Kalak

by Kim Leine

Kim er vokset op i en Jehovas Vidne-koloni langt ude på landet i Norge. Faren bliver udstødt af sekten og flytter til Danmark, og da Kim er 17 år flygter han ned til ham. Han finder en far, der er god at snakke med, og som er tolerant. Men faren begynder at misbruge Kim. Kalak er et dødsridt af en erindringsroman om incest, narkomani og Grønland i 1990'erne

Genres: Fiction, Danish, Contemporary, Scandinavian Literature, Audiobook, Novels, Drugs

344 pages, Paperback

First published January 1, 2007

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Ha egy szerző első regénye önéletrajz, az bizony első pillantásra egészséges egoizmusról árulkodik. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Megkockáztatom a feltételezést, itt egy terápiás szövegről beszélünk, a múlttal való leszámolásról, aminek megejtése lehetővé teszi Kim Leinének, hogy az utolsó pont leütése után egy élhetőbb életbe léphessen ki. A Kalak vallomás, mégpedig a legcsupaszabb, legőszintébb vallomás, színtere pedig az Észak-Norvégia – Koppenhága – Grönland háromszög, és egy olyan életet tár elénk, amitől belénk szorul a levegő. Ebben az életben kimondhatatlan dolgok történnek – kimondhatatlanok, mert szörnyűségesek, és kimondhatatlanok, mert egyszerűen nem szokták kimondani őket. „Nyomorpornó”, hogy egy imént tanult kifejezést használjak. Ugyanakkor Leine képes arra, hogy ezeket egy olyan szövegtestbe szője bele, ami mégis ismerős, sőt helyenként nosztalgikus érzéseket kelt az emberben. Egy koordinátarendszerben képes rögzíteni az elviselhetetlent a széppel – ez valami idegborzolóan zseniális. Bár a tojás, amiből a szenvedés kiscsirkéje kikel (khm, khm), az apa és fiú (az író) kapcsolata, de az igazi főszereplő talán nem is ők, hanem Grönland. Már a Végtelen-fjordban is láthattuk, Leine milyen szuggesztíven képes ábrázolni az arktiszi életet – ez a Kalak-ra is jellemző, csak itt nem a XVII. század, hanem a modern Grönland kerül bemutatásra. És ebben a könyvben sokkal inkább érzékelteti, hogy az érzés, ami folyton visszahúzza őt a jégsziklákra, nem más, mint egy perverz szerelem. De hogy Leine e világ meztelenül geometrikus élettelenségét szereti, vagy egyszerűen azt, hogy a sarkvidéken lenni egyben azt jelenti: távol vagyunk valamitől, ami megbetegít minket – ezt az olvasó dolga eldönteni.

(És már megint rá kellett jönnöm, hogy a minimalizmus nem azt jelenti, hogy minél rövidebb mondatokat írjunk. Hanem hogy azt a hatást keltsük az olvasóban: bármit leírni az valami mélységesen egyszerű dolog. Közben meg dehogy.)

[fióka · Rating 4 out of 5]

Ha van valami, amit nem szerettem ebben a könyvben, az a fordítás. Most tekintsünk el attól, hogy száraznak találtam, néha még hallatszott is, ahogyan csikorognak egymáson a szavak, ettől még többé-kevésbé olvasható volt. Rátérek arra, ami nem igazán fordítói, hanem már-már társadalmi probléma magyar nyelvterületen: mikor fogunk végre eljutni oda, hogy a nemi szerveknek ne csak orvosi, agyalágyultan gyermeteg (obligát vihogással) vagy obszcén verziói forogjanak csak közszájon? Mikor lesz végre egészségesen felnőtt viszonyunk a szexualitáshoz? Konkrétan majd' elájultam, amikor a regény negyedénél valahol az részleteződik, hogyan és mit csinált írónk a "férfiasságával" és a "büszkeségével". Az egy dolog, hogy személy szerint szóba sem állnék valakivel, aki így hivatkozik a testrészeire, másrészt meg valamiért halálbiztos vagyok abban, hogy ez dánul nem így hangzott el, ahogyan abban is, hogy más nyelveken, pl. angolul is, lehetett volna normális, szekunder szégyent instant nem kiváltó kifejezéseket találni a péniszre, valamit, ami nem egy rosszemlékű, infantilis macsó szótárának része. Annak ellenére, hogy vannak brilliáns fordítóink is, egyre jobban kiábrándulok a magyar fordításokból, elegem van abból, hogy előbb-utóbb ott találom magam egy végtelen szövegmezőn egyedül, mert a fordítóm egyszerűen cserbenhagyott a szöveg különböző pontjain. Vagy abból, hogy a gyomrom összerándul a fordítás minőségétől és felhúzom magam azon, hogy ilyen minőséget valaki kiadott a kezéből majd valaki jóváhagyta ugyanezt, és én még meg is vásároltam.
Meh.

