A seemingly eternal summer encompasses new building blocks, American barrel, an abandoned cottage under ancient chestnuts and the colony of foliage where the children of the new settlement drive away the big holidays. Slowly, hardly noticeable, the scary seeps A * is announced, then the messengers come literally from another world. And it looks like they could pull at least one of the settlement children on the night side of this summer. Novel of our childhood is also a radically autobiographic and magically fantastic book, a childhood novel full of fevery jokes and dark insights. This novel is opaque, dense, crazy, ugly and crazy beautiful. Ina Hartwig, The Time
Erről a könyvről szaglik, hogy a legmagasabb irodalmi színvonalú szöveg. Ettől még persze bele is törhet az a metaforikus bicska, mert nagyon munkás olvasmány is egyben. Georg Klein* regénye a gyermekkor regénye – ezzel persze egy betűvel sem állítok többet, mint amennyi a címből is kiderül. A pláne az, ahogy Klein megteremti ennek rég elmúlt világnak a terét egy olyan nyelvvel, amihez hasonlót keveset látni a világirodalomban: a lehető legaprólékosabban megkonstruált textusról van szó, ami létrehozza a bizonytalanságnak, a kísértetiességnek azt a légkörét, ami leginkább a félig (és hál’ Istennek) elfeledett gyerekkori emlékekkel rokonítható. Mindehhez még hozzájárul egy különös narrátor is, ami szintén unikális a kortárs palettán – talán még Twardoch Morfium-ának elbeszélőjével lehet párba állítani, főképp azért, mert mindkét szerző az E/1-es és a mindentudó külső narrátor-típusokat próbálja meg variálni, teljesen új minőséget hozva létre. Mindez egy inspirálóan instabil** prózát eredményez, ami széthullik ezernyi szálra, és ebből aztán az olvasónak kell magának bogozni-csomózni valamit, hogy meg ne fázzon.
A Gyermekkorunk regénye más szempontból is jóval több, mint egy gyermekkor regénye, egyetlen nyáré, amikor minden megváltozik – valahol a német kollektív emlékezet átalakulásának látlelete is. A könyv felnőtt szereplői (persze elsősorban a férfiak, akik a fiatalok „kalandjainak” hátteréül szolgálnak) mind a II. világháború traumáját hordozzák magukban – legtöbbjük esetében még egy brutális sérülés is biztosítja, hogy ez a trauma ne halványuljon. Ők az előző generáció, akik (talán) már menthetetlenek – amit ők cipelnek, attól nem lehet megszabadulni. De a gyerekek, akik utánuk következnek, tiszta lapok – és éppen arra készülnek, hogy felépítsék saját traumáikat. Ami – alkalmasint – a maga módján éppen olyan feldolgozhatatlan lesz, mint a felnőtteké.
* Akinek a neve megegyezik a szintén világhíres magyar származású sejtbiológuséval, de ez mondjuk csak a könyvesboltos ismerőseiteket fogja összezavarni. ** Mondanom sem kell, ez egy teljesen tudatos instabilitás, ami nem vethető össze azzal az instabilitással, amikor a szerző egyszerűen nem tudja kézben tartani szereplői életét, mire azok úgy kezdenek el viselkedni, mint az óvodások, ha az apa épp értékelést ír a másik szobában, és nem ér rá kontrollálni őket. De ha befejezi végre ezt az értékelést, akkor átmegy a másik szobába, és lerendezi az egész bagázst, az hétszentség.
Hätte ich nicht gelesen, wäre ich - den Autor betreffend - nicht schon Überzeugungstäter gewesen. Hat mich dann aber trotzdem etwas im Stich gelassen, hier war mir vielleicht ein bisschen zuviel realer Georg Klein enthalten und zu wenig von seiner fantasievollen Story-Entwicklung. War auch ein bisschen zu lang.
I really liked most of the book, but unfortunately the end made me very unhappy. Some googling turns up that this is a habit of the author's - fill the text with promise and then leave everything hanging.