What do you think?
Rate this book
Rémálom könyvek, #1
9...8...7
A gruftik köztünk élnek. A gruftik feketére festik a szemhéjukat, jelezve: ők látják a köztünk-bennünk élő démonokat!
Képzelj el egy olyan Budapestet, ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik, mióta elveszítette a feleségét. A negyedik emeleten élő, 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti, hogy minden nap vegyen valamit a plázák egyikében. A konditermek naponta zsúfolásig telnek kopasz, nagyképű, az értelmes gondolatot izomból elvető srácokkal, akikben sargatanas démonok égetik a kalóriát és az érző lelket. Oldalukon vihogó lánykák, kiknek vállán uncubus démon röhög. A sötét kapualjban egy srácot hernyó démon kábít bugyutává, hogy többé ne fájjon neki szülei érzéketlensége, akik csakis mammon pénzdémonnak élnek. Éjjel hőzöngő, ordítozó nők és férfiak áldoznak a sabathanoknak: az értelmetlen gyűlölködés démonainak utcán, téren, autóban, focimeccsen, kocsmában, vagy a saját otthonaikban…
Képzelj el egy ilyen Budapestet!
Vagy talán nem is kell elképzelned?
A 9, 8, 7…9... 8... 7… vészterhes visszaszámlálás. Mire véget ér, kinyílik a szemed...
Képzelj el egy olyan Budapestet, ahol a 3/b-ben lakó tatát alkesz démonok gyötrik, mióta elveszítette a feleségét. A negyedik emeleten élő, 16 éves lányt egy asmo démon arra kényszeríti, hogy minden nap vegyen valamit a plázák egyikében. A konditermek naponta zsúfolásig telnek kopasz, nagyképű, az értelmes gondolatot izomból elvető srácokkal, akikben sargatanas démonok égetik a kalóriát és az érző lelket. Oldalukon vihogó lánykák, kiknek vállán uncubus démon röhög. A sötét kapualjban egy srácot hernyó démon kábít bugyutává, hogy többé ne fájjon neki szülei érzéketlensége, akik csakis mammon pénzdémonnak élnek. Éjjel hőzöngő, ordítozó nők és férfiak áldoznak a sabathanoknak: az értelmetlen gyűlölködés démonainak utcán, téren, autóban, focimeccsen, kocsmában, vagy a saját otthonaikban…
Képzelj el egy ilyen Budapestet!
Vagy talán nem is kell elképzelned?
A 9, 8, 7…9... 8... 7… vészterhes visszaszámlálás. Mire véget ér, kinyílik a szemed...
308 pages, ebook
First published January 1, 2007
12 people are currently reading
218 people want to read
About the author
Gyula Böszörményi
56 books120 followersHe was a Hungarian author and journalist. He wrote the "Gergő-series". In 2002 he became known by his book "Gergő és az álomfogók" [Gergő and the Dreamcatchers]. In 2003 the second volume of this series became in Hungary the "Book of the Year". In this year he also got the IBBY award in the category for the "Best Children's Book of the Year". In 2007 he got the "József Attila-prize" and he recieved the special prize of the chairman of Bács-Kiskun county.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 13 of 13 reviews
December 3, 2024
In a demon-infested Budapest where people's biggest wish is to find the most suitable creature of Hell to possess them, 14-year-old Lilith has doubts. She does pray to several demons as a precaution, but she'd rather not commit to any specific one just yet. Luckily for her, she still has 4 more years until adulthood, i.e. the deadline for accepting a demon into her body.
A series of dubious events has her strike up a friendship with a notorious girl from school, Synerella, an outspoken demon hater and all-around badass. At the same time a bothersome little imp keeps pestering Lilith to investigate her recently murdered old neighbour's basement box. So our young protagonist is doomed either way, but at least she's got comp'ny along for the ride.
As the first piece of Hungarian literature I've read in several years, this was surprisingly good. I did literally zero research about it, save for finding it on one of my GR friend's lists. Normally, this is a surefire way towards less than impressive reads, but I seem to have lucked out this time. Despite not being part of the intended audience, occasionally griping about the choppy narrative flow, and often rolling my eyes at Lilith's painfully naive schemes, I ended up liking the book quite a bit.
I totally dig the whole alternate reality Budapest with its steam-powered vehicles roaming the streets, and imp labor taking the place of electric appliances. The world-building being (mostly) done in the form of class participation was also surprisingly fitting, and not at all preppy sounding. The writing style did sometimes feel needlessly convoluted, but being invested in the story meant that I was more interested in actually understanding things, rather than getting annoyed at the stylistic choices.
While I may have nitpicked some stuff here and there, for the most part I would attribute that to being outside the target audience. What I would definitely have changed was the last chapter. The amount of revelations being unloaded on the reader (and poor Lili/Lilith) was excessive so close to the finale. Leaving things at the state from the previous chapter, with just a few subtle hints to open the way for niggling doubts, would've made for a much more satisfying closure.
