What do you think?
Rate this book
Az idők jelei
A dolgos és szabadságára büszke Münster városában az 1530-as évek elején egyre nagyobb lett a felekezeti feszültség. Előbb a katolikusok és a lutheránusok álltak szemben egymással, később az új tanok hívei között dúltak a harcok, végül az anabaptisták megalapították az Új Jeruzsálemet. A forradalmi változásokat, a terror mindennapjait és a téboly színeváltozásait egy szemtanú visszaemlékezésén keresztül ismerhetjük meg: Liza, a néma cselédlány mindent lát és mindent hall, s mivel nem tud beszélni, előtte őszintébbek az emberek, és figyelme van a rejtett összefüggésekre is.
Az idők jelei a történelmi kataklizmák és az emberi kiszolgáltatottság komor dimenzióit tárja fel, azt, ahogy egy város magára zárja az egész világot. A groteszk részletek iránti érzékenység és a szikár líraiság Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán történelmi regényeihez hozza közel Rakovszky Zsuzsa münsteri krónikáját.
Az idők jelei a történelmi kataklizmák és az emberi kiszolgáltatottság komor dimenzióit tárja fel, azt, ahogy egy város magára zárja az egész világot. A groteszk részletek iránti érzékenység és a szikár líraiság Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán történelmi regényeihez hozza közel Rakovszky Zsuzsa münsteri krónikáját.
368 pages, Hardcover
First published November 17, 2022
18 people want to read
About the author
Zsuzsa Rakovszky
49 books6 followersRakovszky Zsuzsa (Sopron, 1950. december 4. –) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Sopronban született 1950. december 4-én. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben halt meg. Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. Nevelőapja, Majoros József, jogot végzett, a háború után raktárosként dolgozott.
Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
1988-tól négy hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus, majd 1994-ben a Poetry International vendége.
1974-től 1981-ig volt házas. 1992-ben született fiúgyermekét egyedül neveli. Sopronban él. Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta.
~~
Zsuzsa Rakovszky (born 4 December 1950) is a Hungarian translator and writer. Her surname also appears as Rakovsky.
She was born in Sopron and earned a teaching certificate in Hungarian and English from the University of Budapest. From 1975 to 1981, she worked as a librarian. She published two poetry collections: Jóslatok és határidők (Prophecies and Deadlines) in 1981 and Tovább egy házzal (One house up) in 1987. Rakovszky received the Attila József Prize in 1987. She has won the Tibor Déry Prize and the (Robert) Graves Prize.
Rakovszky has translated works by a number of English and American poets into Hungarian.
Sopronban született 1950. december 4-én. Apja, Rakovszky Tibor jogot végzett, a háború előtt a közigazgatásban dolgozott mint főispáni, majd miniszteri titkár, később vállalatigazgató volt, a háború után nyugdíjas. 1952-ben halt meg. Anyja, Szűcs Zsuzsanna, gépírónő volt, majd pénzügyi előadó. 1981-ben halt meg. Nevelőapja, Majoros József, jogot végzett, a háború után raktárosként dolgozott.
Rakovszky Zsuzsa a soproni Martos Flóra Gimnáziumban érettségizett 1969-ben. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd a második évtől Budapesten folytatta, itt szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát az ELTE BTK-n 1975-ben. 1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál, azóta szabadfoglalkozású, fordításból él. 1997 szeptemberétől szerződéses munkatársként egy évig részt vett a Beszélő szerkesztésében.
1988-tól négy hónapig a Soros Alapítvány költészeti ösztöndíjasa Londonban. 1990-ben az Iowai Nemzetközi Írókongresszus, majd 1994-ben a Poetry International vendége.
1974-től 1981-ig volt házas. 1992-ben született fiúgyermekét egyedül neveli. Sopronban él. Elsősorban angol, amerikai költőket és prózát fordít. Verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta.
~~
Zsuzsa Rakovszky (born 4 December 1950) is a Hungarian translator and writer. Her surname also appears as Rakovsky.
