Lidérc miatt napvilágra került a sereg legfontosabb titka, és ez olyan eseményláncot indít el, amire nincs felkészülve sem ő, sem Rianna. Az ellenség ezt kihasználva csaknem áttör a falon. Rianna nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi a háború igazi oka, mi keseríti el Delont, és miről hallgat olyan mélyen a király. Vajon elég az igazságos világba vetett hit, ha a helyzet reménytelen? Igaz-e a jóért jót várj ősi elve? Közben a hercegnek meg kell birkóznia azzal, hogy kedvenc gyógyítója nem éppen az, akinek gondolta, és eddig az orránál fogva vezette őt. Kettejük hol lágy, hol szenvedélyes kapcsolata újabb fordulatot vesz. Ám most már mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Nemesi udvarlások, emlékezetes bálok és egy hímzésminta, aminek titka a győzelem kulcsa lehet. Szerelem, és az igazság szenvedélyes keresése On Sai várva várt sorozatzáró kötetében.
Nem véletlen, hogy majdnem egy évig nem bírtam nekikezdeni az utolsó résznek, mert tudtam, hogy rendesen meg fogom gyászolni a sorozat végét. Igazam volt. Az, hogy az egyik kedvenc sorozatom valaha, de magyar írótól biztosan, nem kérdés. Minden sorában szórakoztató, kreatív, pozitív, bátorító, kerek történet. Ügyesen volt beépítve a magyar kultúra kezdve a személynevekkel és a helységnevekkel, nem tudom ez valaha más nyelvre átültethető lenne e (nem hiszem). Borzasztóan tetszett Rianna jelleme, hogy mindig visszatért önmagához, akár segítséggel is. Végig mert önmaga lenni (álruha ide vagy oda), képes volt szorult helyzetekben is kiállnia magáért, meghúzni a határait, még ha a társadalom, rang, szokások meg is próbáltak az útjába állni. Vele együtt fejlődtek a körülötte lévők is, amit szintén nem szabad alábecsülni. Tökéletes sorozat volt, kerek történet méltó befejezéssel. Most megyek, folytatom a sírást💖
Imádtam ezt a könyvet. Egyáltalán nem vagyok az a sírós típus, de ezt a kötetet többször is megkönnyeztem. Kicsit hiányzott az előző kötetek humora, az a könnyedség, ami áradt belőlük, viszont itt érződött a leginkább, a karakterek fejlődése.
Rianna végtelenül önazonos tudott maradni egész a legvégéig, bármit is dobott elé az élet, ami nagyon üdítő élmény volt. Tetszett az is, hogy a csata után a könyv legvégén, nemcsak a “boldogan éltek amíg meg nem haltak” rész jött, hanem valóban foglalkoztak az utána következő élettel, problémákkal és a világrenddel, ami nem volt működőképes és a körülményeknek köszönhetően megborult. Szintén jó volt látni, hogy a főszereplők nem vállalták magukra a világ minden problémáját, hanem volt egy pont, ahol úgy döntöttek, hogy ők már megtettek minden tőlük telhetőt, és végre a saját útjukat szeretnék járni.
Végtelenül inspirálónak találtam Rianna és Lidérc történetét, nagyon valóságosak voltak az érzéseik és a helyzetek, amiket megéltek. Örülök neki, hogy a végén saját magukat merték választani, ez egy olyan lecke, amit nagyon sok embernek meg kell még tanulnia.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy szórakoztató, mégis valóságos és az élet tanulságaival átszőtt történetre vágyik.
Azért Lidérc viselkedése elég nagy red flag volt a végén. Megalázza a szerelmét mások előtt és kiabál vele? Nem tud higgadtan kezelni egy nézeteltérést? Eddig se nőtte magát a szívembe de ezek után konrétan a föld alá süllyedt a szememben. Meg ami kezdett idegesíteni az az hogy valahogy minden katonai beszélgetés nevetésbe torkollik mert Rianna mindig tudja mit mondjon ??? És akkor ezek a komoly felnőtt férfiak mindig nevetnek egy jót, mint ha nem épp egy háborúban lennének és nem épp az előbb derült volna ki, hogy Rianna egy szipoly? Ezek így a legvégére gyülemlettek fel bennem, de egyébként jó sorozat volt és az első két részt főleg nagyon izgatottan olvastam.