Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vízionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova – elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez.
Jenő Rejtő (born Jenő Reich, pseudonyms: P. Howard, Gibson Lavery) was a Hungarian author, fiction writer, playwright and journalist, who died as a forced labourer during the World War II. He was born in Budapest, Austria-Hungary, on March 29, 1905, and died in Yevdokovo, Soviet Union (then under Axis occupation) on January 1, 1943.
He studied drama before traveling across Europe. When he returned to Hungary he became a successful playwright, responsible for such operettas as "Who Dares Wins" (1934). He then went on to write adventure novels parodying the Foreign Legion, which often featured his somewhat bizarre sense of humor. He reportedly died in 1942 in a labor camp after he was taken from hospital whilst seriously ill. The stamp issued in his honor depicts various images such as a North African sunset (a reference to his Foreign Legion stories), a cafe he frequented and a copy of Nagykorut - the newspaper he edited hanging on the stand.
Tizenévesen olvastam először ezt a könyvet és éreztem, hogy más mint a többi Rejtő kötet. Most valamiért úgy gondoltam, hogy negint el kellene olvasni. Most azonban teljesen letaglózott a mélységével, a soha nem szűnő aktualitásával.
Igen, persze, ez csupán egy krimi a sivatagban a jól megszokott díszletben. Azonban itt, ha nem figyelsz, kérdés nélkül orrbavág.
Ha egy könyvet kéne ajánlanom a Rejtő életműből, talán ez lenne... ma mindenképpen.
Leírhatatlanul jó könyv. Innentől kezdve fájni fog a szívem, ha valaki azt mondja Rejtőre, hogy ponyva. Értem én, meg minden, de ebben a könyvben olyan leírások vannak, hogy sok szépirodalmi klasszikussal felveszi a versenyt. Szerény véleményem szerint be is előzi.
A Csontbrigád egyáltalán nem hasonlít Rejtő "rejtős" műveire, azokra, amik a védjegyévé váltak. Sötét, komor, drámai... a haláltáborokat idéző történet. Félelmetes, borzongató és nehéz regény - mégis sajnos több helyen untatott. Csak valahol a közepe táján kaptam fel a fejem, és ott volt azért jónéhány jó pillanat, még egy kis humor is bekúszott a sok szörnyűségbe. :) Értékelem, és elismerem, de nem az én könyvem.
Nem egy tipikus, vicceskedo Rejto-konyv, es egeszen szomorkas reszek is vannak benne - nekem valahogy realisztikusabbnak tunt sok mas regenyenel, illetve voltak benne szamomra varatlan fordulatok. Mindemellett pedig szimpatikus volt a konyv fo uzenete, ami szamomra a tisztesseg fontossaga volt, es a foszereplo, aki egy ember, aki szeretne egy ponton rossz lenni, de vegul is nem kepes ra.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Színpadon zseniális megvalósítása lehet a könyvnek, és szórakoztató lenne a történet, de olvasva nem hozta az irányába táplált elvárásokat, a rejtői humor számomra kevéssé csillant meg ebben a műben.
Rejtő ezen műve jelentősen eltér a megszokott humoros, könnyed stílusától. A Csontbrigád egy sötétebb, komorabb hangvételű regény. Én most nem hozom ide a koncentrációs táboros hasonlatokat, mert valószínűleg a helyzet van annyira borzasztó, hogy sok fogolytáborban hasonló élményeket élhettek át emberek.
Ennek ellenére, a humor csak csak átcsillan a sőtét háttéren. A szokásos Rejtő fordulatok itt kicsit fanyarabb hangvételt ütnek meg, de így is értékes kontrasztot ad a komor alaphanggal szemben.
A karakterek kidolgozottak, a történet pedig olyan morális kérdéseket feszeget, amelyek ma is aktuálisak. Nekem 4 erős csillagot kap, mert ha én lettem volna a szerkesztő akkor megvágtam volna néhány helyen hogy erősebb legyen az íve, dehát ízlések és pofonok.
Azért ez akkor is ponyva... Nem hiszem, hogy véletlen, hogy Rejtő nem írt több ilyen jellegű könyvet. Nem rossz, de nem éri el a klasszikusai szintjét.