She was born in Sopron and earned a teaching certificate in Hungarian and English from the University of Budapest. From 1975 to 1981, she worked as a librarian. She published two poetry collections: Jóslatok és határidők (Prophecies and Deadlines) in 1981 and Tovább egy házzal (One house up) in 1987. Rakovszky received the Attila József Prize in 1987. She has won the Tibor Déry Prize and the (Robert) Graves Prize.
Rakovszky has translated works by a number of English and American poets into Hungarian.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
December 20, 2022
A langyosakat kiköpi szájából az Úr, tolmácsolják az isteni állásfoglalást a szakértők, de én berzenkedem. Langyosnak, magyarán mérsékeltnek lenni bizonyos történelmi időkben azt jelenti, hogy csak élni akar az ember és élni hagyni, miközben a többiek a mondat első felével még csak-csak egyetértenek, de az "élni hagyni" már sok nekik. Talán mert úgy érzik, létezésük csak akkor teljesedhet ki igazán, ha nem kell megosztaniuk azokkal, akik nem értenek egyet velük. És persze azokkal, akik talán még egyet is értenek, de ezt nem érzik elegendő indoknak ahhoz, hogy másokat ezen az alapon kinyiffantsanak.
Rakovszky masszív történelmi regénye egy ilyen idő lenyomata. A XVI. században járunk, a reformáció már eleve frusztrálttá tette a pápistákat, erre megjelennek az anabaptisták is, akiknek a hobbija az újrakeresztelés. Na már most én a magam laikus agyával úgy vélem, hogy ha a keresztelés jó, akkor kereszteljenek meg mindenkit akár százszor is, kit izgat. De a katolicizmus nem így gondolkodik, neki ez az egész valami ördögi ügy, és kénkőszaga van. Az se segít a dolgon, hogy bizony ezek az újrakeresztelők a vagyonegyenlőség radikális hívei, az arany meg addiktív, a püspök úr nem akar adni belőle senkinek. Pedig ha ezt nem piszkálnák az újhitűek, talán még csevegni is tudnának az egyéb kérdésekről.
A helyszín Münster, ahol már eleve feszült a viszony a nagyobb önállóságra vágyó városi polgárság és a helyi hűbérúr, a münsteri püspök között. (Mert minden vallási konfliktus mögött valahol gazdasági-politikai ellentétek húzódnak meg, mondom én, és Marx is bizonnyal egyetért.) Ebbe az erjedésbe csöppennek bele az anabaptisták, közöttük is mindenekelőtt bizonyos Leydeni János, a karizmatikus önjelölt próféta, akinek saját bevallása szerint közvetlen vonala van Istenhez, akivel epileptikus rohamok útján távbeszél. Ez a János olyan jól machinál a tömeglélektannal, hogy az egész várost a maga képére formálja, a püspöki ostromgyűrűben létrehozza az Új Jeruzsálemet, amit szerinte Krisztus lájkolna, szerintem viszont maximum Sztálin. Persze nem lesz jó vége a dolognak, a kicsi Münster a nagyvilág ellen nem húzza sokáig, az önjelölt próféta pedig horrorisztikus véget ér: meggyötört teste egy ketrecbe kerül, ami beteg karácsonyfadíszként ékíti a helyi katedrális tornyát.
Rakovszky remekül elkapja e forrongó idő dinamikáját. Bár a helyi püspök csak közvetve jelenik meg a regényben, de azért érezzük, hogy megérdemelne egy jó alapos valagba rúgást. Ugyanakkor anabaptistái, akikre a fókusz vetül, se jobbak. Eleve talán azok voltak, nemes szándékú hőbörödöttek, de a gyűlölet, a félelem és a hatalom elegye megrontotta őket, abszurd királyságuk nem földi Mennyország lett, sokkal inkább maga a Pokol. Talán mert karjuk túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy az igazi ellenségre, a hatalom csúcsán terpeszkedő püspökre nehezedjen - így jobb híján kénytelen voltak annak nyakát szorongatni, akit elértek: a langyosokét, a mérsékeltekét.
