtizedig együtt maradjanak, hanem valamennyire még a repertoár is kötött volt erre az időre (nem is csoda, hogy voltak, akik időközben így vagy úgy, de kiváltak).
Nagyon ügyesen lettek feltéve a kérdések a színészeknek (vagy szerkesztve-kiválogatva), mert úgy éreztem, az interjúk összességéből kaptunk egy hiteles / hihető képet arról, hogy hogy működött ez a társulás, milyen közös élményekkel tértek vissza akár az egyetemen közösen eltöltött évekből, akár az önéletrajzi előadásokból, mégis mindenkit kicsit jobban meg tudtunk ismerni mint individuum, és kicsit jobban megtudtuk azt, hogy ki hogyan élte meg az ebben a társulatban létezést, ezeknek az előadásoknak az elkészülését. Különös figyelmet kapott az, tök jogosan, mert nagyon elgondolkodtató és érdekes volt (legalábbis szerintem, mert engem mindig hihetetlen mód érdekelt az alkotási folyamat egy-egy színházi előadásnál), ahogyan változott az előadások jellege... főleg amiatt, hogy akik később kerültek sorra, azok sokkal több élettapasztalattal bírtak, meg amiatt is, hogy ki mit szeretett volna magából megmutatni / volt-e valami víziója; és az is, hogy hogyan dolgoztak együtt a trupp működésének évei alatt, főleg amikor elkezdett "beindulni az üzem" páruknak, és egyre több felkérést kaptak - hogy mindezt hogyan tudták vagy nem tudták ezzel a minden nyáron létrejövő workshoppal összeegyeztetni.
Az kifejezetten tetszett, hogy nem éreztem semmiféle támadó felhangot azok felé, akik nem vettek végül részt egy idő után a trupp munkásságában, hanem úgy kezelték, hogy Dénes és Iván felnőtt emberként hoztak egy döntést, amit tiszteletben illik tartani (egyébként meg pont jól jött ki, hogy ugyan már 1-2 hónapja nálam van a könyv, de addig nem olvastam el, ameddig nem néztem meg a Fenyő Ivánnal készült Elviszlek magammal-interjút - ajánlom mindenkinek, ad az Ivánnal készült rész némi plusz kontextust, főleg hogy a könyv megjelenése után forgott, és szó esik benne a könyvről is).
2) beszéljünk egy kicsit az én "kapcsolatomról" a truppal... nem láttam egy előadást sem. Olyan 2015-6 környéke volt az az időszak, amikor jobban elkezdett érdekelni ez a téma meg utánaolvastam a trupp történetének (de vannak halvány emlékeim róla, hogy előtte is hallottam a társulásról), de mivel engem eléggé frusztrált volna az a menthetetlen és érthetetlen "sorozat-befejezési" vágyam miatt, hogy az előző előadásokat nem láttam (és felvételről nem szeretek előadást nézni), ezért nemhogy nem vettem rá jegyet, de nem is próbáltam. Ettől függetlenül azért minden évben elolvastam ezekről az előadásokról pár kritikát és a trupp működésétől függetlenül is nyomon követtem és követem azt kell, mondjam, talán minden szakmai munkásságát (van, akinek jobban, van, akinek kevésbé) - ami azért nem minden színműs osztályról mondható el, de itt, úgy tűnik, tényleg egy olyan osztályt tudtak útnak indítani, ahol mindenki országosan ismert és elismert színész lett (maximum valaki nem színészként vagy nem kőszínházban).
Szerintem ezt a riportkönyvet így kellett megírni. Tárgyilagos, mégis érzékeny - ami kellett azért ehhez a csapathoz, mert mégiscsak egy egyetemi osztályból félig-meddig spontán, közben mégis egyes tagoknak kényszeredettnek ható módon szerveződött színitársulatról van szó, amibe mindenki vitte önkéntelenül is a barátságokat, szerelmeket, ellenérzéseket, iskolai évekből / tanórákból hozott frusztrációt, "hierarchiát", csoportdinamikát... még egy "mezei" színitársulatban is végig jelen van a széthúzás-összetartás, féltékenység, irigység - na, az erre a truppra hatványozottan igaz a "hozott terhek" miatt. Hogy arról ne is beszéljünk, hogy még azzal is "nehezítve" volt a helyzet, hogy volt egy kimondatlan elvárás arról, hogy nemhogy majdnem másfél évtizedig együtt maradjanak, hanem valamennyire még a repertoár is kötött volt erre az időre (nem is csoda, hogy voltak, akik időközben így vagy úgy, de kiváltak).
Nagyon ügyesen lettek feltéve a kérdések a színészeknek (vagy szerkesztve-kiválogatva), mert úgy éreztem, az interjúk összességéből kaptunk egy hiteles / hihető képet arról, hogy hogy működött ez a társulás, milyen közös élményekkel tértek vissza akár az egyetemen közösen eltöltött évekből, akár az önéletrajzi előadásokból, mégis mindenkit kicsit jobban meg tudtunk ismerni mint individuum, és kicsit jobban megtudtuk azt, hogy ki hogyan élte meg az ebben a társulatban létezést, ezeknek az előadásoknak az elkészülését. Különös figyelmet kapott az, tök jogosan, mert nagyon elgondolkodtató és érdekes volt (legalábbis szerintem, mert engem mindig hihetetlen mód érdekelt az alkotási folyamat egy-egy színházi előadásnál), ahogyan változott az előadások jellege... főleg amiatt, hogy akik később kerültek sorra, azok sokkal több élettapasztalattal bírtak, meg amiatt is, hogy ki mit szeretett volna magából megmutatni / volt-e valami víziója; és az is, hogy hogyan dolgoztak együtt a trupp működésének évei alatt, főleg amikor elkezdett "beindulni az üzem" páruknak, és egyre több felkérést kaptak - hogy mindezt hogyan tudták vagy nem tudták ezzel a minden nyáron létrejövő workshoppal összeegyeztetni.
Az kifejezetten tetszett, hogy nem éreztem semmiféle támadó felhangot azok felé, akik nem vettek végül részt egy idő után a trupp munkásságában, hanem úgy kezelték, hogy Dénes és Iván felnőtt emberként hoztak egy döntést, amit tiszteletben illik tartani (egyébként meg pont jól jött ki, hogy ugyan már 1-2 hónapja nálam van a könyv, de addig nem olvastam el, ameddig nem néztem meg a Fenyő Ivánnal készült Elviszlek magammal-interjút - ajánlom mindenkinek, ad az Ivánnal készült rész némi plusz kontextust, főleg hogy a könyv megjelenése után forgott, és szó esik benne a könyvről is).
Displaying 1 of 1 review