What do you think?
Rate this book
Karácsony a Dunán
Egy folyóparti falu lakói a Megváltót várják. Árvíz, járvány, váratlan halál és két eltűnt kislány teszi feszültté a karácsonyi időszakot. Fagyos, jeges az ártér. Betolakodók érkeznek az eltűntek helyére. Vajon mi lesz a sorsuk? Merre megy az életük? Kit visz a rév a jeges szélben a túlsó partra?
A szigeti falu a Duna partján épült fel több száz évvel ezelőtt, és sosem alszik téli álmot. A verandás, hosszú vályogházakat kaszáló, legelő és árterület övezi. A családok kegyetlen titkai e házakban rejtőznek. A látszólag néma udvarok pattanásig feszült viszonyok helyszínei, a házakat kiszolgáltatott emberek lakják. Kiss Noémi különös hangulatú, melankolikus novelláiban ezúttal téli történetek elevenednek meg. Karácsonyra a jég, késő tavasszal pedig a zuhogó, örvénylő áradás sodorja a lakókat a legkülönfélébb sorstalálkozásokba és a rejtelmek szigetének gazdag, drámai színhelyére. A Karácsony a Dunán így végül egy falu felszabadító könyve lesz.
A szigeti falu a Duna partján épült fel több száz évvel ezelőtt, és sosem alszik téli álmot. A verandás, hosszú vályogházakat kaszáló, legelő és árterület övezi. A családok kegyetlen titkai e házakban rejtőznek. A látszólag néma udvarok pattanásig feszült viszonyok helyszínei, a házakat kiszolgáltatott emberek lakják. Kiss Noémi különös hangulatú, melankolikus novelláiban ezúttal téli történetek elevenednek meg. Karácsonyra a jég, késő tavasszal pedig a zuhogó, örvénylő áradás sodorja a lakókat a legkülönfélébb sorstalálkozásokba és a rejtelmek szigetének gazdag, drámai színhelyére. A Karácsony a Dunán így végül egy falu felszabadító könyve lesz.
160 pages, Paperback
Published January 1, 2022
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
December 11, 2022
Kiss Noémi legutóbbi kötetéhez képest emeli a tétet: nem szimpla elbeszélésgyűjteményt akar írni, hanem nekiáll felépíteni saját magánmitológiáját, azt a személyes teret, ahol a gyermekkor emlékei összefonódnak a meséssel, a misztikussal, ahol gólemek és ködemberek kóricálnak, a Duna pedig hív, folyton hív magához. Mint oly sok efféle kísérletben, a szerző egyfajta ingamozgást végez az érzelmesség és a szoció között, megpróbálja a magyar falut mintegy magáévá tenni, saját írói világába integrálni. Ami tök jó, nagyon fontos lépés egy szerző életében, amikor sikerül a maga képére formálnia a létezést, így születnek a tarsándorok, meg a bodorádámok, így születik minden szuverén írói univerzum. Ugyanakkor a sikeres transzformációhoz szükséges egy autonóm, erőteljes nyelvi jelenlét, mert ez teszi az író konstruált valóságát olyasvalamivé, ami képes birokra kelni a külső valósággal - mondhatni, ezzel tudja bejelenteni az igényét arra, hogy egyenértékűnek lássuk az "igazival". Nos, én személy szerint azt érzem, hogy Kiss még nem birtokolja ezt a nyelvi erőt. Tisztességesen megtanult irodalmi mondatokat írni, de a novellái nem felismerhetőek. Nem az van, hogy ha kitakarnánk a szerző nevét, akkor is tudnánk, hogy ez Kiss Noémi. Ami azért baj, mert e nyelvi erő híján a szövegek érzelmessége időnként patetizmusba, a szoció meg túlzásba csap át, és nincs, ami ilyenkor lekerekítené őket. De ami késik, nem múlik, nyilván.
January 6, 2023
Vajon milyen szaguk lehet a falusiaknak? - nálam az év egyik legerősebb magyar novelláskötete, remélem, sok olvasója lesz, mint a Balatonnak. A szerző magasra rakta a lécet, és nem bújik át alatta, megugorja. (Amúgy a Hévíz legújabb számából tudom, mennyit sportol: Az erőszak metaforái)
A címnek választott kérdést a 19 tételből álló gyűjtemény, „A hírkereső és a gólem” című novellájából kölcsönöztem – mint nézőpontilag kirívót a többi közül: a településre egy idegenből, kívülről jött újságíró szemszögéből látunk rá. Egészen pontosan nem látunk rá, mert ő csupán a saját előfeltevéseinek foglyaként teljesen értetlenül szemléli a környezetét, a magával hozott hiedelmek, tájékozatlanság kizárja a „belsőséges” riport lehetőségét, így marad az újabb fantazmagóriák gyártása, illetve a régiek megerősítése a faluról, a faluban élőkről, az ott esetlegesen fel-feltűnő agyagemberről. A szeme előtt zajló valódi történések észrevétlenek maradnak.