[Ditte · Rating 5 out of 5]

Kim Leines bøger har en helt unik måde at omhandle selv de mest tabubelagte emner med en sådan indlevelse og fascination som jeg ikke før har læst. I Kalak giver Kim så meget af sig selv, men med stor kærlighed og respekt for omgivelserne samt de medvirkende personer.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Jó könyv ez a Kalak. Van egyfelől Grönland, a menedékhely, vadon, másfölde, ahová sokszorosan terhelt elbeszélőnk kimenekül, ott él és szeret (bár az talán túlzás hogy élni is szeret). Aztán az önéletrajzi könyv írója, Kim, akinek életét talán a folyamatos krízismenedzsment írja le legjobban - mind személyes, mind szakmai téren. Dán létére megtanulja a helyi nyelvet, és ápolóként belelát nagyjából mindenbe, ami Grönland. Végigkísérjük hánykolódó, esélyeket sorozatosan elcsesző, töméntelen piával, talán mégtöméntelenebb dugással és drogokkal tarkított életén a '70es évek Koppenhágájától* a 2000-es évekig. Nem egyszerű túra, sem olvasói, sem írói szempontból. Jó könyv, jó hogy megélte hogy elmondja a történetét, és mást is megírhasson ezek után: szívesen olvasnám még.
Fordítói és szerkesztői szempontokból sem rossz könyv: a magyar szöveg gördülékeny, és csak nagyon ritkán döccen. A szerkesztés lehetett volna talán alaposabb: amikor már harmadszor "recehártyájába ég" valami, és sejtem hogy ez valami magyarabb név olyasmire amit latinul tudnék, akkor kínomban kiszótáraztam a retinát, és facepalm, hogy ne, lécci ezt ne. Vagy a felcseperedett fia, aki sagykamaszként "pajeszos hip-hopos", és hát nem, a pajesz az nem ugyanaz mint a barkó, meg a narkó... Köszönöm hogy elmondhattam! Azért külön meghívnék bárkit egy sörre, hogy vajon a Nuuk-i kocsmában rezidens haknizó magyar együttes a sötét hajú énekesnővel, akik Vaya con Diost játszanak, vajon kik lehettek, illetve léteztek-e.
Fókahús, szabad szex, rengeteg depresszió, párkapcsolati erőszak és lőttseb: a vadészaki világ különös, váratlan környezet. Kim Dánia- és civilizációundora rokonszenvet kelt, bár nem könyű rokonszenvezni valakivel, aki úgy dolgozz fel a valóban borzalmas gyerekkori traumáit, hogy bedugott füllel olvas, képtelen kötődni, megtesz (legalábbis sok-) mindent, hogy halálra drogozza/igya magát, és vergődik, vergődik. Közben írni is megtanult, mindenesetre.

* Koppenhágát miért kell két p-vel írni magyarul? mikor dánul és angolul is egy p, feltehetően minden más nyelven is... minden megfejtést köszönettel stb.

