What do you think?
Rate this book
Palackposta
Kordokumentumok. Üzenetek abból a múltból, amelyből az a jelen sarjadt, ami a holnapi múlt lesz. Itt-ott megrázó, ám valamelyest röhejes. Hátha sokan vannak, akiket érdekel, hogyan is éltünk mi akkoriban, a nyolcvanas években. Akik velem együtt vészelték át azt az időt, némi nosztalgiával olvashatják. Ám sokkal többen vannak a gyerekeink és unokáink kortársai, számukra történelmi palackposta ez. Ki nem küldött tudósítónk jelenti címmel írtam őket, mert nem mehettem ki. Ezekből válogattam annyit, amennyi egy karcsú könyvbe befért. A fiatalabb olvasók kedvéért életemben először lábjegyzetekben igyekeztem magyarázatokat fűzni mindahhoz, ami számukra talán nem világos, vagy nem olyan magától értetődő, mint nekünk.
184 pages, Hardcover
Published January 1, 2022
3 people are currently reading
14 people want to read
About the author
Miklós Vámos
59 books42 followersMiklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
June 15, 2024
Becsszó, tök véletlenül kezdtem bele. Egyszerűen ingerszegény közegben voltam, és csak ez volt a közelben. Elnézést kérek az érintettektől.
Különben mindenekelőtt le kell szögezni: ezek nem friss írások. Csak Vámos kiválogatott egy csokor folyóiratban megjelent írást még a szocializmus idejéből, jól megmikrózta őket, és most feltálalja ebéd gyanánt. No most olyanok is, mint a mikrózott maradék: meg lehet éppen enni, de ha van más, akkor inkább abból kérnék. Önmagukban amúgy aranyos kis szösszenetek, csak épp bánatosan súlytalanok, egyáltalán nem látom, minek kellett előkotorni őket a feledésből. Jellemzi őket valami izzadmányos igyekezet, hogy a szerző lazának mutatkozzon bennük – ez pedig néha olyan szóviccekbe torkollik, amelyektől kedvem lenne kaszát-kapát ragadni*.
Korrigálom magam, mert ugyan igaz, hogy a kötet nem friss, de a szerző igyekszik azzá tenni. Mégpedig számos lábjegyzet segítségével – ami voltaképpen elegáns módszer arra, hogy az idősebb szerzői én belepofázzon a fiatalabb írásaiba. Nahát, nekem ezektől a lábjegyzetektől volt herótom, kapásból rontottak másfél csillagot az összképen. Az egy dolog, hogy a legtöbb totálisan felesleges, csak azért van ott, hogy Vámos jelezze, még mindig él. Amikor például a Hobo Blues Band alatt leírja, hogy ez egy rockzenekar volt, akkor mélyen elgondolkodom, kinek is ír ő. A kortársainak biztos nem, mert azok nyilván tudják, ki volt a Hobo Blues Band, ha meg nem, akkor egy ruhásszekrénybe zárva töltötték a kádárizmust. Viszont azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a fiatalabb korosztályhoz szól, mert számukra meg semmiféle releváns üzenete nincs. Persze azon túl, hogy ki volt Hobo.
De a legborzasztóbbnak azokat a lábjegyzeteket találtam, amelyekben Vámos megkísérli úgy állítani be ezeket a totálisan ártalmatlan szövegeket, mintha a lázadás géniusza pislákolna bennük. Hát – nem pislákol. Viszont ezek a magyarázkodások néha egész combos szekunder szégyennel ajándékoztak meg. Összességében az a gyanúm, hogy ezeknek a lábjegyzeteknek a puszta léte a bizonyíték, hogy maga Vámos is elég súlytalannak tartotta az írásokat, és úgy érezte, muszáj valami szteroiddal kipattintani őket. Sajnos okosabb nem jutott eszébe, mint a lábjegyzetelés.
Különben meg olvasom a kötet végén, hogy már készül az új Vámos-regény. Egy vonaton fog játszódni, és tavaszra várható.
Nem is tudom, hogy bírom ki addig.