Ehhez a tanmeséhez Rakovszky megtalálta a megfelelő elbeszélőt és a megfelelő nyelvet is. Lisa, a néma cselédlány szellemes válasz a történelmi regények örök kérdésére, miszerint: "hogy alkossunk olyan krónikást, aki elég közel van a hatalom csúcsához ahhoz, hogy dokumentálhassa ténykedésüket, de elég távol, hogy magunk közül valónak érezzük?" A nyelv pedig komoly és súlyos, jelzi, hogy történelmi időt szólaltat meg, de nem nehezíti az olvasói befogadást erőltetett archaizálással. Rakovszky mindent összevetve klasszikusan masszív történelmi regényt alkotott, ami erős érzelmi stációkon visz keresztül minket. Nekem többször Waltari ugrott be róla, ami - tekintve, hogy alighanem Waltarin és Merle-n keresztül szerettem meg az irodalmat - részemről egy igen meleg hangú bók.
Rakovszky masszív történelmi regénye egy ilyen idő lenyomata. A XVI. században járunk, a reformáció már eleve frusztrálttá tette a pápistákat, erre megjelennek az anabaptisták is, akiknek a hobbija az újrakeresztelés. Na már most én a magam laikus agyával úgy vélem, hogy ha a keresztelés jó, akkor kereszteljenek meg mindenkit akár százszor is, kit izgat. De a katolicizmus nem így gondolkodik, neki ez az egész valami ördögi ügy, és kénkőszaga van. Az se segít a dolgon, hogy bizony ezek az újrakeresztelők a vagyonegyenlőség radikális hívei, az arany meg addiktív, a püspök úr nem akar adni belőle senkinek. Pedig ha ezt nem piszkálnák az újhitűek, talán még csevegni is tudnának az egyéb kérdésekről.
A helyszín Münster, ahol már eleve feszült a viszony a nagyobb önállóságra vágyó városi polgárság és a helyi hűbérúr, a münsteri püspök között. (Mert minden vallási konfliktus mögött valahol gazdasági-politikai ellentétek húzódnak meg, mondom én, és Marx is bizonnyal egyetért.) Ebbe az erjedésbe csöppennek bele az anabaptisták, közöttük is mindenekelőtt bizonyos Leydeni János, a karizmatikus önjelölt próféta, akinek saját bevallása szerint közvetlen vonala van Istenhez, akivel epileptikus rohamok útján távbeszél. Ez a János olyan jól machinál a tömeglélektannal, hogy az egész várost a maga képére formálja, a püspöki ostromgyűrűben létrehozza az Új Jeruzsálemet, amit szerinte Krisztus lájkolna, szerintem viszont maximum Sztálin. Persze nem lesz jó vége a dolognak, a kicsi Münster a nagyvilág ellen nem húzza sokáig, az önjelölt próféta pedig horrorisztikus véget ér: meggyötört teste egy ketrecbe kerül, ami beteg karácsonyfadíszként ékíti a helyi katedrális tornyát.
Rakovszky remekül elkapja e forrongó idő dinamikáját. Bár a helyi püspök csak közvetve jelenik meg a regényben, de azért érezzük, hogy megérdemelne egy jó alapos valagba rúgást. Ugyanakkor anabaptistái, akikre a fókusz vetül, se jobbak. Eleve talán azok voltak, nemes szándékú hőbörödöttek, de a gyűlölet, a félelem és a hatalom elegye megrontotta őket, abszurd királyságuk nem földi Mennyország lett, sokkal inkább maga a Pokol. Talán mert karjuk túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy az igazi ellenségre, a hatalom csúcsán terpeszkedő püspökre nehezedjen - így jobb híján kénytelen voltak annak nyakát szorongatni, akit elértek: a langyosokét, a mérsékeltekét.
Ehhez a tanmeséhez Rakovszky megtalálta a megfelelő elbeszélőt és a megfelelő nyelvet is. Lisa, a néma cselédlány szellemes válasz a történelmi regények örök kérdésére, miszerint: "hogy alkossunk olyan krónikást, aki elég közel van a hatalom csúcsához ahhoz, hogy dokumentálhassa ténykedésüket, de elég távol, hogy magunk közül valónak érezzük?" A nyelv pedig komoly és súlyos, jelzi, hogy történelmi időt szólaltat meg, de nem nehezíti az olvasói befogadást erőltetett archaizálással. Rakovszky mindent összevetve klasszikusan masszív történelmi regényt alkotott, ami erős érzelmi stációkon visz keresztül minket. Nekem többször Waltari ugrott be róla, ami - tekintve, hogy alighanem Waltarin és Merle-n keresztül szerettem meg az irodalmat - részemről egy igen meleg hangú bók.