[N · Rating 5 out of 5]

A nap szava: Inuk. Ember.
Még nagyon az elején jártam, néhány oldalnál, amikor úgy döntöttem, hogy én ezt mindenképpen elolvasom. Lesz, ami lesz. Nem vagyok megbotránkozós fajta (vagy legalábbis kis mértékben, itt azért volt amikor azt mondtam, hogy ezt nem akarom), de annyira az elején voltam még, meg tudtam is, hogy valamennyire önéletrajz is , hogy , ha ez történt és így történt, akkor neki (az írónak) rosszabb volt ezt átélni, mint nekem most elolvasni, haladjunk tovább. Aztán kibontódik a történet, tele szorongással, meg nem váltott álmokkal, mocsokkal, lélekölő szennyel és még nem mondtam semmit. Miközben olvastam, legalább akkor erővel kerestem a szépet, a megmenthetőt, az amiért mégis érdemes élni-t, mint amilyen erővel Kim Leine is. Együtt merülünk és együtt evickélünk a felszínre. Kimerítő (é)létben maradás. Azt hiszem, ehhez a könyvhöz nem lehet kedvet csinálni . A tabutémák vagy érdekelnek valakit, vagy nem. Vagy így, ebben a nagyon naturalisztikus, semmit el nem fedő vallomásban, önfeltárásban írható le, vagy sehogy. Leine pontos, precíz mondatai valahogy mindig továbbvisznek szenvedéstörténetében. – Asavakkit – mondja. Tranzitív ige, egyes szám első személyben. Szeretlek. Talán az egyetlen távolságtartása (védelme) az olvasónak az lehet, hogy végül is megíródott ez a könyv, életben fogunk maradni. Ha ő ezt le tudta írni, el akarta mondani, akkor nekem meg el kell tudnom olvasni, meg kell tudnom hallgatni. Nem mindenkinek.

[nola · Rating 5 out of 5]

Annyi mindenről szól egyszerre ez a regény, hogy nehezemre esik koherens formába kényszeríteni a gondolataimat és mindazokat az érzelmeket, amiket kiváltott belőlem.
Néha megálltam az olvasásban megkérdezve magamtól, miért is olvasom én ezt, miért folytatom annak ellenére, hogy szó szerint fizikai rosszulléttel küszködtem bizonyos részeknél. Még most sem tudom. Azt tudom, hogy lenyűgözött a stílusa, ez a részletes, végtelenül egyszerű, mégis szuggesztív erejű, gyönyörű ábrázolása az emberi élet mélységeinek. Nem tudtam letenni, és ha le is tettem, alig vártam, hogy folytassam, hogy elmerüljek benne.
Úgy éreztem, van benne valami távolságtartó tárgyilagosság, ettől is olyan vallomásszerű az egész. De ez a távolságtartás csak az íróra magára értendő, az olvasó számára már lehetetlen, mert a szöveg egyszerűen magába húz. Végig kellett élnem, és ezért egyszerre taszított és vonzott mindvégig. A gyógyszerfüggőség, majd az elvonási tünetek leírása különösen megviselt. Szédültem, émelyegtem, szorongtam, fáztam, izzadtam…
Kim Leine zseniális, én pedig soha többet nem fogom újraolvasni ezt a könyvet.

[Jacqueline · Rating 4 out of 5]

A deeply touching personal story of a teen as an incest and an adult man who flees to an unstable drug addicts life in Greenland among many girlfriends. Incredibly well written, however I found the story too detailed and somehow repetitive.

[Andrés Ingason · Rating 5 out of 5]

Stundum er sagt ad their sem vilji gerast rithöfundar verdi ad safna sér lífsreynslu fyrst, svo their hafi eitthvad ad skrifa um. Thad er ekkert upp á Kim Leine ad klaga í theim efnum, ótrúlegt lífshlaup alveg hreint og gefur góda innsýn í persónulegan bakgrunn sögunnar um spámennina í Botnleysufirdi. Stíllinn er blátt áfram og hrædilegustu lífsreynslum gerd skil inn á milli hversdagslegra atvika, án thess ad mikid sé látid med. Thad var erfitt ad leggja bókina frá sér eftir ad byrjadi á henni, en tókst med herkjum ad treina hana í rúma viku. Mæli eindregid med henni.

