Degler nem eseménytörténetet ír, úgyhogy ha valaki teszem azt magáról az amerikai polgárháborúról akar olvasni, annak nem ajánlom. Viszont ha az érdekli, mi vezetett a polgárháborúhoz és milyen hatással volt az USA fejlődésére, akkor tapodtat se mozduljon, megtalálta a könyvét*. A szerző 50-es években írt, de a 80-as évekig többször átszerkesztett gigantikus tanulmánya azt vizsgálja, amit az alcím olyan szabatosan megfogalmaz: hogy „Milyen erők formálták Amerika mai képét?” Egyrészt szerencsés helyzetben van az író, mert meglehetősen fiatal államot vizsgál, aminek keletkezéstörténetéhez már a kezdetektől fogva bőséges forrásanyag áll rendelkezésére – hisz történelmi léptékkel mérve csupán az imént született meg, és már a bölcsőjénél is minőségi írástudók hada állt. (Ami mondjuk az európai állam-matuzsálemekről nem mondható el, ezért is mondhat velük kapcsolatban a messziről – intellektuális értelemben messziről – jött idegen azt, amit akar.) Ennyi a könnyítés. A nehezítés meg az, hogy egy olyan puha fogalomhoz (nevezzük „amerikaiságnak”) kéne fejlődéstörténetet írnia, ami már önmagában problematikus, hiszen egy óriási, sokszínű országról beszélünk, aminek állampolgárai helyenként gyökeresen eltérő elveket valló csoportokba rendeződnek – hát milyen általánosságokat lehet megfogalmazni velük kapcsolatban?
A szerző ezt a csapdát úgy kerüli el, hogy vonakodik egyetlen, vagy akár csak egy központi szálat kiemelni, hanem okok egész halmazát fekteti le elénk. Tiszteletet parancsoló a tudás, de még inkább az a rendszerező elme, ami lehetővé teszi, hogy Degler szinte minden olyan témát érintsen, ami Amerika jelenét formálhatta: gazdaság, külpolitika, urbanizáció és agrárium, nők, feketék és bevándorlók jogai, családok fejlődése**… Szédítő az információhalmaz, amit megkísérel egymáshoz rendelni***, de még szédítőbb, hogy ebből a sokrétű anyagból képes kiemelni azok eredőjét, olyan ívként írva le az USA történelmét, amiben minden mindennel összefügg. Bár nem minden szakasza ragadott meg egyformán, de ez pusztán az én személyes érdeklődésemet minősíti – amúgy meg egy ilyen nagyívű intellektuális teljesítményre nem is mernék mást adni, mint 5 csillagot. Az egyik legmélyenszántóbb szöveg, amit világhatalomról valaha írtak. Kár, hogy Degler már nem él – kíváncsi vagyok, mint mondana Trumpról.
* Én mondjuk aligha találtam volna meg, ha a gyerekek nem találják ki, hogy a községi könyvtár galériáján, a kézikönyv-szekciónál akarnak bújócskázni.
** Természetesen akad olyan, amit talán érintenie kéne, de nem teszi (például az amerikai őslakosok problémaköre), ám ennek okait az előszóban korrektül és elfogadhatóan megvilágítja.
*** Ez a „szédítő” hatás – no és persze a megdöbbentően apró betűtípus – okozta, hogy ezzel a könyvvel kifejezetten lassan haladtam. Nagyjából minden részegység olyan bőséggel ontotta az új információkat és a belőlük fakadó következtetéseket, hogy gyakorta kellett megállnom pihegni egyet.