What do you think?
Rate this book
A kígyó árnyéka
Rakovszky Zsuzsának öt verseskötete és számos fordítása jelent meg. A kígyó árnyéka az első regénye.
Egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd különös asszonyi életét, melyben nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt szerető házaspárként mutatkozik, titkos otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység, szenvedély egymást váltva uralkodik. Rakovszky különlegesen szép nyelven írja és festi meg a család, a szerelem, az anyaság, a szerető embereket felemésztő viszonyok hullámzásait, az olvasó pedig belefeledkezik varázslatos világába.
Egy öregasszony meséli el gyermek- és leánykorát, majd különös asszonyi életét, melyben nagy bűne miatt tizenhat éven át titokban kell tartania kilétét, hogy ne kerüljön hóhérkézre. A lány és patikus apja a külvilág előtt szerető házaspárként mutatkozik, titkos otthoni életükben szeretet, gyűlölet, féltékenység, szenvedély egymást váltva uralkodik. Rakovszky különlegesen szép nyelven írja és festi meg a család, a szerelem, az anyaság, a szerető embereket felemésztő viszonyok hullámzásait, az olvasó pedig belefeledkezik varázslatos világába.
467 pages, Hardcover
First published May 31, 2002
4 people are currently reading
87 people want to read
About the author
Zsuzsa Rakovszky
49 books6 followersRakovszky Zsuzsa (Sopron, 1950. december 4. –) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Sopronban született 1950. december 4-én. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben halt meg. Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. Nevelőapja, Majoros József, jogot végzett, a háború után raktárosként dolgozott.
Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
1988-tól négy hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus, majd 1994-ben a Poetry International vendége.
1974-től 1981-ig volt házas. 1992-ben született fiúgyermekét egyedül neveli. Sopronban él. Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta.
~~
Zsuzsa Rakovszky (born 4 December 1950) is a Hungarian translator and writer. Her surname also appears as Rakovsky.
She was born in Sopron and earned a teaching certificate in Hungarian and English from the University of Budapest. From 1975 to 1981, she worked as a librarian. She published two poetry collections: Jóslatok és határidők (Prophecies and Deadlines) in 1981 and Tovább egy házzal (One house up) in 1987. Rakovszky received the Attila József Prize in 1987. She has won the Tibor Déry Prize and the (Robert) Graves Prize.
Rakovszky has translated works by a number of English and American poets into Hungarian.
Sopronban született 1950. december 4-én. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben halt meg. Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. Nevelőapja, Majoros József, jogot végzett, a háború után raktárosként dolgozott.
Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
1988-tól négy hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus, majd 1994-ben a Poetry International vendége.
1974-től 1981-ig volt házas. 1992-ben született fiúgyermekét egyedül neveli. Sopronban él. Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta.
~~
Zsuzsa Rakovszky (born 4 December 1950) is a Hungarian translator and writer. Her surname also appears as Rakovsky.
She was born in Sopron and earned a teaching certificate in Hungarian and English from the University of Budapest. From 1975 to 1981, she worked as a librarian. She published two poetry collections: Jóslatok és határidők (Prophecies and Deadlines) in 1981 and Tovább egy házzal (One house up) in 1987. Rakovszky received the Attila József Prize in 1987. She has won the Tibor Déry Prize and the (Robert) Graves Prize.
Rakovszky has translated works by a number of English and American poets into Hungarian.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
June 13, 2025
No vienas puses - man tīkamais sieviešu vēstures žanrs, kas ļauj novērtēt mūsdienu un mūsu platuma grādu iespējas. Mazliet lasot domās salīdzināju ar Krsitīnu Sabauļskaiti - droši vien tēmas pēc, jo rakstības stils ir ļoti atšķirīgs, nav te nekādu garum garo teikumu.
No otras - ļoti subjektīvi likās, ka teksts pretojas lasīšanai. Kad noliku malā, roka pēc tās nestiepās. Un man patiešām nav objektīva skaidrojuma, kāpēc tā.
No otras - ļoti subjektīvi likās, ka teksts pretojas lasīšanai. Kad noliku malā, roka pēc tās nestiepās. Un man patiešām nav objektīva skaidrojuma, kāpēc tā.
January 22, 2018
In de schaduw van de slang is voor de ene helft een rechttoe-rechtaan-herinneringen-van-een-vrouw boek, voor de andere helft een erg goede, gedetailleerde en realistische beschrijving van het leven in het Hongarije van eind 16e- begin 17e eeuw. Heeft als voordeel dat het goed wegleest, en je toch wat opsteekt over de strijd tussen de Hongaren en de Habsburgers, over de pest, over de zware omstandigheden in die tijd. Het einde is wat abrupt en sommige situaties duren wat lang, terwijl andere scenes worden afgeraffeld, maar dat mag de pret niet drukken. Aanbevolen voor iedereen die houdt van realistische historische romans!