Score: 4/5 stars
For all that my orientation around Budapest is limited to not getting lost on the way from the Liberty Bridge to the Fisherman's Bastion, I still enjoyed following the protagonist's adventures through the city. It felt strangely nostalgic, yet also exciting as my imagination would superimpose the steam-powered busses on my memories of the actual city.
================
Review of book 2: 6...5...4
Review of book 3: 3...2...1
2023 Reading Challenge: a book written in Hungarian.
A series of dubious events has her strike up a friendship with a notorious girl from school, Synerella, an outspoken demon hater and all-around badass. At the same time a bothersome little imp keeps pestering Lilith to investigate her recently murdered old neighbour's basement box. So our young protagonist is doomed either way, but at least she's got comp'ny along for the ride.
As the first piece of Hungarian literature I've read in several years, this was surprisingly good. I did literally zero research about it, save for finding it on one of my GR friend's lists. Normally, this is a surefire way towards less than impressive reads, but I seem to have lucked out this time. Despite not being part of the intended audience, occasionally griping about the choppy narrative flow, and often rolling my eyes at Lilith's painfully naive schemes, I ended up liking the book quite a bit.
I totally dig the whole alternate reality Budapest with its steam-powered vehicles roaming the streets, and imp labor taking the place of electric appliances. The world-building being (mostly) done in the form of class participation was also surprisingly fitting, and not at all preppy sounding. The writing style did sometimes feel needlessly convoluted, but being invested in the story meant that I was more interested in actually understanding things, rather than getting annoyed at the stylistic choices.
While I may have nitpicked some stuff here and there, for the most part I would attribute that to being outside the target audience. What I would definitely have changed was the last chapter. The amount of revelations being unloaded on the reader (and poor Lili/Lilith) was excessive so close to the finale. Leaving things at the state from the previous chapter, with just a few subtle hints to open the way for niggling doubts, would've made for a much more satisfying closure.
Score: 4/5 stars
For all that my orientation around Budapest is limited to not getting lost on the way from the Liberty Bridge to the Fisherman's Bastion, I still enjoyed following the protagonist's adventures through the city. It felt strangely nostalgic, yet also exciting as my imagination would superimpose the steam-powered busses on my memories of the actual city.
================
Review of book 2: 6...5...4
Review of book 3: 3...2...1
2023 Reading Challenge: a book written in Hungarian.
September 8, 2013
Ahhoz képest, hogy mekkora baromságnak tűnt az elején, kifejezetten jó olvasmány lett belőle.
Tapizó és alkesz démonok…annyira hülyén hangzik, hogy nehéz eldönteni hirtelen, hogy ez most egy paródia, vagy tényleges sztori.
Viszont a karakterek kimondottan érdekesek, könnyen megkedvelhetőek, a történet nem unalmas, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és ami extra piros pont, hogy Budapesten játszódik. Ó és, nem a Széll Kálmán téren, hanem a Moszkván.
Kicsit amolyan ungariseherripotter szerű, de csak első blikkre. Másodikra akár társadalom kritikának is felfoghatjuk, ha leszűrjük a démonokat. Sőt, talán le se kell őket szűrni, csak nem kell konkrét szörnyeket elképzelni. A könyvben persze azok szerepelnek, de ha ezt leszámítjuk, a mi világunk is pont olyan, mint a könyvbéli. Ha az embernek nincs egy önpusztító démona, azaz rossz szokása, akkor a többiek kinézik, alapvető elvárás, hogy egyforma agyhalott embertömeget alkossunk.
De ha megmaradunk a fantázia világában, akkor is lebilincselő kötet, eredeti, szórakoztató, izgalmas.
Tapizó és alkesz démonok…annyira hülyén hangzik, hogy nehéz eldönteni hirtelen, hogy ez most egy paródia, vagy tényleges sztori.
Viszont a karakterek kimondottan érdekesek, könnyen megkedvelhetőek, a történet nem unalmas, folyamatosan fenntartja az olvasó figyelmét, és ami extra piros pont, hogy Budapesten játszódik. Ó és, nem a Széll Kálmán téren, hanem a Moszkván.
Kicsit amolyan ungariseherripotter szerű, de csak első blikkre. Másodikra akár társadalom kritikának is felfoghatjuk, ha leszűrjük a démonokat. Sőt, talán le se kell őket szűrni, csak nem kell konkrét szörnyeket elképzelni. A könyvben persze azok szerepelnek, de ha ezt leszámítjuk, a mi világunk is pont olyan, mint a könyvbéli. Ha az embernek nincs egy önpusztító démona, azaz rossz szokása, akkor a többiek kinézik, alapvető elvárás, hogy egyforma agyhalott embertömeget alkossunk.
De ha megmaradunk a fantázia világában, akkor is lebilincselő kötet, eredeti, szórakoztató, izgalmas.
April 17, 2022
Az értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy honnan jött nekem a goth stílus, azonnal rávágom ennek a könyvnek a címét. Mert ez az igazság. Ez volt az, ami aktiválta/bekapcsolta/felébresztette; ami elindított egy úton afelé, hogy önmagamat megtaláljam.
