Ahogy az lenni szokott, egyik gyereknevelős könyv sem adja a spanyol viasz újdonságát, és a felszabadító érzést, megvan a trükk az életünk könnyebbé tételéhez!... Rengeteg olyan infó van ebben a kötetben is, ami totál egyértelmű, amit magadtól is így teszel, hacsak nem vagy teljesen EQ és esetleg IQ nuku is - akiből persze sok rohangál, de ők meg nem vesznek kezükbe ennél lényegesen egyszerűbb könyveket sem.
Nem rossz könyv, jó stílus, és hangvétel, de azért senki ne számítson arra, hogy tényleg bölcsis meg ovis fejjel tud majd ettől a könyvtől gondolkodni, porhintés ez a javából, hiszen mind tudjuk, hogy türelmetlenek, önzők, irigyek, nem értik az idő koncepcióját, a játék az elsődleges, bármi mással szembehelyezve... Akinek ez újdonság... :)
A bilire szoktatós fejezet a legjobb szerintem, de a kézműves mizérián kívül szerintem még azért előveszem az utolsó fejezet tippjeit is. ;)
Tele van ugyanis gyakorlati tippel a végén, hogy kösd le a gyereket étteremben, utazáskor, családi ünnepeken, stb. Mondjuk bennem egyfolytában ott rezonált a kérdés, mégis ki a tökömnek van ennyi türelme a gyerekekhez amúgy? :D Meg lelkesedése? Teljesen egyértelműnek veszi, hogy mindenben (és mindig, sőt bármikor) tudunk lelkesek lenni, csak játékosan kell mindent csinálni, no igen, de nekem a hajam is kihullik az állandó lelkesítéstől, és az élet vidám narrálásától, én resting bitch face-szel szeretek nézelődni néha órákig, meg csendben lenni - vagy hát szerettem...
Szülők gyöngyeinek viszont hasznosabbnál hasznosabb kreatív és kézműves ötletek is vannak hátul, nekem némelyiknek a leírása sem érthető (kézműves szenvedés lenne számomra). :P