A huszonnégy éves Szepes Norbert évek óta járja Európát - amióta a sorsfonalát szövő Nornák segítségével meghozta a döntést, hogy vándoréletet fog élni. Csakhogy a világjárvány a pogány csavargót is kihívás elé állítja, így Norbi kénytelen lehorgonyozni Berlinben. De nincs oka panaszra: imádja a munkáját, a csajok körében is elboldogul, a lakótársa pedig a legjobb barátja. Norbi hiába különc és tetovált, Európa bulifővárosában nála furább szerzetek is megfordulnak; mint a félig buddhista zenész, Daxten, aki mágnesként vonzza a magyar fiút. Ám Norbi régi szerelme, Farkas Míra Berlinbe érkezik, és felforgatja a mindennapjait: a lány rátalál a fiú gyenge pontjára, aminek köze van egy norvég zenekarhoz, az arctetoválásokhoz és a lengyel erdőkhöz. És miközben a járvány az utolsókat rúgja, egy megkerülhetetlen mozgalom is felüti a fejét, amely árnyékként telepszik Norbiékra. Hiába robban be az éjszakai élet, Berlin graffitivel telepingált falain olyan sorsdöntő változások hagynak nyomot, melyekről Norbi istene, Tyr többet tud, mint bárki más.
Vannak azok a könyvek amik tetszenek és ezért végig akarsz pörgetni rajtuk, egy ülésben magadba szívni őket.
Aztán vannak olyan könyvek amelyek annyira jók, hogy olyan sokáig ki akarod húzni őket amennyire lehet. Mindig csak egy fejezetet vagy pár oldalt olvasni.
A karakterek nagyon a szívemhez nőttek. A folyamat amin végig mentek és az a mennyiségű boldogság és remény amit adtak rekreálhatatlan.
Annyi szavam lenne erről a könyvről, erről az élményről, hogy nem untatok senkit órákig tartó monologizálással.
Norbi az a barát aki mindenkinek kell és az az ember akivé válni akarok. Az optimizmusa csodás és felemelő, még akkor is ha látod mi folyik végig a fejében.
Ez a könyv még most, két évvel később is aktuális és valahogy átérezhető az a jővőre néző valami amit akkor 2022-ben éreztünk.
Ha nem is teljes mértékben, velem fog maradni, az agyam hátsó részében ez a könyv és azt fogom mondani, hogy meg tudom csinálni, mert itt, a könyvben is meg tudták csinálni.
Nem volt rossz egyáltalán. Amikor először hallottam róla, azt hittem, ilyen urban fantasy jellegű dolog lesz, de igazából így, slice of life zsánernek is teljesen jó volt. Nyilván voltal pillanatok, amikor megrángattam volna Norbit, hogy "mi a fenét csinálsz ember??? Normális vagy???" Szerethetőek a karakterek, mindegyiknek megvan a maga célja, érdekessége, mélysége, és ez, plusz a realitása a covid és a háború témájával az, amivel olvastatta magát a könyv. Ádámtól speciel falhoz akartam vágni a könyvet néha, de hát vannak ilyen emberek. Reidun miatt szintén. Mindenesetre nem volt rossz élmény olvasni. :)
If you read this dear author: I'm really sorry. I tried to like this, but this is just too much. There's no story here, this is a fanfic about the first part, and this book is full of the author's view on current policy (about covid, about the war...), and this ruins the book. Also the way our main hero is acting is pretty lame, narcissist and just plain rude. Also I'm pretty much not the main target group of this book, so maybe this is problem.