13 évesen olvastam először, amikor megjelent, még a Bendegúz nevű, általános iskolákban jelen levő olvasós, szövegértős játék/verseny könyvajánlója kapcsán találtam rá; azonnal megfogott, az alapötletet már akkor is zseniálisnak tartottam.
Évekkel később, már egyetemistaként újraolvastam, akkor is nagyon tetszett, és már a szimbolikáját is jobban megértettem.
Év elején találtam egy molyos kihívást a trilógia elolvasására. Meg is jött a kedvem, elvégre már rég volt, és arra is kíváncsi voltam, hogy az első olvasáshoz képest több mint kétszer annyi idősen milyen élmény lesz. Gyula bácsi 2019-ben szerzett aláírása az első oldalon pedig plusz hozzáadott értéket képvisel.
Ezzel az olvasással harmadszor léptem be a démonlakta Budapestre; kellemes nosztalgia öntött el, mint amikor egy olyan helyet látogat meg az ember, amit jól ismer, de már nagyon régóta nem kereste fel.
Jól esett újra Lilith szemén keresztül látni a város lakóit megszálló démonokat, a Krisztina körúton furikázó gőzjárgányokat, a Város által foglalkoztatott alsóbb kasztokba tartozó egyéb ördögfattyakat. Böszörményi egy lenyűgöző világot épített fel – természetesen a megfelelő ismeretanyag birtokában. Mindent, amit a mi világunkban ismerünk, leképezett ebbe a sötét, időnként steampunk hangulatú Városba. Az alkoholt lávalöttynek hívja, az iskolai jegyeknek is megvannak a maguk nevei, mint például akasztófa, szöges kaloda vagy tüzes trónus, a hatóság emberei pedig a grammatonok. Maguk a démonok, akiket az emberek önként (vagy kényszerűen a 18. születésnapjukon) magukba fogadnak, szintén egy-egy olyan tulajdonság vagy viselkedésmód e világbeli mása, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk. Nem kell bemutatni az alkesz démont, szintén kevés magyarázatra szorulnak Abbaddon fattyai, akik látványos izmokkal ajándékozzák meg a gazdájukat, cserébe felfalva a szürkeállományukat, vagy az asmo démonok, akik lélegzetelállító külsőt kölcsönöznek annak, aki hordozza őket, egyúttal vásárlási mániába hajszolva őket.
Amikor elképzelem a leírtakat, egy fekete, illetve a szürke különböző árnyalataiban játszó Várost látok. Komor és nyomasztó, de tulajdonképpen élvezem, amit látok. S mikor felnézek a könyvből, én is látni vélem a körülöttem levők vállán a maguk kis démonját.
Sokkal inkább a leírásokban merültem el, mivel a cselekményt már ismertem. Ha nem is emlékeztem tisztán minden részletre, olvasás közben minden beugrott, semmi sem hatott idegennek. Ahogy elsőre, most is a ködgruftik ruházatának bemutatása és Lilith átalakulása tetszett a legjobban.
Maga a cselekmény nem túlzottan bonyolult, mondhatni, egy teljesen átlagos felnövéstörténet eleje. Amiről tulajdonképpen szól, az egy tizenéves lány harca a saját belső világával és a környezetével, útjának keresése, és a vágy, hogy tartozzon valahova egy olyan világban, amelyből szíve szerint leginkább elszökne. Sokan tudunk ezzel azonosulni. Minél inkább kívülállónak éreztük magunkat a saját tizenéves éltünk közösségében, annál jobban megértjük, miért akarta Lilith mindenáron elkerülni a saját Megszállását.
Azt hiszem, nagy szerencsém, van, hogy a megjelenésekor, a megfelelő életkorban már olvastam a könyvet; 15 évvel később már láthatóan nem én vagyok a célközönség. Lilith ingadozásai és a játszmák eléggé idegesítettek, és rendkívül zavart az is, hogy nem tudott senkivel őszinte lenni és képtelen volt azokban megbízni, akik láthatóan segíteni akarták őt.
Talán öregszem, talán az azóta olvasott könyvek teszik, de a legjobban a két Zéró fejezet tetszett. Ezek tulajdonképpen magyarázatot adnak az addig történtekre; egy valóságosat, amely a mi világunkban is hihető – az igazat megvallva, egy kicsit a Viharszigetre emlékeztet ez a megoldás; ettől is érzem olyan zseniálisnak.
A megjelenés idején még jelentősége volt annak, hogy kettő van; akkor mi, olvasók dönthettük el, hogy melyik folytatást szeretnénk olvasni. Ha ma választhatnék, a másik fejezetcímet küldeném el a megadott e-mailcímre.
Nagy szerepet játszott ez a könyv abban, hogy a saját utamat megtaláljam, hogy rájöjjek, ki vagyok, vagy ki akarok lenni. Megmutatta a szubkultúrát, amelyhez tartozni akartam, és amelyhez tulajdonképpen ma is tartozom, még ha mostanában bizonyos okokból ezt nem hangoztatom.
