What do you think?
Rate this book
Lányos apa
Családi történetek olvashatók ebben a könyvben: a szülőkről, akik nevelnek minket, vagy épp a szülőkről, akikké válhatunk. Hogyan határozzák meg a saját gyerekkorunk történetei a felnőttkori választásainkat? Meg lehet-e szakítani a rossz mintákat, meg lehet-e őrizni a jókat? Hogyan lehet érvényesen elmesélni, mekkora boldogság - minden nehézség ellenére - apává válni?
Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak - legyen az egy játszótéri séta a kislányával vagy egy kamaszkori emlék -, ám rendre olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. A nehéz témák elmesélésén is átüt a derű, a boldogság keresése, amely minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon bonyolult állapot.
Grecsó Krisztián történetei mindig egy apróságból indulnak - legyen az egy játszótéri séta a kislányával vagy egy kamaszkori emlék -, ám rendre olyan távlatot keresnek, amelynek segítségével nemcsak a szerző, de az olvasó is megértheti saját sorskérdéseit. A nehéz témák elmesélésén is átüt a derű, a boldogság keresése, amely minden ellenkező híresztelés ellenére nagyon bonyolult állapot.
- GenresHungarian Literature
248 pages, Hardcover
First published January 1, 2023
25 people are currently reading
121 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 9 of 9 reviews
November 22, 2023
Szoktam mondani (mert tudtommal én találtam ki, és még mindig tetszik), hogy Grecsó az az író, aki egy mondaton belül tud Tar Sándor és Müller Péter is lenni. Ez az oka, hogy olyan ambivalensen viszonyulok hozzá: néha nem értem, miért bántják olyan igaztalanul egyesek, néha meg magamnak is kedvem támad bántani. Nem tudom olyan megnyugtató egyértelműséggel ignorálni, mint mondjuk Vámost, nem tudom azt mondani, nem az én íróm, mert néha igenis az én íróm, legalábbis az én íróm is. Mondjuk momentán nem.
Azt hiszem, érdemes összevetni mostani érzéseimet azzal, ahogy az előző kötetére reagáltam. A "Valami népi" el tudta hitetni velem, hogy amit olvasok, az csak úgy kijött a szerzőből. Megírta, mert muszáj volt megírni. És ez hatott. Most viszont az volt a benyomásom, hogy hatni akar. Azzal a szándékkal állítja össze a szövegeket, hogy azok bizonyos érzelmeket váltsanak ki belőlem. Érzelmileg inzultál, na. Mindezt persze kalaplengetésre ingerlő profizmussal teszi, ami azon is lemérhető, hogy nincs a kötetben olyan írás, ami lefelé lógna ki - igaz ugyan, hogy olyan se nagyon, ami felfelé. Homogén halmaz a kötet, és ezt tessék nem bóknak venni*.
Van amúgy a grecsói eszköztárnak egy sajátossága, amit én ilyenkor kifejezetten komoly hiányosságként élek meg. Ez pedig az, hogy a humor - finoman fogalmazva - nem igazán a szerző közege. Vannak ugyan szövegei, amelyek valamiféle bölcs derűt sugároznak, de a humor meg a derű egyáltalán nem szinonimák, sőt bizonyos kontextusban egyenesen kizárják egymást. Pedig a humor igen alkalmatos módszer arra, hogy a giccshatáron billegő képeket bevonja az élvezhetőség mázával - az önirónia felé hajlítja például a mondatokat, ha mást nem is ér el. Viszont Grecsónál ezt nem érzékelem, ezért az olyasféle megnyilatkozások, mint a "gyöngyfogacskái már előbújtak", úgy hatnak, mintha benyúltam volna egy sötét üregbe, és ott valami enyhén nyálkásra markoltam volna rá. És bár továbbra is azt gondolom, hogy Grecsó fontos ökológiai fülkét tölt be a honi irodalomban, de ezeken az ösvényeken nincs ingerenciám vele baktatni.
* Mindez talán összefügg azzal, hogy ezzek a reflexiók folyóirati közlésre íródtak, és ez talán megkötötte az író kezét. Olvastam egy recenzióban, hogy "Nők Lapjára optimalizálva", hm, ez igen találó észrevételnek tűnik. Gyurmázgatom is magamban a gondolatot, hogy Grecsó egy olyan jó tollú novellista, akinek a publicisztikai teljesítménye túl széles olvasóközönséget céloz meg ahhoz, hogy engem is eltaláljon.
