The Price of Freedom: A History of East Central Europe from the Middle Ages to the Present

by Piotr Stefan Wandycz

The Price of Freedom surveys and explains the fascinating and intricate history of East Central Europe - the present day countries of the Czech Republic, Hungary, Poland and Slovakia. Taking a thematic approach, the author explores such issues and controversies as the tension between the industrial developed West and the agrarian East Central Europe, the rise of modern nationalism, democracy and authoritarianism and Communism.
While the countries of East Central Europe have differed dramatically from one another, the author asserts that they have been bound by a certain community of fate. These comparisons are traced through the Middle Ages and the Early Modern era to the nineteenth and twentieth centuries. This exploration reveals that it is no accident that the Czech Republic, Hungary and Poland were the first among the former Soviet bloc nations to be admitted to NATO, and are likely to become the first members of the expanded European Union. Thus an understanding of their experiences, contributions and their place within the European community of nations vastly enriches our knowledge of Europe's past and present.
The second edition of this distinguished book brings the history of the region up to date. It discusses the events of the post-communist decade of the 1990s and the problems resulting from the transition to democracy and market economy.

Genres: History, Nonfiction, Poland

356 pages, Paperback

First published August 1, 1992

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Ha Ady életében nem írt volna egy verset se, csak a "kompország" metaforáját, már azzal is bérelt helye lenne a köztudatban. Mert itt van ez a Közép-Kelet-Európa, Kelet és Nyugat között, ide-oda lendülve. Szeretne ő Nyugat lenni, vagy legalábbis vágyik rá, hogy mintegy varázsütésre nyugati életszínvonalon találja magát. Ám amint szembesül ennek komplex akadályaival, mintha megsértődne, dafke felfedezi magában a Keletet, hibáit erénynek hazudja, talán mert jobb szeret a Kelet eleje lenni, mint a Nyugat hátulja. De miért? - kérdezi szegény, a sors tréfájából ide született européer. Miért látszik áthidalhatatlannak ez a szakadék Európa két része között?

Vannak könyvek, amelyek erre a kérdésre adnak egy értelmes, de talán leegyszerűsítő választ. Ilyen például Szűcs Jenő vázlata Európa három történeti régiójáról, amelyben kifejti elméletét a nyugat-keleti kognitív lejtőről. Nos, Wandycznak nincsenek ilyen ambíciói. Ő nem keres egyetlen választ, egyszerűen végigvezet minket a térség ezeréves történelmén, aztán az olvasó kihüvelyezi magának, amit akar. Áldás ez a könyv, mert pont azt a keresztmetszetet vizsgálja, amit ritkán szokás. Az Európa történelmével foglalkozó munkák a keleti végekre perifériaként tekintenek, olyan területként, ami "más", nehezen bekategorizálható, nehezen értelmezhető. Gyakran az alapján alkotnak róla véleményt, ami hiányzik belőlük a Nyugathoz képest. A Magyarországról szóló szakirodalomból viszont épp a tágabb kontextus hiányzik, különösen az, hogy a régió egyéb országaival összevetve milyen eltérések és párhuzamok fedezhetőek fel. Na, hát ez a kötet pont ezt a lyukat tömné be: fog három országot (Lengyelország, Csehország és Magyarország), és szépen felvázolja az államok megalakulásától egészen a 2000-es évek elejéig történelmüket.

Visszatérve a kérdésre: miért nem lett a Közép-Kelet inkább Nyugat (vagy legalább Közép-Nyugat)? Nos, erre számos válasz adódik. (Itt most bűnös módon a hasonlóságokra fogok fókuszálni, arra is átabotában. Pedig hát különbözőség is akad dögivel, és tán az se kevésbé fontos. Mindezt a helyhiányra fogom. Meg hogy legyen miért elolvasni másnak is a kötetet.) Ugye eleve a régió pár száz éves hátrányból indult: amikor mi ide toppantunk, Nyugaton már bőszen kóstolgatták az államiság szedertortáját. Ezzel együtt a XIII-XIV. századra úgy tűnt, a hátrány ledolgozható, hisz mind a csehek, mind a lengyelek, mind a magyarok brutális méretű államalakulatokat igazgattak - úgy-ahogy*. Igaz, bizonyos strukturális hibák már ekkor is látszódtak, például az egészségtelen társadalomszerkezet, a sajátos feudalizmusfelfogás, vagy a tőkefelhalmozás hiánya. De a kaput, úgy fest, bizonyos külső körülmények tették be, mint amilyen az agresszív és kigyúrt oszmán birodalom volt (esetünkben legalábbis). Közép-Európa annak a sajnálatos földrajzi körülménynek esett áldozatul, hogy középen helyezkedett el: keletről a törökök és (később) az oroszok, nyugatról a Habsburgok és (később) a poroszok és (még később) a németek tettek sokat azért, hogy a régió a folyamatos instabilitás állapotában leledzen. Zökkenőmentes fejlődésre ilyen körülmények között aligha kerülhetett sor - a térség államai nagyjából lefoglalták magukat azzal, hogy saját függetlenségükért harcoljanak (jobbára sikertelenül), a konszolidáció pedig álom maradt.

