Női főhősös történet a középkorból? (Na jó, kora újkorból). Bármikor jöhet! :)
Klasszikus tanmesei megoldásokat felvonultató bájos történet a női szerepekről.
Főhősnőnk, Arte, egy firenzei nemesi család sarja és bolondul a művészetekért. Édesapja támogatta a lány ambícióit, megfelelő tanárokat fogadott mellé, hogy tudjon rajzolni és értse a művészeteket. Amikor a felesége jelzi neki, hogy ez marhaság, hiszen így nem találnak majd neki férjet, az apa azt mondja, hogy biztos akad majd férfi, aki úgy becsüli majd a lánya szemében az alkotás közben megjelenő csillogást, mint ő.
Persze a történet úgy kezdődik, hogy húz egy Disney-t: az édesapa meghal, Arte anyja pedig elégetteti a lánya összes rajzát, és közli vele, hogy megfelelő hozomány híján itt az ideje olyan elfoglaltság után néznie, ami vonzóbbá teszi őt a házassági piacon, növesszen feleségskilleket meg ilyesmi, hogy majd egy férj eltartsa őt. Artét azonban nem abból a fából faragták, hogy az anyai szándék előtt meghajoljon, elhatározza, hogy mesterinas lesz, hogy később művésszé váljon és magát tartsa el. A műhelyek azonban kidobják őt és meg sem nézik a rajzait, mondván, hogy egy nő nem lehet inas. Páros lábbal ki is rúgják mindenhonnan, a háborgó, haját levágó Artét meg rásózzák a hallgatag és emberkerülő Leóra. Ő egy félreértés miatt ad neki egy lehetetlen feladatot, amit viszont Arte teljesít, és ezért végül felfogadja inasnak.
A különböző történetek innentől kezdve nagyjából ezen a sémán mozognak: Arte nehéz vagy érthetetlennek tűnő feladatokat kap, amelyeket saját erőből old meg, közben pedig számos embert ismer meg, no meg a különböző női sorsokra is rálátást nyer. Így például az első megbízója, Veronica, a híres firenzei kurtizán mutatja meg neki, hogy miért viselkedik másokkal Arte által kifogásolható módon. Szintén ebbe a körbe tartozik Dacha, aki alulfizetett varrónőként gyűjt a hozományára, és a társaival nem kapnak tisztességes munkát a megbízójuktól.
A rajzolás egyébként tetszetős, bár a Bride Story mércéjét azért nem üti meg. Alapvetően nem azt a vonalat követi, hogy az ember elrettenjen a középkori környezet kinézetétől, inkább a társadalmi szerepeket próbálja bemutatni. Arte amúgy egy szerethető főhős, aki csak azért is meg akarja mutatni a világnak, hogy képes arra, amire egy férfi, viszont gyakran szeleburdi módon viselkedik. Maga a történet egyébként, legalábbis addig, ameddig elolvastam, nélkülözi az igazán nagy drámákat, bár ezek nem is hiányoznak belőle. Amit esetleg kihagyhattak belőle, azok viszont pont a humoros jelenetek, amelyek szerintem egy kicsit megtörik a történet ívét. (Na jó, például az ünnepi nyilvános boncolás egy kifejezetten jól sikerült jelenetsor volt). A másik, ami egyáltalán nem hiányzik, az a szerelmi szál, amelyet elkezdett a szerző kibontani.
Kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban hogy alakul a történet, mindenesetre aki szeretne egy középkori itáliai környezetben játszódó, női szerepekről szóló tanmesét olvasni mangában, az nem jár rosszul az Artével.