Kiss Noémi kötete ugyanakkor a belső, valódi(nak látszó) mozgások rögzítésében, illetve megteremtésében érdekelt a Szentendrei-sziget felső csücskében, a Duna partján elterülő település lakóinak egykori és jelenkori életét tekintve. Legyenek ezek akár a családi emlékezet áthagyományozott történései, hétköznapiak, a történelem eseményeinek kitettek vagy mitikusak, legendásak, a közösségi képzelet termékei (lásd a több novellában is visszatérő ködember alakját, az embereket púpjuktól megszabadító masszőrt – Nyitott mondat, 2022. március 4. – vagy az egyenesen népmesei hohózó Holle anyót). Ám ezek a történetek főleg tragikusak, fájdalommal telítettek, lelki boldogtalanságról és a test fájdalmáról adnak hírt – az ártér, a nagy vízfolyam „elragadó” közelsége, a szigeti zártság és az eleve zárt közösség talán már önmagában kódolja a sorsokat. Amik főleg a nélkülözés, a veszteség, a halál címszavaival katalogizálhatóak.
A nyári és tavi élmények – lásd a szerző Balaton című, megelőző kötetét (2020) – után még mindig a víz az úr, de már fluidabb módon és jóval zimankósabb időszakban. Ami az elbeszélésmódra is igaz lehet: szaggatottabb, mozaikosabb, örvénylőbb a korábbi kötet történetmesélésénél – mintha a prózanyelv lirizálódása is (de korántsem ellágyulása) megfigyelhető lenne –, nagyobb koncentrációt igényelve az olvasótól és sok mindent a homályban (ködben) hagyva a történetek hátterében, csak felsejdítve, feszültségnövelő eszközként – egyfajta pozitív defektust hozva létre a befogadóban, ami az újraolvasásra is ösztönző lehet.
Például hol járhatott a falu bolondja pár napos eltűnése idején, s mitől boldog? (Téli mese a Samuról) Mit gondol a folyóból lovat mentő lovász a fuldokló állat gazdájáról? (A ló és a komp) Miért veri agyon egy lány a hódkölyköket? (A fehér ház) Hol kapcsolódik az Apám a háborúban jött le a hegyekből Móricz Szegény emberekéhez; A befalazott feleség Kőmíves Kelemen(né) balladájához?
És az is nagyon érdekes, ahogy a Balaton című kötetben (Kanálislány), úgy itt is helyet kapott egy olyan történet, ami a szerző egyéb publikációival – lásd „Réce Anna, 1951”; „Kulcsár Ernőné babája”; „Gazsó Erzsébet, 1945. március” a Nyitott mondat, 2020. április 17-i; 2021. április 16-i; 2021. október 15-i számaiban – együtt egy koncepciózus újabb könyv lehetőségét hordozza magában. Az Emmer Erzsébet című novella egy nem kívánt terhesség csecsemőgyilkossággal végződő 1945-ös történetét villantja fel, az orvos szakértő nagyapa hagyatékának feldolgozása segítségével – az okokat hó lepi be.
Kiss Noémi novellái a falu–Duna–karácsony jeges háromszöge mellett nagyon is szerteágazóak, sokdimenziósak, kísérletezőek, a formát és a társadalmi-közösségi problematikákat (szülő-gyerek kapcsolat, alkoholizmus, kitörési lehetetlenség, kiszolgáltatottság, felnövés-identitás kérdések, idegenek vs. helyiek stb.) tekintve szintúgy. Megmerítkezve bennük, önnön kapálózásunkkal szembesülhetünk a fenséges, ám ránk nézve közönyös életfolyam gyors sodrásában. Az árral nem lehet úszni – az csak úsztatás. Vagy még rosszabb.
A címnek választott kérdést a 19 tételből álló gyűjtemény, „A hírkereső és a gólem” című novellájából kölcsönöztem – mint nézőpontilag kirívót a többi közül: a településre egy idegenből, kívülről jött újságíró szemszögéből látunk rá. Egészen pontosan nem látunk rá, mert ő csupán a saját előfeltevéseinek foglyaként teljesen értetlenül szemléli a környezetét, a magával hozott hiedelmek, tájékozatlanság kizárja a „belsőséges” riport lehetőségét, így marad az újabb fantazmagóriák gyártása, illetve a régiek megerősítése a faluról, a faluban élőkről, az ott esetlegesen fel-feltűnő agyagemberről. A szeme előtt zajló valódi történések észrevétlenek maradnak.