Azt hiszem, érdemes összevetni mostani érzéseimet azzal, ahogy az előző kötetére reagáltam. A "Valami népi" el tudta hitetni velem, hogy amit olvasok, az csak úgy kijött a szerzőből. Megírta, mert muszáj volt megírni. És ez hatott. Most viszont az volt a benyomásom, hogy hatni akar. Azzal a szándékkal állítja össze a szövegeket, hogy azok bizonyos érzelmeket váltsanak ki belőlem. Érzelmileg inzultál, na. Mindezt persze kalaplengetésre ingerlő profizmussal teszi, ami azon is lemérhető, hogy nincs a kötetben olyan írás, ami lefelé lógna ki - igaz ugyan, hogy olyan se nagyon, ami felfelé. Homogén halmaz a kötet, és ezt tessék nem bóknak venni*.
Van amúgy a grecsói eszköztárnak egy sajátossága, amit én ilyenkor kifejezetten komoly hiányosságként élek meg. Ez pedig az, hogy a humor - finoman fogalmazva - nem igazán a szerző közege. Vannak ugyan szövegei, amelyek valamiféle bölcs derűt sugároznak, de a humor meg a derű egyáltalán nem szinonimák, sőt bizonyos kontextusban egyenesen kizárják egymást. Pedig a humor igen alkalmatos módszer arra, hogy a giccshatáron billegő képeket bevonja az élvezhetőség mázával - az önirónia felé hajlítja például a mondatokat, ha mást nem is ér el. Viszont Grecsónál ezt nem érzékelem, ezért az olyasféle megnyilatkozások, mint a "gyöngyfogacskái már előbújtak", úgy hatnak, mintha benyúltam volna egy sötét üregbe, és ott valami enyhén nyálkásra markoltam volna rá. És bár továbbra is azt gondolom, hogy Grecsó fontos ökológiai fülkét tölt be a honi irodalomban, de ezeken az ösvényeken nincs ingerenciám vele baktatni.
* Mindez talán összefügg azzal, hogy ezzek a reflexiók folyóirati közlésre íródtak, és ez talán megkötötte az író kezét. Olvastam egy recenzióban, hogy "Nők Lapjára optimalizálva", hm, ez igen találó észrevételnek tűnik. Gyurmázgatom is magamban a gondolatot, hogy Grecsó egy olyan jó tollú novellista, akinek a publicisztikai teljesítménye túl széles olvasóközönséget céloz meg ahhoz, hogy engem is eltaláljon.
March 18, 2023
Rég olvastam ki ilyen gyorsan könyvet, bár igaz, hogy rövid. Ettől függetlenül nyilván a javára írható, hogy ennyire olvasmányos. Viszont nekem még mindig nem igazán jön be Grecsó stílusa. Néha fantasztikusan jól meg tud ragadni jelenségeket, de a mindent átható, saját bevallása szerint is neurotikus világlátásával nem tudok azonosulni.
A középső, apa-lánya történeteket tartalmazó rész eredetileg a Nők Lapjában jelent meg részletekben, és valahogy végig az motoszkált bennem, hogy az egész arra is van optimalizálva. Rövid, könnyen fogyasztható írások, amikben könnyű magára ismerni az embernek, és aztán valami stratégiai ponton jön egy könnyfacsaróan cuki/megható/varázslatos mozzanat a gyerekkel. Ettől nekem kicsit művi lett így összességében, de valószínűleg nem tett jót neki, hogy ilyen tömény adagot kaptam belőle egyszerre. Meg nem lebecsülni akarom, nagy teljesítmény ez a patikamérlegen adagolt érzelmi egyensúlyozás, de nekem nem kenyerem az ilyen.
A középső, apa-lánya történeteket tartalmazó rész eredetileg a Nők Lapjában jelent meg részletekben, és valahogy végig az motoszkált bennem, hogy az egész arra is van optimalizálva. Rövid, könnyen fogyasztható írások, amikben könnyű magára ismerni az embernek, és aztán valami stratégiai ponton jön egy könnyfacsaróan cuki/megható/varázslatos mozzanat a gyerekkel. Ettől nekem kicsit művi lett így összességében, de valószínűleg nem tett jót neki, hogy ilyen tömény adagot kaptam belőle egyszerre. Meg nem lebecsülni akarom, nagy teljesítmény ez a patikamérlegen adagolt érzelmi egyensúlyozás, de nekem nem kenyerem az ilyen.
July 1, 2023
Grecsó az az író, akit hihetetlenül kedvelek emberileg (számtalan zenés estjén részt vettem: Rájátszás, GreCSOKOllár, Grecsó-Szabó Balázs, beck@grecsó és még sorolhatnám). Emellé társul, hogy a Harminc év napsütés és a Megyek utánad a két nagy kedvencem. De valahogy ezeken kívül a többi könyvét végigszenvedtem (na jó még talán a Verais kivétel).