June 30, 2023
An X-ray of Theocracy
One of the best books I read in a long time. I hope it will be translated into English and some other languages.
Zsuzsa Rakovszky is a fine poet and insightful novelist. This book tells the story of the Münster Rebellion, an Anabaptist theocratic regime established right after the Reformation, the rise and fall of its prophet Jan Bockelson and his entourage. Told from the viewpoint of a servant who is initially mute, we get a first-hand account of how ideology works even on innocent, but damaged souls and on its supporters, illustrating Hannah Arendt's observation that the ideal subjects of a totalitarian regime are not the 'sincere' believers, but those for whom the reality of experience and the distinction between good and bad are eliminated.
Richard Powers' Orfeo explores, to some extent, the same Anabaptist story, when his protagonist composes an opera inspired by these atrocious events. A particularly striking difference I noticed was how Powers, who lives and writes in a country that has no historical experience of political terror, does not address the social dimension so much as he tries to access the minds of the sect leaders themselves. The Eastern European Rakovszky, on the other hand, very insightfully paints the society that is willing to accept such a regime. One would expect German down-to-earth traders to be immune to transcendentally flavored extremism, but this story, I think, confirms Thomas Mann's comments, made in a 1943 lecture condemning the Nazi regime, on the risks of counterbalancing extreme rationalism (after all, the Münster Rebellion, and the Reformation itself, comes after a half a millennium of scholasticism) with extreme vulnerability to the orgy of irrationality.
With a war going on in the neighboring country with some religious leaders' support, this book should be translated into Russian first!
One of the best books I read in a long time. I hope it will be translated into English and some other languages.
Zsuzsa Rakovszky is a fine poet and insightful novelist. This book tells the story of the Münster Rebellion, an Anabaptist theocratic regime established right after the Reformation, the rise and fall of its prophet Jan Bockelson and his entourage. Told from the viewpoint of a servant who is initially mute, we get a first-hand account of how ideology works even on innocent, but damaged souls and on its supporters, illustrating Hannah Arendt's observation that the ideal subjects of a totalitarian regime are not the 'sincere' believers, but those for whom the reality of experience and the distinction between good and bad are eliminated.
Richard Powers' Orfeo explores, to some extent, the same Anabaptist story, when his protagonist composes an opera inspired by these atrocious events. A particularly striking difference I noticed was how Powers, who lives and writes in a country that has no historical experience of political terror, does not address the social dimension so much as he tries to access the minds of the sect leaders themselves. The Eastern European Rakovszky, on the other hand, very insightfully paints the society that is willing to accept such a regime. One would expect German down-to-earth traders to be immune to transcendentally flavored extremism, but this story, I think, confirms Thomas Mann's comments, made in a 1943 lecture condemning the Nazi regime, on the risks of counterbalancing extreme rationalism (after all, the Münster Rebellion, and the Reformation itself, comes after a half a millennium of scholasticism) with extreme vulnerability to the orgy of irrationality.
With a war going on in the neighboring country with some religious leaders' support, this book should be translated into Russian first!
January 6, 2024
Ez az első olvasásom Rakovszky Zsuzsától, bár már régóta tervezem, a Célia 2017-es megjelenése óta itt csücsül a polcomon, de ezek után már nem halogatom olyan sokáig.
Rakovszky Zsuzsa, aki íróként és költőként is elismerést szerzett magának a magyar szépirodalom berkein belül, legújabb kötetével az 1530-as évek Münster városába enged bepillantást. A német ajkú kisváros forradalmi időket élt át, először a katolikusok és a lutheránusok álltak szemben egymással, később az anabaptisták megalapították az Új Jeruzsálemet. A regény egész cselekményét Liza, a néma cselédlány szemén át követhetjük végig, aki előtt bátran szint vallanak az emberek, hiszen nála biztonságban vannak a titkaik.