* A legalja - azt hiszem - az, amikor a sikerkönyveket "besztzeller"-nek nevezi. Mert ugyanúgy elveszítik az ízüket, mint a konyhakerti változat. Mindenesetre ironikus, hogy pont egy ilyen ízetlen kötetben süti el ezt a borzalmas poént.
Különben mindenekelőtt le kell szögezni: ezek nem friss írások. Csak Vámos kiválogatott egy csokor folyóiratban megjelent írást még a szocializmus idejéből, jól megmikrózta őket, és most feltálalja ebéd gyanánt. No most olyanok is, mint a mikrózott maradék: meg lehet éppen enni, de ha van más, akkor inkább abból kérnék. Önmagukban amúgy aranyos kis szösszenetek, csak épp bánatosan súlytalanok, egyáltalán nem látom, minek kellett előkotorni őket a feledésből. Jellemzi őket valami izzadmányos igyekezet, hogy a szerző lazának mutatkozzon bennük – ez pedig néha olyan szóviccekbe torkollik, amelyektől kedvem lenne kaszát-kapát ragadni*.
Korrigálom magam, mert ugyan igaz, hogy a kötet nem friss, de a szerző igyekszik azzá tenni. Mégpedig számos lábjegyzet segítségével – ami voltaképpen elegáns módszer arra, hogy az idősebb szerzői én belepofázzon a fiatalabb írásaiba. Nahát, nekem ezektől a lábjegyzetektől volt herótom, kapásból rontottak másfél csillagot az összképen. Az egy dolog, hogy a legtöbb totálisan felesleges, csak azért van ott, hogy Vámos jelezze, még mindig él. Amikor például a Hobo Blues Band alatt leírja, hogy ez egy rockzenekar volt, akkor mélyen elgondolkodom, kinek is ír ő. A kortársainak biztos nem, mert azok nyilván tudják, ki volt a Hobo Blues Band, ha meg nem, akkor egy ruhásszekrénybe zárva töltötték a kádárizmust. Viszont azt is nehezen tudom elképzelni, hogy a fiatalabb korosztályhoz szól, mert számukra meg semmiféle releváns üzenete nincs. Persze azon túl, hogy ki volt Hobo.
De a legborzasztóbbnak azokat a lábjegyzeteket találtam, amelyekben Vámos megkísérli úgy állítani be ezeket a totálisan ártalmatlan szövegeket, mintha a lázadás géniusza pislákolna bennük. Hát – nem pislákol. Viszont ezek a magyarázkodások néha egész combos szekunder szégyennel ajándékoztak meg. Összességében az a gyanúm, hogy ezeknek a lábjegyzeteknek a puszta léte a bizonyíték, hogy maga Vámos is elég súlytalannak tartotta az írásokat, és úgy érezte, muszáj valami szteroiddal kipattintani őket. Sajnos okosabb nem jutott eszébe, mint a lábjegyzetelés.
Különben meg olvasom a kötet végén, hogy már készül az új Vámos-regény. Egy vonaton fog játszódni, és tavaszra várható.
Nem is tudom, hogy bírom ki addig.
* A legalja - azt hiszem - az, amikor a sikerkönyveket "besztzeller"-nek nevezi. Mert ugyanúgy elveszítik az ízüket, mint a konyhakerti változat. Mindenesetre ironikus, hogy pont egy ilyen ízetlen kötetben süti el ezt a borzalmas poént.
March 16, 2023
Talán ez tetszett a legkevésbé Vámos könyvei közül. Rettenetesen modoros stílusban ír (“mondhatnók”, “az Ukrajna nevű ország”), és ez ilyen rövid szösszenetekben hatványozottan jelentkezik, a regényeiben nem érzem ezt. Amúgy olvasmányos, de igazából semmi extra nem volt benne.
January 2, 2023
Lenyűgöz Vámos Miklós tudása és ahogyan ír, kérdez. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a fiatal generációnak átadja könyvében a múlt történéseit. Viszont megmagyarázhatatlan módon valami hiányérzetem maradt ennek a könyvnek az elolvasása után.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews