Ha nem félsz senkitől, akkor valószínű, hogy tőled félnek.
Getúlió Santos Bezerra őrmester (akinek a neve egy verssor) is ilyen ember. Története kalandregénybe illő, egy politikai ellenfélért küldik el, akit el is fog, és elindul vele a bázisra, ám közben politikai fordulat következik be, és kellemetlenné válik a küldetése. De Getúliót nem olyan fából faragták, hogy ez visszarettentse. Ha ismerős lenne a sztori, akkor nem csoda, Belmondo is hasonló helyzetbe kerül A profiban. Igaz, a két főhős ég és föld.
Getúlio őrmester a mintaalkalmazott, nem kérdez, csak végrehajtja, amit kérnek tőle. Akkor is, ha közben a küldetés értelmét vesztette. Persze Getúlio őrmesterrel van egy kis baj, egy junta kiszolgálója, amely bukni látszik, de Getúliót nem azért tartják, hogy gondolkozzon, hanem hogy végrehajtson, mint egy robot. Gondolkodásának horizontja odáig terjed, hogy van a főnök, aki a biztos pont a világegyetemben, ő mondja meg, mit kell tenni, vagyok én, és van az ellenség, akit – pardon, semmi személyes – el kell takarítani az útból.
Getúlio egy bunkó, és mi a narráció következtében jórészt ennek a bunkónak a fejében lakunk olvasás közben, akinek be nem áll a szája, a regény nagy része az ő gondolat folyama. Megismerjük létfilozófiáját, ami nem túl bonyolult, ő az igazi férfi mintaképe, aki csak az erő nyelvén ért, és aki ezt a nyelvet nem beszéli, azt eltapossa. Nem gonoszságból, hanem mert nála ez a világ rendje. Olvasás közben felrémlett Zoltán Gábor Orgiája, amiben hasonló szellemben követnek el embertelenségeket, igaz, Getúlio könyve talán kevésbé gyomorfogató. Az viszont látszik, hogy a hatalomért való küzdelem mindenhol kitermeli a maga végrehajtóit, léteznek ezek az emberek, csak arra várnak, hogy fegyvert adjanak a kezükbe, és megmutassák a célpontot.
Ha valamit a regény szemére lehet vetni, akkor az az, hogy a használt nyelv és a gondolatok néha túlságosan is kifinomultnak tűnnek ahhoz, hogy ennek az embernek a fejéből pattanhattak volna ki. És az is valószínűtlen, hogy ilyen keveset káromkodna őrmesterünk.
Meg kell jegyezzem, hogy a borítón lévő festmény kitűnő választás volt, kár, hogy anno nem tartották fontosnak a forrást megjelölni a könyvben.
Ez a könyv is újabb remek választás az antikváriumok olcsó polcáról.