Érdekes volt követni az eseményeket külső szemlélőként, ahol a férfiak vak buzgóságukban olyasmit is megtettek, amit egy nyugodtabb, józanabb időben valószínűleg maguk is elítéltek volna, cselekedték ezt hittből, hiszékenységből, aztán később csak félelemből. A regény nőalakjai próbálták őket csitítani, visszafogni, de eszközök híján leginkább átvészelni ezt az őrültet.
Bár református vagyok, nem emlékszem, hogy sok szó esett volna a reformáció forradalmi időszakáról, azon kívül, hogy Luther Márton elindította a változást, amiből több irányzat is megszületett a keresztyén vallásnak, majd néhány mondat volt szentelve a vallásüldözésnek, de például az anabaptisták (újrakeresztelők) számomra nem maradtak meg. Ezért is érdemes történelmi regényeket olvasni, a rejtve maradt érdekességeket fel lehet fedezni általuk.
A regény nyelvezete nagyon szép, verses betétekkel, amelyek fokozzák a historikus hangulatot, a karakterek és a történetvezetés érdekes.
Ajánlom minden történelmet szeretőnek! :)
Rakovszky Zsuzsa, aki íróként és költőként is elismerést szerzett magának a magyar szépirodalom berkein belül, legújabb kötetével az 1530-as évek Münster városába enged bepillantást. A német ajkú kisváros forradalmi időket élt át, először a katolikusok és a lutheránusok álltak szemben egymással, később az anabaptisták megalapították az Új Jeruzsálemet. A regény egész cselekményét Liza, a néma cselédlány szemén át követhetjük végig, aki előtt bátran szint vallanak az emberek, hiszen nála biztonságban vannak a titkaik.
Érdekes volt követni az eseményeket külső szemlélőként, ahol a férfiak vak buzgóságukban olyasmit is megtettek, amit egy nyugodtabb, józanabb időben valószínűleg maguk is elítéltek volna, cselekedték ezt hittből, hiszékenységből, aztán később csak félelemből. A regény nőalakjai próbálták őket csitítani, visszafogni, de eszközök híján leginkább átvészelni ezt az őrültet.
Bár református vagyok, nem emlékszem, hogy sok szó esett volna a reformáció forradalmi időszakáról, azon kívül, hogy Luther Márton elindította a változást, amiből több irányzat is megszületett a keresztyén vallásnak, majd néhány mondat volt szentelve a vallásüldözésnek, de például az anabaptisták (újrakeresztelők) számomra nem maradtak meg. Ezért is érdemes történelmi regényeket olvasni, a rejtve maradt érdekességeket fel lehet fedezni általuk.
A regény nyelvezete nagyon szép, verses betétekkel, amelyek fokozzák a historikus hangulatot, a karakterek és a történetvezetés érdekes.
Ajánlom minden történelmet szeretőnek! :)
January 12, 2024
Hazugsággal vádolod a prófétát? Dehát gondold meg: ha - még kimondani is szörnyű! - Bockelsen hamis próféta, akkor minden, amit eddig tettünk: a bálványok ledöntése, a hitetlenek kiűzése, a javaik elkobzása vagy az árulók megbüntetése - mindez nem Isten akarata volt, hanem közönséges rablás és gyilkosság! Akkor mi nem az új Izrael vagyunk, Isten választott népe, hanem szentségtörők, rablók és gyilkosok!
Bár olvasna mindenki ilyen könyveket!
Bár olvasna mindenki ilyen könyveket!
February 11, 2023
"Ezek után Münsterben már csak kétféle ember maradt: a megszállottak és a halálra rémültek." Elképesztő - de igaz - történet a münsteri anabaptista lázadásról, történelmileg és lélekrajzi leírásként is hiteles. Nehéz olvasmány, de fontos felidézni, hogy milyen könnyen morzsolja fel önmagát, és veszíti el minden humanitását egy olyan közösség, amely kiegyezés helyett a fanatizmus izolációját választja.
Displaying 1 - 5 of 5 reviews