19/100 (Wikipedia 100-as lista)
Mese a rókák világáról... gyerekeknek??! Azt hiszem sokkal több ennél. Rengeteg morális kérdést pedzeget, többek között az emberek és állatok kapcsolatát, és hogy meddig morális az emberi beavatkozás. Fekete István gyönyörű kis regénye mentén belehelyeződünk az állatok szemszögébe, megszemélyesíti és szinte emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket, ezáltal is megkérdőjelezve az emberek cselekedeteit.
A világ rendje, hogy vannak növényevő és ragadozó állatok. Vannak oroszlánok, akik antilopokat esznek. Amikor egy dokumentum filmet nézek arról, hogy milyen nehéz az oroszlánok élete, és a vadászatuk sokszor kudarcba fullad, és éheznek és csont soványra le vannak fogyva, akkor megszakad értük a szívem. Ugyanakkor, amikor egy másik dokumentumfilmet nézek, ami az antilopok életét mutatja be, és a rájuk leselkedő veszélyeket, valamint, hogy hogyan működnek együtt csapatban, és védik meg egymást, és aztán látni, ahogy a csapattól lemaradt kis antilopkölyköt megtámadja majd megöli egy oroszlán, egyszerűen megszakad a szívem. Iszonyú nehéz feldolgozni számomra legalábbis ezt az ellentmondást. Pedig ez az élet rendje, és tulajdonképpen az emberek is vadásznak a nálánál gyengébb prédákra, mint az oroszlán az antilopra. Persze most ne menjünk bele a hobbi vadászat és az orvvadászat ingoványos területeire. Pusztán maradjunk a történelem során az életben maradáshoz szükséges vadászathoz, amelyben az ember az állatok minden testrészét a lehető leghasznosabban igyekezett felhasználni, hogy abból semmi se menjen kárba. Akkor a szívem szakad meg az állatért, amelyik elpusztul és egy családot hagy hátra, de akkor is ha az emberek éheznek halálra. Hogy lehetne ezt az ellentmondást feloldani? Sehogy... Még nem jöttem rá a megoldás nyitjára.
Ebben a mesében a szörnyű ellenség a simabőrű ember, aki mindenáron meg akarja védeni a számára is megélhetést jelentő élelmet, a házi haszonállatokat, csirke, kacsa és egyéb, amire természetesen a rókák, kis regényünk főhősei vadásznak. A simabőrű mint tudjuk mindenre is képes, hogy a saját önző kis érdekeit megvédje, ezáltal a rókákat kutatja, kutyákkal űzi és írtja ki őket, mint a kártevőket. Azt is megértem, hogy a vadállomány karban tartása nagyon fontos, hiszen az állatok túlszaporodási is veszélyt jelenthez az ökológia egyensúlyra. Ugyanakkor biztos ez? Minden megkérdőjeleződik... Vajon ezt is csak azért mondjuk, hogy megnyugtassuk magunkat, és igazoljunk egy olyan cselekedetet, amiben több 1000 állat pusztul el? Sajnos csak akkor tudnánk megmondani valójában, ha egyszer igazán magára hagynánk a természetet, hogy dolgozzon egyedül, ami előttünk is ment neki... Még mielőtt bármibe beleavatkoztunk volna.
Azt is nehezen tudom megérteni, mint kutyatartó, hogy az emberek hogyan képesek akár a halálba is küldeni szeretett kutyájukat és egyszerű eszközként tekinteni rá, amely a rókával megküzd az ember érdekében. A történetben ugyanis az egyik kutya odaveszik a harcban a Iny és Kag ellen. Vuk az egyetlen kis róka aki megmenekül, és láthatjuk őt Karak társaságában felnevelkedni, és az egyik legerősebb és legrátermettebb kis róka válik belőle. Az élet folytatódik tovább, élik a rókák átlagos életét, amíg az ember újra rájuk nem lel, és Karak már túl öreg, nem hallgat Vukra, kiugrik a fedezékből és meglövik, szintén életét veszti. Vuk pedig örök háborút hirdet az emberek ellen, de közben szerencsére család is jut neki a végére.
Annyi kérdésem volt miközben olvastam, és annyira kíváncsi leszek, hogy majd a gyerekem hogy fogja ezeket a kérdéseket megugrani, és én hogy fogok tudni neki válaszolni, ha esetleg felteszi nekem ugyanazokat a kérdéseket, amiken azóta töprengek, hogy elolvastam ezt a rövid kis történetet. Nem tudom a választ, mint megannyi dologra a világból. És ez ráébreszt hogy az emberiség tudása és ezen belül egy egyén tudása, ami az emberiségnek pusztán töredéke, egy kis morzsája, mennyire jelentéktelen tudás ahhoz képest, amiről fogalmunk sincs, amiről semmi tudásunk nincs. Ismeretlenek és idegenek vagyunk a saját életünkben és világunkban, és csak vakon tapogatózunk, próbálunk válaszokat találni ott ahol talán nincsenek is válaszok. Számomra megdöbbentő, hogy egy ilyen kis történet mennyire magasröptű és hosszantartó gondolatfolyamot képes elindítani. Iszonyú nagyra értékelem az ilyen történeteteket.