What do you think?
Rate this book


313 pages, Paperback
First published January 1, 2022
,,A pokol nem létezik, az emberek teszik azzá a világot.’’
,,A szerelem szép, mindig ezt halljuk, nem igaz? A vele járó fájdalomról már kevesen beszélnek. Azt hiszem, megértettem, miért. На ezt hangoztatnák, senki nem akarna ebbe a verembe beleesni. Mégis ki szúrna tört önként a saját szívébe?’’
A történet maga érdekes volt, mégis inkább csalódás volt számomra ez a könyv. A cselekmény maga nem volt unalmas, olvastatta magát. A szereplők sokszor elég idegesítőek voltak, de az oda-vissza szópárbajok kifejezetten jók voltak, sok vicces pillanatot okozva. Voltak nagyon humoros jelenetek és megindítóak is egyaránt, mégis úgy érzem, hogy bár többször is jót nevettem olvasás közben, mégis valahogy nem volt rám különösebb hatással a könyv. Viszont egyes helyek, társadalmi csoportok bár sztereotipikusan, de viszonylag élethűen voltak bemutatva.
Egyrészt rengeteg nyomdahiba, elírás volt benne, ami elég zavaró volt, másrészt sokszor úgy éreztem, hogy túl vannak magyarázva részek. Sokszor hiába volt leírva, hogy épp az adott szereplő mit érez a jelenetben, én magam nem éreztem át, mert túlságosan a számba lettek adva a szavak, hogy mit is kéne éreznem, így nem váltott ki belőlem semmit. Ráadásul a cselekmény teljesen kiszámítható volt, hiába vártam a fordulatot, az nem jött. A gyilkos kiléte az elejétől fogva teljesen nyilvánvaló volt, mivel egyetlen olyan szereplő van az egész könyvben, akinek a személyisége megegyezik a gyilkoséval. Ugyanis a naplóbejegyzések által megismert egyén személyisége az elejétől fogva nyilvánvalóvá tette a kilétét. Ettől függetlenül a történet érdekes volt, bár azért reméltem, hogy én tévedek, és más lesz az elkövető végül, hogy legalább az legyen meglepő fordulat. De nem így történt.
Amilyen érdekesen indult, olyan csalódás volt a vége. És még csak nem is azért, mert olyan is meghalt, akinek nem kellett volna. Ez még jó is volt bizonyos szempontból, mert így nem egy szokványos boldog befejezése lett. Egyszerűen az nem tetszett, hogy úgy éreztem, el próbáltak adni nekem egy állítólagos nagy szerelmet, aminek a történetet olvasva a szikráját sem éreztem. Azt még hihetőnek tartom, hogy a gyilkos, aki bár idegesítőnek tartja Katherine kíváncsiskodását, és természetesen azt, hogy le akarja buktatni, de ugyanakkor sérti a hiúságát, hogy Katherine tud neki és a vonzerejének ellenállni, ezért megpróbálja elcsábítani, és közben vonzódni kezd hozzá. De én végig inkább azt éreztem, hogy csak vonzódik hozzá, meg akarja szerezni, de hogy beleszeretett volna, az egy pillanatig sem volt hihető, hi��ba utalt erre az utolsó pár naplóbejegyzésében. Az meg, amikor végül elengedi Katherine-t, Katherine meg megígéri neki, hogy nem adja fel a rendőrségen, az egyszerűen nevetséges volt. Az, hogy miért tette, nem másítja meg azt, hogy ölt. Attól még ugyanúgy gyilkos marad, bármennyire is nemes szándék vezérelte. Ami Katherine-t illeti, az ő részéről is úgy volt beállítva, mintha valami nagy szerelem lenne, amit érez, de nekem egyáltalán nem tűnt annak, inkább csak vonzalomnak. Éppen ezért, amikor ott mondogatta, hogy nem adja fel Jacket, és visszamegy hozzá, inkább röhejes volt, mint megható. Egyszerűen nem volt számomra hihető a szerelmi szál, így komolyan venni sem tudtam. Kicsit olyan érzés volt, mintha az olvasó agyát is pont úgy akarták volna átmosni, mint ahogy Jack próbálta meg átmosni a Katherine-ét.
Összességében nem volt rossz olvasmány, elütni az időt jó volt, de nem hinném, hogy valaha is újra elolvasnám.