Sárbogárdi Jolán beírta magát a magyar irodalomtörténetbe. Igaz, némi segítségre is szüksége volt ehhez, s ezt a segítséget nem akárkitől kapta. Parti Nagy Lajos hajlandó volt őt meghallgatni, instrukciókkal ellátni, sőt írói pályáját egyengetni. Kettejük közös erőfeszítéseiből fergeteges „habszódia” született. Mint tudjuk, a mondandó végső formába öntése végül az író felelőssége, így hát ne csodálkozzunk azon, hogy Sárbogárdi Jolán szövege itt-ott hagy némi kívánnivalót maga után a mondatszerkesztést, a stilisztikát és a helyesírást illetően. A romantikus alkatú írónőt ugyanis úgy elragadta Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelme, hogy „olykor” minden szabályt felrúgva kizárólag a szerelmi szálak szövögetésére fordított figyelmet. Az eredmény nem is maradt el. És hogy hol járt a kiadói szerkesztők és korrektorok esze, miközben a könyvön dolgoztak? Elmélázhattak volna a nyelv korlátlan lehetőségein és az emberi szív rejtelmein, ha nem kellett volna percenként a hasukat fogniuk a röhögéstől. Így fordulhatott elő, hogy ebben a könyvben minden, de minden úgy maradt, ahogyan az író akarta.
Lajos Parti Nagy was born in Szekszárd, Hungary in 1953. His father was an officer, so he grew up in various Hungarian cities. Although Parti Nagy studied Literature and History at the Pedagogical College in Pécs, he has never taught. In the 70's and 80's he lived in Pécs, where he worked as a librarian and from 1979 to 1986 as an editor for the literary magazine "Jelenkor". Since 1986 he has lived in Budapest, where he works as a freelance writer and literary translator. He has translated works by Werner Schwab and Thomas Bernhard into Hungarian. In the early 90's he wrote articles for the literary magazine 'Magyar Napló'. Until this time, his written output was solely poetic; he now also writes stories, novels, radio plays and dramas. In 1993 theatre critics awarded his first theatre piece 'Ibusár' the title of 'Best Hungarian Drama'. Like 'Mauzóleum' (1994) and his drama translations and adaptations, this piece is also frequently performed at Hungarian and international theatres.
Hibátlan! Nagy vagy Jolán! Roncsnak sem utolsó, mint ilyen első "rangú", szinte "kényszerít" a stílus rontás általi átvételére elismervényesen. Mindenkiből a benne lakó "lakozó" Margittay és Dénest a könyv Románc lapjainak végestelen forgataga által ki-ki üzessék az Ördögbe is. Röhögni ér!!!
UPDATE: még mindig vicces, és egész sokfelé vezet, ha belemerülsz.
Egyértelmű volt, hogy fogom szeretni, bár kicsit féltem, hogy mennyire lesz tényleg románc regényes. Csak annyira, hogy a kisportolt körmök és sápadt ám napbarnított arcbőr folyton emlékeztessenek a mű paródia voltára. Örülök, hogy elolvastam végre.
EdinaEnikőEmese (olyan mindegy) személyiségét sikeresen befogadta az én kollektív személyiségem. Konkrétan majd meghaltam, végigfetrengtem az egész könyvet. Ám! De! Én megtaláltam PNL méltó utódát! Bezonyám. Modoros szóvirágai csinos, de éppen ezért röhejes csokra stimmel, az idézőjelek és a Nagybetűk használatára majd rá fogja vezetni a zélet, a humorérzéke ennek ellenére és ebből kifolyólagosan egészen tűrhető, egyszóval van még mit csiszolni rajta, regresszív terápiával a legjobb eredményeket is elérhetni. Ha néha eszembe jut, egy-egy gyöngyszeme bearanyozza napjaim múló suhanását. És most komolyan: kétségbeejtő, de az emberek nagyon nagy százaléka tényleg így beszél és nyilvánul meg. Bár ne lenne ez paródia – aminek amúgy zseniális. Saccperkábé az első másfél oldalon beleszerelmesedtem. A Wolk (sic!) meg le van ejtve, én inkább röhögök, sírtam már eleget.
A magyar nyelv egy csoda. Parti Nagy Lajos pedig könnyedén játszik vele. Vártam a következő mondatot az előző mondat közepén ;) A történet egyszerű, de mégis akármilyen évben játszódhatna és ez elgondolkodtatott minden pillanatban. :)
Nagyon nehezen találok vidám könyvet, ami tetszik, végre egy üdítő kivétel. Csákányi Eszter hangja tolmácsolta személyemnek e habkönnyű románcot, aki mint szélesen tudjuk vala kitünő képviselője nemes szakmájának sem volt ez kivétel. 😉😆😜