November 9, 2024
This book is a killer when it comes to addressing issues on how the world looks upon feminity: it's the story of a household held woman in the 18. century. Under many forms of abuse the protagonist tries to stay alive under pressure by her father, war and the whole view on women in the world she lives in. She can't escape, she only finds herself in the position to stay and to obey.
By reading this, many question about feminity and how the world treats women came up in my head. It's a well-written mirror of how the truth always has to be hidden.
Very detailed, beautifully written; a long but rewarding read.
4 stars, good
By reading this, many question about feminity and how the world treats women came up in my head. It's a well-written mirror of how the truth always has to be hidden.
Very detailed, beautifully written; a long but rewarding read.
4 stars, good
February 5, 2019
"Talán nyergébe emel majd, s elvisz engem innét valahová, valami más világba… Ilyeneket gondoltam, mert igen fiatal voltam még, s nem tudtam, hogy vágtassunk bár hetekig a leggyorsabb lábú paripa hátán, mindenütt ugyanazt a világot találjuk."
Történelmi regény, női sors.
Elbeszélőnk Orsolya életét követjük végig, kora harmincas éveiig. A legjobban engem nem is maga a cselekmény, hanem a jelenetek leírásai fogtak meg. Itt elevenedik meg a 17. század, a szédítő és rémítő farsangi tömegben (lúdnyakasztás, te jó ég), a rémálomszerű, pestis súlytotta városban. Van itt boszorkányos beütésű szolgáló, akinek horrorisztikus meséi annyival vonzóbbak a fiatal lányoknak, mint a tanító célzatú vallásos történetek („vajon miért vonzza képzeletünket a rossz, a félelmetes és veszedelmes oly igen nagy erővel, s a jó oly kevéssé?”). Szinte hipnotikus leírásokat kap a tűz, legyen az vagy a várost porrá égető tűzvész vagy szentivánéji máglyarakás és tűzugrás. Vannak it gyógyfüvek, legendák, hiedelmek és mintha valami varázslat lengené át a történetet, pedig maga cselekmény végig két lábbal a földön marad.
A történetet az idős Orsolya visszaemlékezése adja fiatalkorára. Bár nekem úgy tűnt ez inkább csak keret, az a választékos, mélyenlátó, inkább 19 vagy 20. századi stílusban fogalmazó narrátor, nem lehet azonos a történet csetlő-botló hősével.
Orsolya szüleivel való kapcsolatát szinte pszichoanalitikus mélységgel elemzi. Az álmok és szimbólumok különös szerepet kapnak (talán innen az érzése annak a mindent belengő misztikumnak).
Maga Orsolya mindennapi, egyszerű lány (ne várjunk kalandos sorsú hősnőt, aki foggal-körömmel változtatni akarna életén). Orsolya sodródik. Ha tervezget és ábrádozik is néha, végül leginkább csak hátradől és hagyja, hogy a hullámok összecsapjanak felette.
A regény nagy része elég klausztrofób és fullasztó. Nem csak Orsolya esik mély depresszióba (és éveket intéz el azzal, hogy nem történt SEMMI: "élet mindinkább olyan kásahegynek tűnt föl előttem, amelyen kedv s étvágy nélkül kell keresztülrágnom magamat"), de a környezetében feltűnő női alakokról sem feltlételezhetünk boldogabb életet ("Ha nekem s apámnak nincsen a homlokunkra írva, miféle rettentő bűnben élünk, másnak ugyan miért lenne? Meglehet, mindenkinek megvan a mienkéhez hasonló, titkos élete, melyet mások szemétől távol, az éjszaka sötétjében folytat, s csak játsszuk egymás előtt, hogy tisztes polgárok s polgárasszonyok vagyunk").
Mert sok női történet csillan fel pár pillantra Orsolyáé mellett, mostohaanyja, szolgálók, gazdasszonyok, "pilleszívű leányok", grófnők, boszorkányok.
Női regény, a gyerekszülés, a gyerek halála, a teherbeesés, mint valami megmásíthatalan istencsapása, a szégyenletes, titkolni való szerelmi vágy, az apának és férjnek való teljes kitettség csupa női élmény. A csatajelenetet nem a katonák oldaláról látjuk, a várfalon állunk és az asszonyokkal együtt nézzük ahogy kirabolják és porrá égeik a házakat. A városba politikai okokból beengedett katonákból számunkra csak a házakat kifosztó és erőszakoskodó csürhe marad.