Az, hogy a XVI. századot követő időszakban mindhárom nép kénytelen volt eltűrni, hogy államisága így vagy úgy, de hosszú időre megszűnjön, nyilván nem segítette elő a gazdasági felzárkózást**. Sajátos mentális válaszreakciót szült, amit Lengyelországban "szarmatizmusnak" neveztek - a múltba révedés, a hagyományokba való kapaszkodás tanát, egyfajta önizolációt, ahol az Elveszett Aranykor emléke ópiumként hatott, és megnehezítette, hogy a problémákra racionális válaszokat adjanak. Ez az érzet időnként motorja lett a szabadságvágy bátor fellángolásainak, ám sajnálatos, és a mai napig le nem vetkőzött mellékhatással járt: a felek megszokták, hogy ne a jövőbe, hanem a múltba tekintsenek, ha egy problémával szembesülnek.

Ha Wandycz választ nem is ad, de egy fontos tendenciára azért rámutat: hogy Közép-Európa egész történelme nem érthető meg, ha nem vesszük figyelembe, hogy létünk voltaképpen permanens küzdelem volt a megszűnés ellen. Fejlődésük nem lehetett folyamatos vagy organikus, gondolkodásukat pedig a nyugatinál sokkal inkább meghatározta a szabadsághoz való összetett viszony, ami a kollaborálástól a lázadásig terjedhet. Amihez csak annyit tennék hozzá, hogy a szabadságért való harc nemes és fontos dolog. Csak előfordulhat (és gyakran elő is fordul), hogy olyan intenzíven küzd valaki a szabadságért, hogy a végén el is felejti, miért is küzd egyáltalán. Fel se ismerné a szabadságot, ha találkozna vele - vagy egyenesen azt hiszi, a szabadság az állandó küzdelem maga.

* Ez a tény táptalaja lett később a nacionalizmusnak, tekintve, hogy volt mit visszasírni.
** Ezen a téren a csehek nagyon tanulságos kivételt jelentettek, de mint mondtam volt, kivételekkel ezúttal nem foglalkozom.

[Lucy Barnhouse · Rating 3 out of 5]

Well, I made it through this book, and it was a bit of a slog. As background reading for lecture prep, I daresay it would be handy. But as a general history for the interested lay reader (as, contextually, I was, reading this before/during a trip to the Czech Republic and Poland), it's quite dense. Especially for the late nineteenth and twentieth centuries, it's written very much as a political history, thick with names and acronyms. Moreover, the organization of the chapters is such that the narrative flows freely among the territories involved. This makes good sense given the complex cultural and geopolitical histories, but for the reader without much background, or enough knowledge of Slavic languages to tell instantly when the narrative has moved from Bohemia to Poland, say, it can be a challenge. Also, the cultural pronouncements struck me as strangely dated. Chopin, for instance, is spoken of as embodying the Polish soul. I love Chopin, but have political/intellectual historians moved back to seriously discussing such a thing as The National Character, and I didn't realize? Such questions does this book leave me with.

[Bohdan Horbai · Rating 4 out of 5]

Хороша ретроспектива заснування та еволюції національних держав Польщі, Чехії, Словаччини та Угорщини. Після цієї книги ще більше впевнюєшся у неперервність історії народів, в тому числі українського.

[Jack · Rating 3 out of 5]

A synthesis of East Central European history. Discusses also ethnic and national issues.

[Ivan · Rating 4 out of 5]

Very interesting book, with a lot of useful data about economic growth of east central Europe, and the political and social processes in that area

[Paul W · Rating 3 out of 5]

East Central Europe - Poland, Czech Republic, Slovakia and Hungary - has played a pivotal role in the 20th century, from Austria-Hungary's ultimatum to Serbia which sparked World War 1, to the Munich Agreement which led to the demise of Czechoslovakia, the invasion of Poland which began World War 2, the descent of the Iron Curtain in 1945, and the Hungarian uprising, the Prague Spring and the birth of Solidarity in Poland. As Wandcy notes "for centuries challenges coming from the West and an ambivalent relationship with the West constituted an essential element of East Central European history". Wandycz takes us through a fast paced review of the region's history. As he jumps between events, the inclusion of more dates would have helped his readers navigation. And the compression results in events one or two decades apart being grouped, without a clear linkage between them. Because of the breadth of material being covered, Wandycz also unnecessarily interrupts his narrative to inform the reader he will return to a particular point later.
For those interested in this region, this will prove an engaging overview

[Debbi]

This was not what I hoped for. Very little time is spent on the Middle Ages and the origins of the inhabitants of East Central Europe. Well written history, however.