Szonja

by Zsófia Emma Szilágyi

Szonja, ​a fővárosba költözött alföldi lány az apjának mesél az életéről. Ami nem olyan egyszerű, ugyanis egyéves volt, amikor a férfi elhagyta a családját, és csak annyit tud róla, hogy szerette a Rolling Stonest. Hogyan lehet a legintimebb titkainkat is megosztani egy olyan szülővel, akit hiába szeretnénk közel tudni magunkhoz, teljesen idegen nekünk? Hogyan próbálhatjuk megismerni önmagunkat egy ismeretlen emberen keresztül, ha az ráadásul úgysem válaszol semmire, akár kérleljük, akár szidjuk?

Miközben a Stones zenéjétől kísérve Szonja rajongva habzsolja a szépséges Budapestet, és egyik balszerencsés szerelmi kalandból a másikba evickél, mégis mesél, őszintén és szókimondóan: csalódásokról és örömökről, bizarr élményekről és sorsfordító találkozásokról, de még arról is, hogy a szexuális élete finoman szólva sem problémamentes. „I can’t get no satisfaction…” Ám egy talpraesett fiatal nőnek semmi sem lehetetlen, főleg ha van egy őrangyala, aki időnként átsegíti az effajta gondokon…

Szilágyi Zsófia Emma regénye kínzó hiányokkal – elsősorban az apa és a szerelem hiányával – vet számot, és teszi mindezt játékosan és szórakoztatóan. A Szonja izgalmas ötletek magával ragadó áradata, ahol a privát szorongások a mindennapok kollektív abszurdjával keverednek, és a legválságosabb pillanatokat is áthatja a boldogság akarása és az (ön)ironikus humor.

328 pages, Paperback

Published January 1, 2022

Reviews

[Lilla · Rating 5 out of 5]

Underrated kortárs mű. Nagyon tetszett az írási stílus, a cselekmény és a főszereplő is. Vicces és egyben tragikus bemutatása annak, hogy egy ilyen nagy gyerekkori trauma, apuka elhagyása felemészti az ember életét, milyen különböző módokban nyilvánulhat ez meg, és mennyire nehéz ezen felülkerekedni és normális életet élni. Szonja minden döntése, minden cselekedete mögött ott ólálkodott az apja hiánya, beködösítette ez az életét.
Nagyon tetszett, hogy az írónő nem tudta le annyival, hogy annyi ennek a következménye, hogy idősebb férfiakra bukik puszi pá ezzel kell megküzdeni, hanem minden emberi kapcsolatában problémák merültek fel, különböző módon, és mind az apjához voltak vezethetőek vissza. Főleg nem tudta kommunikálni másoknak az érzéseit, és inkább a futólagos kapcsolatokat preferálta, mert félt, hogy megint elhagyják.
Nehéz témák között sok vicces jelenet volt, mindenféle goofy szituációba keveredik Szonja, amik megformázzák a személyiségét.
Természetesen ez a könyv sem tökéletes, és több megközelítést és plotline kifogásolható volt, volt pár téma amit az írónő szerintem tapintatlanul kezelt és kevésbé élethűen, de összességben ez a könyv felülmúlta az elvárásaimat, és mindenképp ajánlanám azoknak, akik szeretnének valami könnyű, de mégis ütőset és tanulságosat olvasni.

[Luca Farkas · Rating 5 out of 5]

Imádtam ezt a könyvet. Rengetek lehetőséget adott arra, hogy a könyvön kívül is bele tudjam helyezni magamat a történet hangulatába.

Én is Pestre járok fel iskolába, eddig nem igazán voltam oda a fővárosért. Sok a zaj sok az ember és a nagysága és a telítettsége miatt nem is éreztem magamat komfortosan. Csak loholtam a megszokott útvonalamon az iskolába és reménykedtem, hogy semmilyen interakciót nem kell lefolytatnom senkivel. Ennek ellenére a könyv végére én is bátorságot vettem arra, hogy megcsodáljam a körülöttem lévő épületeket és embereket és néha csak felfedezni milyen helyről is beszélt az Írónő, milyen zenéket hallgatott különböző szituációkban.

Lehetőséget kaptam arra, hogy együtt sírjak és nevessek Szonjával. Láttam, hogyan kezeli a kellemetlen helyzeteket és emiatt együtt tudtam vele fejlődni.

Utolsó gondolatom mindössze annyi, hogy egy-két helyen nyelvtani hibák voltak. Őszintén szólva nekem azok is belefértek a hangulatba. Éppen azt a fajta tökéletlenséget adta meg nekem, mintha tényleg Szonja csak leült volna és elkezdett volna körmölni az apjának az élete apró részleteiről.