Viszont a Lányos apa sem kivétel ez alól. Roppant mód untam végig. Minden 2 oldalas írás ugyanolyan, az egész egybefolyik. Sokszor elgondolkoztam azon is, hogy az olyan olvasó, aki nem tud az író magánéletéről (örökbefogadás, rák, apjával a viszonya), annak ez mennyire lehet élvezhető, ha nem csak a szépen megírt mondatok miatt vette kézbe.
Nyugodt szívvel fogom továbbra is ajánlani bárkinek a fent említett kettő (+egy) könyvet, de úgy érzem ideje elengednem Grecsó könyveit.
3 csillag
Viszont a Lányos apa sem kivétel ez alól. Roppant mód untam végig. Minden 2 oldalas írás ugyanolyan, az egész egybefolyik. Sokszor elgondolkoztam azon is, hogy az olyan olvasó, aki nem tud az író magánéletéről (örökbefogadás, rák, apjával a viszonya), annak ez mennyire lehet élvezhető, ha nem csak a szépen megírt mondatok miatt vette kézbe.
Nyugodt szívvel fogom továbbra is ajánlani bárkinek a fent említett kettő (+egy) könyvet, de úgy érzem ideje elengednem Grecsó könyveit.
3 csillag
June 24, 2023
Bár én fiús anya vagyok, úgy gondoltam ez a könyv most pont aktuális lesz. Nem csalódtam, és mint közben kiderült még a gyerekek kora is nagyjából stimmel, ezért sok élethelyzetre csodálkoztam rá, hogy ilyesmi velünk is történt. A másik oldala, hogy nekem is van egy duplán lányos apám, és kíváncsi voltam egy ilyen szemszögre is a gyerekneveléssel kapcsolatban.
A novelláskötet három részből áll, a középső rész A lányos apa ciklus, amely a Nők lapja felkérésére készült. Nehéz megfogni az elillanó emlékeket, főleg a kisgyerekes szülőknek tűnhet fel, mikor csak azt veszik észre, hogy más óvodába megy a gyerkőc és hopp már iskolás lett. Hétköznapi emberként próbáljuk megfogni képekkel és videókkal, az íróknak és a költőknek, talán kicsit nagyobb a sikerélményük az érzelmek visszaadásában, de nyilván ezt nem sikerül senkinek teljesen visszahozni, az idő telik.
A kötet másik két része inkább az író fiatalkora és az apjára visszaemlékezés. Többször felelevenedik a falusi élet, nekem is sok halványuló vagy már feledésbe merült gyerekkori emléket idézett vissza. És sokat foglalkozik a paraszti és polgári élet különbözőségével, ami az apja és az író generációját annyira elválasztja egymástól.
Sok témát hozott fel ez a novellagyűjtemény, amin hosszúideig lehet elmélkedni. Élethelyzetemből adódóan engem most a gyerekneveléssel kapcsolatos részek jobban megérintettek, de kíváncsi vagyok évek távlatából, ha újraolvasom, mi csapódik le!
Grecsó Krisztiántól még 2015-ben olvastam a Pletykaanyut, majd 2020-ban a Verát, így nem volt ismeretlen számomra, de most lendületet kaptam, és úgy érzem, hogy a közeljövőben olvasnom kell még tőle. A könyvhéten szerencsém volt dedikáltatni Grecsó Krisztián, nagyon kedves és szimpatikus volt, azt a (nagyjából 2,5 órás) sor hossza mutatta, hogy nem csak én gondolom így.
Ajánlom minden szülőnek és azoknak, akik az apa-gyerek kapcsolatról szeretnének olvasni!
A novelláskötet három részből áll, a középső rész A lányos apa ciklus, amely a Nők lapja felkérésére készült. Nehéz megfogni az elillanó emlékeket, főleg a kisgyerekes szülőknek tűnhet fel, mikor csak azt veszik észre, hogy más óvodába megy a gyerkőc és hopp már iskolás lett. Hétköznapi emberként próbáljuk megfogni képekkel és videókkal, az íróknak és a költőknek, talán kicsit nagyobb a sikerélményük az érzelmek visszaadásában, de nyilván ezt nem sikerül senkinek teljesen visszahozni, az idő telik.
A kötet másik két része inkább az író fiatalkora és az apjára visszaemlékezés. Többször felelevenedik a falusi élet, nekem is sok halványuló vagy már feledésbe merült gyerekkori emléket idézett vissza. És sokat foglalkozik a paraszti és polgári élet különbözőségével, ami az apja és az író generációját annyira elválasztja egymástól.