Szeretettel ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalnak, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy kilóg a sorból. Ne féljetek! Lehet, hogy a sorral van probléma!
https://thedeathgoddess.blogspot.com/...
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy honnan jött nekem a goth stílus, azonnal rávágom ennek a könyvnek a címét. Mert ez az igazság. Ez volt az, ami aktiválta/bekapcsolta/felébresztette; ami elindított egy úton afelé, hogy önmagamat megtaláljam.
13 évesen olvastam először, amikor megjelent, még a Bendegúz nevű, általános iskolákban jelen levő olvasós, szövegértős játék/verseny könyvajánlója kapcsán találtam rá; azonnal megfogott, az alapötletet már akkor is zseniálisnak tartottam.
Évekkel később, már egyetemistaként újraolvastam, akkor is nagyon tetszett, és már a szimbolikáját is jobban megértettem.
Év elején találtam egy molyos kihívást a trilógia elolvasására. Meg is jött a kedvem, elvégre már rég volt, és arra is kíváncsi voltam, hogy az első olvasáshoz képest több mint kétszer annyi idősen milyen élmény lesz. Gyula bácsi 2019-ben szerzett aláírása az első oldalon pedig plusz hozzáadott értéket képvisel.
Ezzel az olvasással harmadszor léptem be a démonlakta Budapestre; kellemes nosztalgia öntött el, mint amikor egy olyan helyet látogat meg az ember, amit jól ismer, de már nagyon régóta nem kereste fel.
Jól esett újra Lilith szemén keresztül látni a város lakóit megszálló démonokat, a Krisztina körúton furikázó gőzjárgányokat, a Város által foglalkoztatott alsóbb kasztokba tartozó egyéb ördögfattyakat. Böszörményi egy lenyűgöző világot épített fel – természetesen a megfelelő ismeretanyag birtokában. Mindent, amit a mi világunkban ismerünk, leképezett ebbe a sötét, időnként steampunk hangulatú Városba. Az alkoholt lávalöttynek hívja, az iskolai jegyeknek is megvannak a maguk nevei, mint például akasztófa, szöges kaloda vagy tüzes trónus, a hatóság emberei pedig a grammatonok. Maguk a démonok, akiket az emberek önként (vagy kényszerűen a 18. születésnapjukon) magukba fogadnak, szintén egy-egy olyan tulajdonság vagy viselkedésmód e világbeli mása, amelyekkel a mindennapi életben találkozunk. Nem kell bemutatni az alkesz démont, szintén kevés magyarázatra szorulnak Abbaddon fattyai, akik látványos izmokkal ajándékozzák meg a gazdájukat, cserébe felfalva a szürkeállományukat, vagy az asmo démonok, akik lélegzetelállító külsőt kölcsönöznek annak, aki hordozza őket, egyúttal vásárlási mániába hajszolva őket.
Amikor elképzelem a leírtakat, egy fekete, illetve a szürke különböző árnyalataiban játszó Várost látok. Komor és nyomasztó, de tulajdonképpen élvezem, amit látok. S mikor felnézek a könyvből, én is látni vélem a körülöttem levők vállán a maguk kis démonját.
Sokkal inkább a leírásokban merültem el, mivel a cselekményt már ismertem. Ha nem is emlékeztem tisztán minden részletre, olvasás közben minden beugrott, semmi sem hatott idegennek. Ahogy elsőre, most is a ködgruftik ruházatának bemutatása és Lilith átalakulása tetszett a legjobban.
Maga a cselekmény nem túlzottan bonyolult, mondhatni, egy teljesen átlagos felnövéstörténet eleje. Amiről tulajdonképpen szól, az egy tizenéves lány harca a saját belső világával és a környezetével, útjának keresése, és a vágy, hogy tartozzon valahova egy olyan világban, amelyből szíve szerint leginkább elszökne. Sokan tudunk ezzel azonosulni. Minél inkább kívülállónak éreztük magunkat a saját tizenéves éltünk közösségében, annál jobban megértjük, miért akarta Lilith mindenáron elkerülni a saját Megszállását.
Azt hiszem, nagy szerencsém, van, hogy a megjelenésekor, a megfelelő életkorban már olvastam a könyvet; 15 évvel később már láthatóan nem én vagyok a célközönség. Lilith ingadozásai és a játszmák eléggé idegesítettek, és rendkívül zavart az is, hogy nem tudott senkivel őszinte lenni és képtelen volt azokban megbízni, akik láthatóan segíteni akarták őt.
Talán öregszem, talán az azóta olvasott könyvek teszik, de a legjobban a két Zéró fejezet tetszett. Ezek tulajdonképpen magyarázatot adnak az addig történtekre; egy valóságosat, amely a mi világunkban is hihető – az igazat megvallva, egy kicsit a Viharszigetre emlékeztet ez a megoldás; ettől is érzem olyan zseniálisnak.
