A fényképész utókora

by Pál Závada

Genres: Historical Fiction

413 pages, Hardcover

First published January 1, 2004

Reviews

[Dani Dányi · Rating 4 out of 5]

Újraolvasás, 15 év után. Voltak részek, pontosabban jelenetek, amikre jól emlékeztem, de ennek a könyvnek mégis az elbeszélésmódja a leginkább figyelemreméltó. Mert szerintem Magyarország második világháborús és államszocialista traumáinak felfűzése az egy dolog, nekifutottak már páran több-kevesebb sikerrel. Na de a kollektív elbeszélő! Hogy a narrátor az a "mi", aki néhol görögdrámás kórus, máskor az arctalanságból körvonalazódó, statisztáló alakok, szemtanúk, akik névtelenek maradnak, de mindent láttak-hallottak, és mindent összeraktak egy történetté. Azért ez eléggé leleményes, és emlékeim szerint Závada tovább is fejleszti még a következő regényében (Idegen testünk), amire idővel szintén ráfér majd egy újraolvasás. Mert van még maga a történet, vagyis egy alföldi tót közösség tagjainak többgenerációs életútjai, amit egy fennmaradt fénykép foglal alkalmilag per regény keretbe. Ez úgy látom kevésbé sikerült remekbe, ami nagyon ügyesen szövődik mintha magától (bár érezhetően az irodalmi sors keze dolgozik, hogy ennyire nagyon zárt legyen a rendszer), de a több szálon haladás néha túlságosan is élesen vált. Visszatérő motívum még a gyakran reported speechbe csomagolt politikai elemzés, ez azért utóbb már baromi fárasztó tud lenni, ha az ember lelkiismeretes és nem lapozza simán át. És ami másodjára igazán nem tetszett, az a szereplők ide-oda fellángolása és elhidegülése közül kibomló Koren Ádám-féle szerelmi szál, ami minden lélektani és karakterfejlődési bolyongása ésatöbbi mellett azért mégiscsak épp csak elviselhető, olyan megcsináltan szentimentálisnak hat. Mindenesetre A fényképész utókora nagy könyv (talán kicsit lehetett is volna rövidebb, feszesebb?) és a történelmi téma mellé olvasói fejem már személyes nosztalgiát is adagolt. Újraolvasni is érdekes volt.

[Zoltán · Rating 4 out of 5]

An interesting view of almost-recent history of Hungary, starting right before the second world war and stretching a bit into the early nineties.Mostly concerned with the second world war and the communist regime afterwards.

Hungarians, Jews, Slovaks, nazis, communists, kulaks, peasants, rich man, poor man, old man, young man. Groups shake, regroup, people on the same side of the barricade suddenly find themselves on opposing sides, old enmities turn into friendships in a next generation and all throughout the storm of history, Závada gives a stark reminder that all history is only what we make of it. It's played out by everyday people and if we want to blame anyone, there's only the common, self-inclusive "us" to blame.

A brilliant literary device is the ever-present first person plural narrator ("we") who is never the same yet ever present, ever judging, ever executing, ever watching, ever noting, ever reporting.

I'd give it 5, but in certain places it just slows down too much, making it harder to wade through the marshes of history.

[Agnes Kelemen · Rating 5 out of 5]

Nagyon-nagyon jó regény, hihetetlenül jól ragadja meg a történelmi és lelki problémákat, amiket történetekbe önt: a népi mozgalom és az antiszemitizmus kokettálása, a zsidók akik direkt szemet hunytak efölött (Adler Jenő szereplő), az elmulasztott pillanatok sorozata, amin elúszik a boldogság....És nagyon tetszik, hogy nem tér vissza a fényképre, amivel kezdpdik és végzpdik a könyv, tökre azt ábrázolja, hogy hogy feledésbe merül az elhurcolt zsidó fényképész, aki készítette, pedig a kép szereplői és leszármazottaik keze ügyében van a fénykép.