Mindent egybe véve, gyönyörűséges és nyomasztó olvasmány volt.
Örülök, hogy felfedeztem Rakovszky Zsuzsát.
Történelmi regény, női sors.
Elbeszélőnk Orsolya életét követjük végig, kora harmincas éveiig. A legjobban engem nem is maga a cselekmény, hanem a jelenetek leírásai fogtak meg. Itt elevenedik meg a 17. század, a szédítő és rémítő farsangi tömegben (lúdnyakasztás, te jó ég), a rémálomszerű, pestis súlytotta városban. Van itt boszorkányos beütésű szolgáló, akinek horrorisztikus meséi annyival vonzóbbak a fiatal lányoknak, mint a tanító célzatú vallásos történetek („vajon miért vonzza képzeletünket a rossz, a félelmetes és veszedelmes oly igen nagy erővel, s a jó oly kevéssé?”). Szinte hipnotikus leírásokat kap a tűz, legyen az vagy a várost porrá égető tűzvész vagy szentivánéji máglyarakás és tűzugrás. Vannak it gyógyfüvek, legendák, hiedelmek és mintha valami varázslat lengené át a történetet, pedig maga cselekmény végig két lábbal a földön marad.
A történetet az idős Orsolya visszaemlékezése adja fiatalkorára. Bár nekem úgy tűnt ez inkább csak keret, az a választékos, mélyenlátó, inkább 19 vagy 20. századi stílusban fogalmazó narrátor, nem lehet azonos a történet csetlő-botló hősével.
Orsolya szüleivel való kapcsolatát szinte pszichoanalitikus mélységgel elemzi. Az álmok és szimbólumok különös szerepet kapnak (talán innen az érzése annak a mindent belengő misztikumnak).
Maga Orsolya mindennapi, egyszerű lány (ne várjunk kalandos sorsú hősnőt, aki foggal-körömmel változtatni akarna életén). Orsolya sodródik. Ha tervezget és ábrádozik is néha, végül leginkább csak hátradől és hagyja, hogy a hullámok összecsapjanak felette.
A regény nagy része elég klausztrofób és fullasztó. Nem csak Orsolya esik mély depresszióba (és éveket intéz el azzal, hogy nem történt SEMMI: "élet mindinkább olyan kásahegynek tűnt föl előttem, amelyen kedv s étvágy nélkül kell keresztülrágnom magamat"), de a környezetében feltűnő női alakokról sem feltlételezhetünk boldogabb életet ("Ha nekem s apámnak nincsen a homlokunkra írva, miféle rettentő bűnben élünk, másnak ugyan miért lenne? Meglehet, mindenkinek megvan a mienkéhez hasonló, titkos élete, melyet mások szemétől távol, az éjszaka sötétjében folytat, s csak játsszuk egymás előtt, hogy tisztes polgárok s polgárasszonyok vagyunk").
Mert sok női történet csillan fel pár pillantra Orsolyáé mellett, mostohaanyja, szolgálók, gazdasszonyok, "pilleszívű leányok", grófnők, boszorkányok.
Női regény, a gyerekszülés, a gyerek halála, a teherbeesés, mint valami megmásíthatalan istencsapása, a szégyenletes, titkolni való szerelmi vágy, az apának és férjnek való teljes kitettség csupa női élmény. A csatajelenetet nem a katonák oldaláról látjuk, a várfalon állunk és az asszonyokkal együtt nézzük ahogy kirabolják és porrá égeik a házakat. A városba politikai okokból beengedett katonákból számunkra csak a házakat kifosztó és erőszakoskodó csürhe marad.
Mindent egybe véve, gyönyörűséges és nyomasztó olvasmány volt.
Örülök, hogy felfedeztem Rakovszky Zsuzsát.
February 5, 2017
Origineel verhaal, mede door de plaats en tijd waarin het zich afspeelt.
Voor zover ik kan beoordelen subliem vertaald.
De tekst op de achterkant van het boek vind ik ietwat misleidend.
Voor zover ik kan beoordelen subliem vertaald.
De tekst op de achterkant van het boek vind ik ietwat misleidend.
November 19, 2017
4,5 stars, review to be added later
June 16, 2012
Avevo molte aspettative per questo romanzo storico, ambientato durante la guerra dei Trent'anni, ma il contesto non c'entra molto, tanta � la sensazione di estraneit� che la protagonista prova per la sua vita. Un linguaggio troppo sontuoso, forse esagerato a mio avviso, quasi ostentato. Troppo polpettone per i miei gusti.
December 18, 2017
Veramente angosciante, ma ben scritto e strutturato
Displaying 1 - 9 of 9 reviews