A megjelenés idején még jelentősége volt annak, hogy kettő van; akkor mi, olvasók dönthettük el, hogy melyik folytatást szeretnénk olvasni. Ha ma választhatnék, a másik fejezetcímet küldeném el a megadott e-mailcímre.
Nagy szerepet játszott ez a könyv abban, hogy a saját utamat megtaláljam, hogy rájöjjek, ki vagyok, vagy ki akarok lenni. Megmutatta a szubkultúrát, amelyhez tartozni akartam, és amelyhez tulajdonképpen ma is tartozom, még ha mostanában bizonyos okokból ezt nem hangoztatom.
Szeretettel ajánlom ezt a sorozatot minden fiatalnak, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy kilóg a sorból. Ne féljetek! Lehet, hogy a sorral van probléma!
May 13, 2023
A korábbi régi értékelést inkább csak zárójelben meghagyom lent, de… sajnos csak most, az újraolvasást követően konstatáltam, hogy konkrétan 5%-a maradt meg a fejemben ennek az amúgy fantasztikus történetnek. Ez csupán azért meglepő, mert az érzésekre, amik bennem kialakultak az olvasás közben, viszont erősen emlékszem. Fantasztikus és nagyon izgalmas a történet, emellett persze sötét és elvetemült az elképzelés, amely ugyanakkor egy csoda is, s ami egy igazán kreatív elme szüleménye. Most pedig – az újra olvasást követően –, ezek az érzések csak felelevenedtek és biztos gyökeret eresztettek az elmém és lelkem adta talajban.
Annyit még elöljáróban, hogy kicsivel több mint 10 évvel ezelőtt elkezdtem olvasni (először, kölcsön kapott könyvként)… imádtam – de ez szerintem a fenti bekezdésből is majdhogynem egyértelmű.
A második kötetet is sikerült kölcsönbe elkérnem, ugyanakkor a befejező részt hosszú időre bestoppolták… és közben elfelejtődött.
Tehát kicsivel több, mint 10 éve várom, hogy megtudja, mi lett Lilith-el…
Nagyon tetszik és tetszett, ahogy Böszörmény kiforgatta Budapestet, egy sötét, démonok és fattyaik uralta emberszolgák világává… szinte hallani és érezni a gőzbuszok, hajtányok adta hidegséget és sötétséget. Látni a megszürkült, sötét várost magunk előtt. Hiába a tél és a hó… nem a szép fehér hó jelenik meg a képzeletben, hanem a szürke, mocskos, hideg, latyakos undormány.
Egyszerűen fantasztikus a démonok megjelenítése az emberekben, ill. a sokunk által ismert Budapesten. Ugyancsak nagyon jól megjelenik az is, hogy ki, milyen démont is hordoz vagy épp választ magának, és nem mellesleg miért. Tini lányok szépek szeretnének lenni, azt szeretnék, hogy klubokban a kedvenc zenéiket játszaná a lemezlovas, de akad, aki hatalmat szeretne, fizikai erőt… és van, aki egy szeretett embertársa elvesztése miatt felejtést szeretne…
A 9… 8… 7… egy igazán érdekes történet, ami egy szinten nem is annyira gyerekeknek szól, hiába van megadva, hogy 14 éves kortól… szerintem jó lesz az 16-18 éves kortól, s nem azért mert csúnya beszéd vagy véres, erőszakos tartalmak jelennének meg benne. Nem. Inkább mert a tartalma valahol egy felnőttnek talán többet mondhat, s többet képes megérteni a történetből, a mi világunk és a kiforgatott világ közti párhuzamokból.
A könyvben megjelenik a fájdalom (rossz) kezelése, a gyermeki naivitás és tudatlanság, helytelen értékrend, a valahova tartozni vágyás, melyen kb. mindannyian átesünk vagy már átestünk, akárcsak az, amikor konstatáljuk, hogy a világ sajnos el van b@… rontva.
Ami pedig szerintem a legcsodásabb, hogy Böszörményi az olvasók döntései alapján, írta meg a folytatásokat. Lilith vagy Lili úton haladjunk-e majd tovább? (Ez az olvasókkal, a könyvön keresztül felvett plusz kapcsolat gondolata valamiért nagyon bejön.)
Nem bánom, hogy felkutattam a trilógiát… ismerősömhöz hasonlóan féltve fogom őrizni én is, mert kincs ez a történet! Anno, eskü nem tűnt fel ennyi minden. Pedig van tartalma, mélysége a történetnek, nem csak egy mese, melyben megjelenik a varázslás meg a démonok.
Nagyon kíváncsi vagyok a második kötetre… olvastam, de mint írtam, valahogy a feledés homályába veszett.
! ! ! * * * SPOILER * * * ! ! !
Inkább kiteszem; és ha ezt olvasod, olyan apróságokat fogok megemlíteni még, amiket lehet nem szeretnél azelőtt elolvasni, mielőtt kivégezted volna a könyvet!
