Egyetlen Simonunknak sokkal jobban áll a krimi, azt kell, hogy mondjam, és nagyon örülök, hogy ennél a zsánernél maradt a Gideon Sable sorozatnál is. Egyértelműen jól áll neki és érezhető, hogy szereti is. Na meg a fejlődése se lebecsülendő, és őszintén szólva annyira jó látni, hogy: ha, ezt a dolgot is megtartotta, azt a trope-t is továbbvitte, mert ad egy plusz kapcsolatot.
És őszintén szólva az írót én elfogadom allynak.
Ugyan én nem számítottam rá, hogy kapunk full displaybe egy transz karaktert, és jó, oké, meghalt, de őszintén szólva nem éreztem queerbaitingnek, mert hogy nem voltunk azzal hitegetve, hogy nézzétek reprezentáció! Szerintem arra igyekezett a szerző, hogy önmaga jogán legyen karakter, és persze, mostani fejjel bele lehet kötni nyelvezetbe, meg a pronounsok közti ugrálásba, de nem látnám értelmét.
Egyértelműen nem ártó szándékkal szerepeltette, nem olcsó húzás volt, és végig érezhető volt az, hogy bár egy kicsit össze van zavarodva, de gets the spirit. Szóval thank you Simon R. Green for the representation, én nagyon szerettem.
Meg azt is, hogy az egész Diva's klub minden transzt, és draq-ot befogadott, és egy kőhajításnyira volt, hogy az asexuálisokra is kitérjen, de hát az ember nem kaphat meg mindent. És mondom: teljesen jó reprezentáció volt ez.
És sztoriilag is stimmelt! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire azon volt a hangsúly, hogy a sztori szerves legyen és ne csak trófeavadászatként szerepeljen.
Ha pedig sztori: hát gyerekek, a kertész volt a gyilkos.
Tök sokáig nem láttam ezt jönni, alaposan megvezetett engem is a kedves szerző, és amikor összeraktam, hát azt hittem ki kell mennem a mosdóba, hogy békében kiadhassam a fuldokló fókahangjaimat. Szerencsére erre végül nem került sor, de hogy aztakurva. Ez egy összerakott krimi volt, pedig én nem is szeretem a krimit. (Bár kezdem azt hinni, hogy igazából Agatha Christit nem szeretem.)
Megvolt benne a feszültség, a titkok, és elérte, hogy végig találgassak én is, és aztán rájöjjek Taylorral együtt és így meglegyen az örömöm, hogy megfejtettem! Egész biztos ott voltak a nyomok, amik alapján összeadtam a kettő meg kettőt, de hirtelen nem tudnám megmondani hogy mik voltak, csak azt, hogy voltak, mert máskülönben meg nem lett volna az a satisfying érzés, hogy rájöttem én is!
Ügyesen fel volt építve az egész és nem is húzta el indokolatlanul sokáig, meg nem voltak túlkomplikálva a dolgok sem, és a végén azért megkapta mindenki amit megérdemelt. Örülök, hogy ezt is továbbvitte az író a Gideon Sable sorozatába.
A fő kedvencem továbbra is Walker, akármennyire is meg akar győzni a könyv az ellenkezőjéről, my man is just doing his job, and I love him for it.
Also Deadboy is egy jelenség, nem egyszerű, de jelenség.
És a not-car dolgok is több szerepet kaptak, aminek őszintén örülök, mert jó volt látni közelebbről is őket, ha már annyiszor fel voltak emlegetve.
Mondjuk az egy döntés volt, hogy az egész Lilith ügy után hirtelen visszaálltunk hétköznapi nyomozóba, de őszintén szólva nem bánom, ez igazán jól áll az írónak.