Nuda proprietà

by Edith Bruck

Bruck, Edith. Nuda proprieta. [Signed / Inscribed] Subtitle. Venezia, Marsilio, 1993. 21.4cm x 12.5cm. 152 (8) pages. Original Hardcover with original illustrated dustjacket. In protective Mylar. Very good condition with only minor signs of external wear. Signed and inscribed by Edith Bruck to american poet and translator Ruth Feldman. Chi e la donna che riceve una raccomandata con la disdetta di affitto della sua amata casa? Qual'e l'ossessione che la spinge ad acqiustare la nuda proprieta dell'apparamento di una vecchia signora tedesca un po' sorda e un po' cieca, radicata alle sue vecchie idee? E quando giunge anche lo sfratto cosa fa dire a Anna di si a Eirka Kremer Graziani che le offre di dividere la casa? Una speranza di comprensione? Il desiderio mai confessato che la vecchia muoia presto? Una sfida con se stessa? E davvero Frau Kremer non vede piu, non sente piu niente quando Anna finalmente le rivela la propria vera profonda identita, fino ad assora cautamente nascosta pernon perdere la casa? E proprio tutto cio che la vecchia rappresenta e simboleggia che svuota l'animo della protagonista, e condiziona il suo strano comportamento. Nuda proprieta e il primo romanzo della Bruck che con piu netta decisione va oltre la testimonianza diretta con la forza di una scrittura coinvolgente. Un libro singolara, a tratti duro, anche ironico e pietoso, che affronta un tema attuale per trasformarlo in una metafor, in un fantasma del passato sempre piu inquietante!

152 pages, Audio CD

First published January 1, 1998

About the author

Edith Bruck nome d'arte di Edith Steinschreiber (Tiszabercel, 3 maggio 1931), è una scrittrice, poetessa, traduttrice regista e testimone della Shoah, ungherese naturalizzata italiana. È l'ultima dei sei figli di una povera famiglia ebrea. Conosce, fin dall'infanzia, l'ostilità e le discriminazioni che nel suo Paese, come nel resto d'Europa, investono gli ebrei. Nella primavera del 1944, a tredici anni, dal ghetto di Sátoraljaújhely viene deportata ad Auschwitz e poi in altri campi tedeschi: Kaufering, Landsberg, Dachau, Christianstadt e, infine, Bergen-Belsen, dove verrà liberata, insieme alla sorella, nell'aprile del 1945.
Nel settembre del 1948 raggiunge Israele, a ridosso della nascita del nuovo Stato. Qui - per evitare il servizio militare - si sposa e prende il cognome che ancora oggi porta: Bruck. Nel 1954, spinta dall'impossibilità di inserirsi e di riconoscersi nel Paese immaginato "di latte e miele", non riuscendo ad accettare la realtà segnata da conflitti e tensioni, giunge in Italia e si stabilisce a Roma, dove ancora oggi risiede. Inizia una vasta produzione letteraria, che non si limita ai temi dell'Olocausto.

Reviews

[Arpad Horvath · Rating 5 out of 5]

Én magam is meglepődtem, hogy ennyire kitartottam ennek a könyvnek az olvasásával, egy szuszra meg is lett! Mondjuk, a legújabb kiadása tényleg igényes, a megjelenése, a tördelése, a könyv tapintása, még az illata is olyan, amilyenek a jó könyvek, amit szívesen tart kezében az olvasó. A történettel mindenesetre eléggé szkeptikus voltam, merthogy még egy holocaust történet, gondoltam. Pedig az a helyzet, hogy nagyon sok jó holocaust történet van, szinte évente rábukkanok egyre! Ez az írás egyébként nem is annyira a holocaustról szól, csak ott van a háttérben, és nagyon jól ott van. A regény felépítése is kiváló, de a hangulatábrázolásokért külön dicséret: ott vagyunk a kortárs Rómában, szinte halljuk az olasz nyelv melódiáját, átjön a római életérzés, látjuk a Teverét, érezzük az őszi eső illatát az Örök Város felett, és a kávézók, az olaszosan sűrű fekete, mindez nagyon jól megjelenik ebben a rövidke regényben.
Számomra az olvasásban külön motiváció volt, hogy megismerjem Edith Bruckot, akihez Ferenc pápa személyesen elment, a lakására! Ilyesmit azért a pápák nem nagyon szoktak csinálni. A magyar származású holocaust túlélőhöz szinte váratlanul toppant be a szentatya, miután olvasott róla valami megemlékezést az egyik olasz napilapban. Külön bája volt, ahogy e különös találkozásról a római pápa és a magyar származású zsidó írónő között a médiumok tájékoztattak. Ferenc pápa megölelte a közben eléggé megtöpörödött nénit, közben pedig látszik, hogy Edith Bruck irtóra megtisztelve érezte magát, hellyel kínálta a szentatyát, ott ülnek a csipkékkel díszített sezlonon, és fogták egymás kezét, úgy beszélgettek.
Nekiálltam tehát ennek a regénynek, és nagyon megszerettem a szerzőjét, aki József Attilát és Ady Endrét idéz az olaszul írott regényében. Éppen az a kép jelent meg bennem ennek a regénynek a főszereplőjéről, mint akit a hírportálokon láttam, hogy római otthonában Ferenc pápával ücsörög a nappaliban. Edith Bruck holocaust túlélőként úgy vált ateistává, és ezért külön szerethető, hogy közben tiszteletteljes tudott maradni a katolicizmus, az imádkozó emberek, a vallási hagyományok iránt, és ez egyértelműen átjön az egész jelenségén, az írásain is. Talán az olasz környezet segített neki ebben. Mindenesetre, Edith Bruck ilyen tekintetben is eléggé eredeti, ha nem is teljesen egyedülálló író, hála Istennek! Kedvenc lett számomra ez a könyv az egyszerűségével, a hétköznapiság szépségének a kiemelésével, a jelentéktelenség méltóságának a diszkrét dicséretével, és a kétes, ám aztán valahogy mégis felvállalt magyar gyökerekkel. Csak ajánlani tudom.