Nem tudok bizonyos dolgokat nem leírni. Egyszerűen muszáj.
Érdekes volt olvasni, hogy a démoni megszállásról olykor úgy beszélnek a fiúk (például Tomaso), mint a szüzesség elvesztéséről… a lányok körülményesek a Megszállás témakörében… ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de ez jelenik meg. Végül is, nem is hülyeség… hiszen gyerekek, tiszták és ártatlanok… és démonfattyút készülnek beléjük oltani.
Ugyancsak érdekes pont még Lilith anyjának ’halála’, s ahogy ezt az apja kezelte. Konkrétan magába fogadott egy alkesz démont. – Sajnos az emberek egy része a bánatát az alkoholba folytja… elindulnak lefelé a lejtőn… s Lilith apja fölött átveszi az irányítást az alkesz démon, s az apa már alig-alig jelenik meg. Már csak fater maradt. Olyan, mint a csokikra írt szöveg: nyomokban apát tartalmaz.
És akkor ott van a végén a pszichiátria rész is… ez volt az a pont, ami egyáltalán nem is rémlett. Lilith, valójában csak a beteg Lili… vagy mégsem? Komolyan nagyon tetszett és egy érdekes felvetés… a végén pedig a magyarázat, és a Fenevad megjelenése, ami teljesen alkalmasnak hat arra, hogy bármelyik úton, de tovább folytathassa az író a történetet… hmmm… (pozitív kontextusban).
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
Annyit még elöljáróban, hogy kicsivel több mint 10 évvel ezelőtt elkezdtem olvasni (először, kölcsön kapott könyvként)… imádtam – de ez szerintem a fenti bekezdésből is majdhogynem egyértelmű.
A második kötetet is sikerült kölcsönbe elkérnem, ugyanakkor a befejező részt hosszú időre bestoppolták… és közben elfelejtődött.
Tehát kicsivel több, mint 10 éve várom, hogy megtudja, mi lett Lilith-el…
Nagyon tetszik és tetszett, ahogy Böszörmény kiforgatta Budapestet, egy sötét, démonok és fattyaik uralta emberszolgák világává… szinte hallani és érezni a gőzbuszok, hajtányok adta hidegséget és sötétséget. Látni a megszürkült, sötét várost magunk előtt. Hiába a tél és a hó… nem a szép fehér hó jelenik meg a képzeletben, hanem a szürke, mocskos, hideg, latyakos undormány.
Egyszerűen fantasztikus a démonok megjelenítése az emberekben, ill. a sokunk által ismert Budapesten. Ugyancsak nagyon jól megjelenik az is, hogy ki, milyen démont is hordoz vagy épp választ magának, és nem mellesleg miért. Tini lányok szépek szeretnének lenni, azt szeretnék, hogy klubokban a kedvenc zenéiket játszaná a lemezlovas, de akad, aki hatalmat szeretne, fizikai erőt… és van, aki egy szeretett embertársa elvesztése miatt felejtést szeretne…
A 9… 8… 7… egy igazán érdekes történet, ami egy szinten nem is annyira gyerekeknek szól, hiába van megadva, hogy 14 éves kortól… szerintem jó lesz az 16-18 éves kortól, s nem azért mert csúnya beszéd vagy véres, erőszakos tartalmak jelennének meg benne. Nem. Inkább mert a tartalma valahol egy felnőttnek talán többet mondhat, s többet képes megérteni a történetből, a mi világunk és a kiforgatott világ közti párhuzamokból.
A könyvben megjelenik a fájdalom (rossz) kezelése, a gyermeki naivitás és tudatlanság, helytelen értékrend, a valahova tartozni vágyás, melyen kb. mindannyian átesünk vagy már átestünk, akárcsak az, amikor konstatáljuk, hogy a világ sajnos el van b@… rontva.
Ami pedig szerintem a legcsodásabb, hogy Böszörményi az olvasók döntései alapján, írta meg a folytatásokat. Lilith vagy Lili úton haladjunk-e majd tovább? (Ez az olvasókkal, a könyvön keresztül felvett plusz kapcsolat gondolata valamiért nagyon bejön.)
Nem bánom, hogy felkutattam a trilógiát… ismerősömhöz hasonlóan féltve fogom őrizni én is, mert kincs ez a történet! Anno, eskü nem tűnt fel ennyi minden. Pedig van tartalma, mélysége a történetnek, nem csak egy mese, melyben megjelenik a varázslás meg a démonok.
Nagyon kíváncsi vagyok a második kötetre… olvastam, de mint írtam, valahogy a feledés homályába veszett.
! ! ! * * * SPOILER * * * ! ! !
Inkább kiteszem; és ha ezt olvasod, olyan apróságokat fogok megemlíteni még, amiket lehet nem szeretnél azelőtt elolvasni, mielőtt kivégezted volna a könyvet!
Nem tudok bizonyos dolgokat nem leírni. Egyszerűen muszáj.