Kiss Noémi kötete ugyanakkor a belső, valódi(nak látszó) mozgások rögzítésében, illetve megteremtésében érdekelt a Szentendrei-sziget felső csücskében, a Duna partján elterülő település lakóinak egykori és jelenkori életét tekintve. Legyenek ezek akár a családi emlékezet áthagyományozott történései, hétköznapiak, a történelem eseményeinek kitettek vagy mitikusak, legendásak, a közösségi képzelet termékei (lásd a több novellában is visszatérő ködember alakját, az embereket púpjuktól megszabadító masszőrt – Nyitott mondat, 2022. március 4. – vagy az egyenesen népmesei hohózó Holle anyót). Ám ezek a történetek főleg tragikusak, fájdalommal telítettek, lelki boldogtalanságról és a test fájdalmáról adnak hírt – az ártér, a nagy vízfolyam „elragadó” közelsége, a szigeti zártság és az eleve zárt közösség talán már önmagában kódolja a sorsokat. Amik főleg a nélkülözés, a veszteség, a halál címszavaival katalogizálhatóak.
A nyári és tavi élmények – lásd a szerző Balaton című, megelőző kötetét (2020) – után még mindig a víz az úr, de már fluidabb módon és jóval zimankósabb időszakban. Ami az elbeszélésmódra is igaz lehet: szaggatottabb, mozaikosabb, örvénylőbb a korábbi kötet történetmesélésénél – mintha a prózanyelv lirizálódása is (de korántsem ellágyulása) megfigyelhető lenne –, nagyobb koncentrációt igényelve az olvasótól és sok mindent a homályban (ködben) hagyva a történetek hátterében, csak felsejdítve, feszültségnövelő eszközként – egyfajta pozitív defektust hozva létre a befogadóban, ami az újraolvasásra is ösztönző lehet.
Például hol járhatott a falu bolondja pár napos eltűnése idején, s mitől boldog? (Téli mese a Samuról) Mit gondol a folyóból lovat mentő lovász a fuldokló állat gazdájáról? (A ló és a komp) Miért veri agyon egy lány a hódkölyköket? (A fehér ház) Hol kapcsolódik az Apám a háborúban jött le a hegyekből Móricz Szegény emberekéhez; A befalazott feleség Kőmíves Kelemen(né) balladájához?
És az is nagyon érdekes, ahogy a Balaton című kötetben (Kanálislány), úgy itt is helyet kapott egy olyan történet, ami a szerző egyéb publikációival – lásd „Réce Anna, 1951”; „Kulcsár Ernőné babája”; „Gazsó Erzsébet, 1945. március” a Nyitott mondat, 2020. április 17-i; 2021. április 16-i; 2021. október 15-i számaiban – együtt egy koncepciózus újabb könyv lehetőségét hordozza magában. Az Emmer Erzsébet című novella egy nem kívánt terhesség csecsemőgyilkossággal végződő 1945-ös történetét villantja fel, az orvos szakértő nagyapa hagyatékának feldolgozása segítségével – az okokat hó lepi be.
Kiss Noémi novellái a falu–Duna–karácsony jeges háromszöge mellett nagyon is szerteágazóak, sokdimenziósak, kísérletezőek, a formát és a társadalmi-közösségi problematikákat (szülő-gyerek kapcsolat, alkoholizmus, kitörési lehetetlenség, kiszolgáltatottság, felnövés-identitás kérdések, idegenek vs. helyiek stb.) tekintve szintúgy. Megmerítkezve bennük, önnön kapálózásunkkal szembesülhetünk a fenséges, ám ránk nézve közönyös életfolyam gyors sodrásában. Az árral nem lehet úszni – az csak úsztatás. Vagy még rosszabb.
January 24, 2026
Karácsonyra kaptam, és mivel nagyon rövid, gondoltam, ezzel kezdem az évet, egy könnyed novelláskötettel egy számomra ismeretlen kortárs írótól. Hát, nem véletlenül tartott ennyi ideig elolvasni, egyáltalán nem tetszett a stílusa. A rövid, szikár mondatok számomra abszolút amatőr hatást keltettek, nem egy kiforrott, tudatos szerzői stílusként éltem meg olvasás közben, így az elején kifejezetten taszított, idegesített - a közepétől már megszoktam.
Viszont a tartalom sem igazán működött, nem jött át, mi is a koncepció a hangulatfestésen kívül. Két-három novella volt talán, ami érzelmileg meg tudott érinteni, a Holle anyós, meg amikor a beszélő kislány barátnőiről volt szó.
Nem tudom, hogy tényleg gyengébb-e a könyv,e netán csak rosszkor került a kezembe, esetleg nem a stílusom a stílusa, de fiatal a szerző, lehet, hogy lesz még ennél jobb könyve - ha valaki nagyon ajánl tőle valamit, nem fogom kapásból visszautasítani azért.
Viszont a tartalom sem igazán működött, nem jött át, mi is a koncepció a hangulatfestésen kívül. Két-három novella volt talán, ami érzelmileg meg tudott érinteni, a Holle anyós, meg amikor a beszélő kislány barátnőiről volt szó.
Nem tudom, hogy tényleg gyengébb-e a könyv,e netán csak rosszkor került a kezembe, esetleg nem a stílusom a stílusa, de fiatal a szerző, lehet, hogy lesz még ennél jobb könyve - ha valaki nagyon ajánl tőle valamit, nem fogom kapásból visszautasítani azért.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews