Olvastam erről a könyvről, Robert Macfarlane említi a folyókról szóló, Is a River Alive című könyvében. Hogy egy amerikai jogász írt ilyen esszét, egy gondolatkísérlet kidolgozásáról. Jogok a természetes lényeknek - fáknak, folyóknak ilyesmi. Ami azt illeti, ez annyira kurrens probléma, hogy szinte triviális a felvetés. Eléggé belemászik az amerikai joggyakorlat és intézményrendszek mindenféle részleteibe, szóval ha nem az amerikai jogrendszert tanulmányozod, akkor ez a könyvnem igazán szuper érdekes olvasmány. Amitől igazán lenyűgöző ebben a könyvben, az a megírásának időpontja: 1971-ben adták ki. Azóta amolyan kultkönyv.
Ami még lenyűgöző 25 év távlatában, hogy mennyire ugyanott toporgunk az elmélet megvalósításában, mint már akkor, a környezetvédelem és a polgárjogi mozgalmak szövetségének hajnalán. (Rachel Carson korszakalkotó könyve, a Silent Spring '62-ben jelent meg, azelőtt alig volt széles körben visszhangja ennek az egész gondolatiságnak.) Azóta is apró helyi sikerek, és kitartó globális makrokatasztrófa. Mégis jó tudni, hogy milyen távlatai vannak egy folyó vagy óceán önálló jogalanyiságának, akár történelmi, akár jogi vetületben.
Elteszem a virtuális polcra a Caddilac Desert mellé, ami szintén az amerikai ipari tájrombolás monográfiája és egy másik könyvben találtam róla említést. Írók, említsétek írásaitokban a kultkönyveiteket!