Érdekes volt olvasni, hogy a démoni megszállásról olykor úgy beszélnek a fiúk (például Tomaso), mint a szüzesség elvesztéséről… a lányok körülményesek a Megszállás témakörében… ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de ez jelenik meg. Végül is, nem is hülyeség… hiszen gyerekek, tiszták és ártatlanok… és démonfattyút készülnek beléjük oltani.
Ugyancsak érdekes pont még Lilith anyjának ’halála’, s ahogy ezt az apja kezelte. Konkrétan magába fogadott egy alkesz démont. – Sajnos az emberek egy része a bánatát az alkoholba folytja… elindulnak lefelé a lejtőn… s Lilith apja fölött átveszi az irányítást az alkesz démon, s az apa már alig-alig jelenik meg. Már csak fater maradt. Olyan, mint a csokikra írt szöveg: nyomokban apát tartalmaz.
És akkor ott van a végén a pszichiátria rész is… ez volt az a pont, ami egyáltalán nem is rémlett. Lilith, valójában csak a beteg Lili… vagy mégsem? Komolyan nagyon tetszett és egy érdekes felvetés… a végén pedig a magyarázat, és a Fenevad megjelenése, ami teljesen alkalmasnak hat arra, hogy bármelyik úton, de tovább folytathassa az író a történetet… hmmm… (pozitív kontextusban).
https://moly.hu/konyvek/boszormenyi-g...
June 14, 2023
Gyerek- aztán kamaszkorom egyik nagy kedvenc írója volt Böszörményi, de van egy olyan érzésem, hogy sokkal jobban jártam volna, hogyha meghagyom a nosztalgia ködében, mert felnőttként újraolvasva azért rendesen látom a problémákat.
A helyzeten nem segít, hogy én eleve mérges vagyok a trilógia végére és direkt keresem a kákán a csomót.
Először is Lilith nyilván not-like-the-other-girl, de hogy iszonyatosan nem, ami önmagában nem zavarna, de sajnos drága szerzőnknek vannak olyan visszatérő témái, amit rajta keresztül mondd el, de hogy ilyen aggreszíven kikönyökölve a könyvből. Pl: a káromkodás ilyen=rósz.
És ezt valami végtelen eröltetettséggel teszi, amit inkább nyugodtan hanyagolhatna is.
A másik nagy problémám, hogy bár ki van építve egy világ, de mégis úgy érzem, hogy Budapest, vagyis jelen esetben a Város, egyedül, egy buborékban lebegne egy üres univerzumban. Szó van ugyan a többi kultúráról párszor, de mégsem látom őket úgy. És nem is csak az, hogy nincs külföld, de hogy az ország többi részéről sincs semmi tudomásunk. Szóval nekem nagyon zavaró volt, hogy nem tudom, hogy nem az a többi országban ugyanezek az állapotok vannak-e, vagy mégis mi van, de hogy még az országon belül se! Simán lehet, hogy csak Budapest ilyen és minden más város meg falu csak lesi, hogy fú, de gáz vagy öcsém.
Amúgy a steampunkos beütés tetszett, meg a démonok is, szerintem az egész kreativ volt, meg az egész komor és nyomott környezet. De itt jön egy másik problémám is, hogy nem tudtam ki hogy öltözködik, kivéve a ködgruftikat és gruftikat. Szóval nekem az volt a benyomásom, hogy mindenki más is sötétben jár, és így rendkívül hülyén hatott nekem, hogy mindenki idegbe volt amiért valaki csupa feketébe öltözött.
Voltak itt következetlenségek még rendesen, szinte az összes szereplőtől kicsit a falat kapartam, de azt hiszem összességében ennek jóval olvashatóbb fogalmazásmódja volt, mint az első Gergő regénynek.
A helyzeten nem segít, hogy én eleve mérges vagyok a trilógia végére és direkt keresem a kákán a csomót.
Először is Lilith nyilván not-like-the-other-girl, de hogy iszonyatosan nem, ami önmagában nem zavarna, de sajnos drága szerzőnknek vannak olyan visszatérő témái, amit rajta keresztül mondd el, de hogy ilyen aggreszíven kikönyökölve a könyvből. Pl: a káromkodás ilyen=rósz.
És ezt valami végtelen eröltetettséggel teszi, amit inkább nyugodtan hanyagolhatna is.
A másik nagy problémám, hogy bár ki van építve egy világ, de mégis úgy érzem, hogy Budapest, vagyis jelen esetben a Város, egyedül, egy buborékban lebegne egy üres univerzumban. Szó van ugyan a többi kultúráról párszor, de mégsem látom őket úgy. És nem is csak az, hogy nincs külföld, de hogy az ország többi részéről sincs semmi tudomásunk. Szóval nekem nagyon zavaró volt, hogy nem tudom, hogy nem az a többi országban ugyanezek az állapotok vannak-e, vagy mégis mi van, de hogy még az országon belül se! Simán lehet, hogy csak Budapest ilyen és minden más város meg falu csak lesi, hogy fú, de gáz vagy öcsém.
