Tetszett, mert gyorsan elolvasható, olvasmányos, japános, aranyos történet. Nem tetszett viszont az átírás és a könyv nagybetűs mivolta, amiből is látszik, hogy ezt elsősorban a kisebbeknek szánták (legalábbis a kiadó mindenképpen), valószínűleg ezért is hiányzik a brutalitás és egyéb gusztustalanul vérben tocsogó belek és egyebek jelenléte. Picit komolyabbra fordítván a szót, láttam molyon is, hogy sokaknak nem jött be, a húgomnak sem tetszett, de az anyámnak igen. A húgom egyetlen érvként csupán azt bírta először felhozni, hogy Darren Shan nem ilyeneket ír, és amit én nem tudtam elfogadni, mert szerintem ez attól még nem indok, az viszont már lehet az, hogy ez gyengébb, mint más munkái. (Végül csak kisajtoltam belőle, hogy nem tetszett a happy end. Oké, az tényleg fura volt, hogy leírta a jövőt is, de valahogy így volt kerek is.)
Tény, hogy a Kojaszan más, de attól még nem rossz. Olyan… aranyos. Ettől még persze nem állítom, hogy a Darren Shan rosszabb lenne (természetesen sokkal jobb nála :) ), csak nem volt annyira szörnyű, ahogy vártam mások véleménye alapján. És akkor most fel is merült bennem egy kérdés: szabad-e valakit beskatulyázni? Nem hiszem, legalábbis én nem örülnék neki, viszont azért jogos, ha valakitől csak egy bizonyos stílust szoktunk meg.