Sok témát hozott fel ez a novellagyűjtemény, amin hosszúideig lehet elmélkedni. Élethelyzetemből adódóan engem most a gyerekneveléssel kapcsolatos részek jobban megérintettek, de kíváncsi vagyok évek távlatából, ha újraolvasom, mi csapódik le!
Grecsó Krisztiántól még 2015-ben olvastam a Pletykaanyut, majd 2020-ban a Verát, így nem volt ismeretlen számomra, de most lendületet kaptam, és úgy érzem, hogy a közeljövőben olvasnom kell még tőle. A könyvhéten szerencsém volt dedikáltatni Grecsó Krisztián, nagyon kedves és szimpatikus volt, azt a (nagyjából 2,5 órás) sor hossza mutatta, hogy nem csak én gondolom így.
Ajánlom minden szülőnek és azoknak, akik az apa-gyerek kapcsolatról szeretnének olvasni!
March 13, 2023
Általában nem szeretem az ilyen novellás, vagy glosszagyűjteményeket. De most ez nagyon jókor jött. Egyébként is szeretem Grecsó Krisztián nyelvhasználatát, érintettségem miatt az alföldi környezet is közeláll hozzám és most legalább az írásaiban jellemző tragikum sem állandó része a történeteknek. Olyan időszakban vagyok, hogy jobban be tudtam most fogadni ezeket a rövid, pár oldalas történetszeleteket. Nekem nagyon bejött. És meglepő módon leginkább az első és az utolsó rész volt a kedvencem, ami a legkevésbé arról szól, amit a cím sugall. De általában tetszett mind. Ha valaki szereti Grecsó könyveit és nem olvassa azokat a fórumokat, ahol ezek megjelentek, akkor nagyon is ajánlom.
July 20, 2023
Alapvetően nem jött be a Lányos apa stílusa, többször is túl modorosnak éreztem. DE! Nagyon sok számomra fontos gondolatot hordozott, sokat adott a könyv. Egyébként alapvetően amiatt olvastam el, mert pont egy ilyen gondolatot olvastam belőle:
"Az élet nem sorkatonaság. Nem az ostobaság nevel fel egy embert, nem a bunkóságtól férfi a férfi, a tűrés erejétől nő a nő. És ha annak idején úgy faragtak „embert” generációkból, hogy – például – megtanították őket arcszeszt inni meg a végtelenségig vedelni, a nőket meg közben magukra hagyták az újszülött gyerekkel, akkor én, mint egykori gyermek, benyújthatom a számlát. És legalább kimondhatom: bárcsak ne tették volna! Nem volt jó, köszönöm, nem kértem, nem kérem. Mert persze, „kibírtuk”, csak az a kérdés, kibírni kell-e az életet. Én pici gyerek voltam, bölcsődés, de az az apa, aki a honvédségtől hazajött (dacosan, belül megtörve, alkoholistán), sajnos nem az volt, aki elment. És talán vannak még rajtam kívül, akik tudnak úgy emlékezni, hogy az efféle dolgok, csak azért, mert régen voltak, mert úgy történnek, ahogy, még nem voltak feltétlenül jók."
"Az élet nem sorkatonaság. Nem az ostobaság nevel fel egy embert, nem a bunkóságtól férfi a férfi, a tűrés erejétől nő a nő. És ha annak idején úgy faragtak „embert” generációkból, hogy – például – megtanították őket arcszeszt inni meg a végtelenségig vedelni, a nőket meg közben magukra hagyták az újszülött gyerekkel, akkor én, mint egykori gyermek, benyújthatom a számlát. És legalább kimondhatom: bárcsak ne tették volna! Nem volt jó, köszönöm, nem kértem, nem kérem. Mert persze, „kibírtuk”, csak az a kérdés, kibírni kell-e az életet. Én pici gyerek voltam, bölcsődés, de az az apa, aki a honvédségtől hazajött (dacosan, belül megtörve, alkoholistán), sajnos nem az volt, aki elment. És talán vannak még rajtam kívül, akik tudnak úgy emlékezni, hogy az efféle dolgok, csak azért, mert régen voltak, mert úgy történnek, ahogy, még nem voltak feltétlenül jók."
June 21, 2023
Kedvet kaptam Grecsóhoz. Szorong Ő is, mint én.
July 18, 2023
Pleasant but too long simping and not deep enough, personally for a college student
March 19, 2024
Mindenkinek szívből ajánlom!
Displaying 1 - 9 of 9 reviews