Amúgy a steampunkos beütés tetszett, meg a démonok is, szerintem az egész kreativ volt, meg az egész komor és nyomott környezet. De itt jön egy másik problémám is, hogy nem tudtam ki hogy öltözködik, kivéve a ködgruftikat és gruftikat. Szóval nekem az volt a benyomásom, hogy mindenki más is sötétben jár, és így rendkívül hülyén hatott nekem, hogy mindenki idegbe volt amiért valaki csupa feketébe öltözött.
Voltak itt következetlenségek még rendesen, szinte az összes szereplőtől kicsit a falat kapartam, de azt hiszem összességében ennek jóval olvashatóbb fogalmazásmódja volt, mint az első Gergő regénynek.
October 10, 2020
Ha tehetném a 15 éves önmagammal iratnám meg ezt a véleményt, hiszen azóta nem olvastam újra a trilógiát. Nekem a Harry Potter helyett ez jutott, mint meghatározó könyvélmény. Emlékszem korai gimnáziumi éveim alatt mennyire magával ragadott a történet, 1-2 nap alatt kiolvastam egy-egy részt, teljesen odáig voltam. Az élmény nagyon is él, a részletek már kevésbé. Így a csillagok száma is az akkoriban rám gyakorolt hatást tükrözi....nem tudom, hogy mi történne, ha 25+ fejjel újraolvasnám. Ennek a könyvnek megvan(volt) a helye és az ideje. :)
dnf
July 24, 2025Dnf 60. oldal
Böszörményi Gyula csodálatosan ír és elképesztően jól tud világot építeni, de most túl idősnek érzem már magam egy 14 éves főszereplő lányhoz. Korábban viszont tuti imádtam volna ezt a sorozatot!
Böszörményi Gyula csodálatosan ír és elképesztően jól tud világot építeni, de most túl idősnek érzem már magam egy 14 éves főszereplő lányhoz. Korábban viszont tuti imádtam volna ezt a sorozatot!
April 18, 2023
Erdekes es meglepo, foleg a vege, mar varom a folytatast....
July 27, 2014
Elsőre talán ez a regény egy jó nagy zagyvaságnak tűnhet, de valójában a fordulatok ellenére is elég sok társadalomkritikát és nevelő szándékú megjegyzést tartalmaz. Böszörményi nagyon jól átadta az emberiség önző és telhetetlen mivoltjáról szóló ítéletét, amelyből minden fiatal tanulhat valamit. Végre egy ifjúsági regény a Harry Potter óta, amely egyszerre megjeleníti a fantasy-t, a krimibe illő fordulatokat és a tanulságos társadalomkritikát, és ezeket pedig mesterien ötvözi.
Bővebben: http://bit.ly/boszormenyi-gyula
Bővebben: http://bit.ly/boszormenyi-gyula
September 14, 2013
Nekem ez a démonos, fiataloknak szóló írás nem tetszett. Fantasyt ritkán szoktam olvasni és, sajnos, általában unni szoktam.
Az utolsó, kettős csavar viszont nagyon tetszett. Az első csavarnál annyira megörültem, hogy akkor most nem is úgy van, ami úgy van, de amikor másodszorra is megtekerődött a dolog, elvigyorodtam.
A könyv vége nagyon fura volt. Ugyanazt mesélték el 2x, ugyanazokkal a szavakkal, csak más helyzetben. Vissza is lapoztam ellenőrzés miatt, nem értem a copy, paste miértjét.
Az utolsó, kettős csavar viszont nagyon tetszett. Az első csavarnál annyira megörültem, hogy akkor most nem is úgy van, ami úgy van, de amikor másodszorra is megtekerődött a dolog, elvigyorodtam.
A könyv vége nagyon fura volt. Ugyanazt mesélték el 2x, ugyanazokkal a szavakkal, csak más helyzetben. Vissza is lapoztam ellenőrzés miatt, nem értem a copy, paste miértjét.
December 18, 2013
Már a Gergő könyvek miatt szerettem B. Gyula írót, de ezzel a gruftis, alternatív Budapestes könyvvel csak még jobban a szívembe lopta magát. Lilith néhol butus, de nagyon szerethető és karakán figura. A történet egyedi és csavaros. A különféle démonok és a hozzájuk csatlakozó szenvedélybetegségek pedig igazán különlegessé tették ezt az alternatív univerzumot számomra! Szavaztam a folytatásra, napokat számoltan vissza a következőig. Beszippantott! 5 csillag!
June 3, 2015
Nem semmi ez a könyv. Így a könyv végére érve: Hogy is áll a történet? Most mi van? Az elején egy kicsit idegen volt tőlem, de aztán magával ragadott. A két hasonló befejezés egy-egy részét persze át-át ugortam, de a vége teljesen letaglózott. Az írónak jó kis fantáziája van. Legalábbis nagyon remélem :)
Displaying 1 - 13 of 13 reviews