[Oriente · Rating 5 out of 5]

Kim Leine öt érzékszerven át támad, olvasáskor teljesen a hatása alá kerültem.
Zaklatott könyv és nemcsak a tartalma miatt, hanem a pengeéles váltásoktól a jelenetek között: az egyikben hétköznapi események sorakoznak, mint a bevásárlás, sörözgetés, esti mese a gyerekeknek, a másik pillanatban ott a kút mélye, valami elpattan vagy valami felszikrázik, valaki meghal, valakit megvernek, vér és fagy, szenvedélyek és őrület… Nagyon tetszett a stílus, a szerkesztésmód, bár ismerve a szerző körülményeit, amelyeket első kézből tár fel előttünk, nem lennék meglepve, ha a könyv nagy része alkoholos vagy gyógyszeres befolyás alatt született volna. Nem mintha számítana, mestermunka ez mindenhogyan.

Tagadhatatlanul abban rejlik a történet elsöprő ereje, hogy önéletrajzi, de ha ezt nem tudtam volna, meggyőződésem, hogy akkor is elsöpört volna. Az sem titok, hogy részben a helyszín miatt vettem kézbe a könyvet. Még soha nem olvastam Grönlandról szóló, Grönlandon játszódó regényt, és azt hiszem csak akkor kerülhetne közelebb hozzám ez a vonzóan kegyetlen világ, ha egyszer a saját két szememmel látnám. De talán még akkor sem, mert kicsi az esélye, hogy egy rövid látogatás alatt olyan kapcsolatokat (vagy antikapcsolatokat) építenék ki a helyiekkel vagy a természettel, mint ahogy azt Kim Leine tette kétségbeesett útkeresése során ezalatt a néhány év alatt.

A történet pszichológiai oldaláról nem lehet és talán felesleges is egy ilyen értékelésben hosszasan értekezni. Egy elveszett ember próbálja lemosni magáról a mocskot a nyakig érő hóban, aztán mérgekkel kiűzni azt, ami nem kívül van, hanem belül. Egyik sem igazán jön be, de mivel Kim él és alkot a mai napig, valamit azóta megtalált.

[egle · Rating 5 out of 5]

virkelig god bog af min elskede forfatter

[Grunde Pellerud · Rating 4 out of 5]

Godt skrevet om mørket utenfor og inni et menneske

[Emil Erstad · Rating 4 out of 5]

Dyster.

[Atli Fjölnisson · Rating 2 out of 5]

Úff ekki fyrir mig. Langdregin, sí endurtekin og þung.

[Anders Kahr-Højland · Rating 5 out of 5]

Fremragende biografi af Kim Leine. Om hans forhold til Grønland og om hans destruktive misbrug. Malende beskrivelser af Grønland og godt supplement til min sparsomme viden om øen, da jeg var afsted med Nordplusprojektet om faglighed og Trivsel i sidste uge af august.

[Lea Kielsholm · Rating 4 out of 5]

Fremragende bog! Jeg blev i starten skræmt lidt væk af de meget malende beskrivelser af bl.a. incest, men dét fylder ikke så meget i resten af bogen. Den er helt enormt velskrevet, og man bliver meget hurtigt revet med af historien. Det er en meget ærlig og gribende historie. Absolut en af de bedste, hvis ikke den bedste, bøger Kim Leine har skrevet.

[Ulla · Rating 4 out of 5]

En barsk, velskrevet erindringsroman (og debut) fra en fantastisk forfattter. Jeg er generelt ikke meget for at laese boeger om incest og seksuelt misbrug af boern, men denne bog svaelger ikke laenge i de intime detaljer og fokuserer hovedsageligt paa reaktionen paa misbruget i voksenlivet, hvilket er en vidtspaendende historie, der bl.a. giver os et levende indblik i Groenland i 90'erne og groenlandsk kultur, samt ikke mindst en sygeplejerskes gerning i et udkantsomraade.

Bogen minder mig meget om Lidia Yuknavitch's erindringsroman "The Chronology of Water", der foelger en kvindes vanvittige "out-of-control" voksne liv og kun antydningsvis lader laeseren forstaa hvad der er sket i forfatterens barndom. Reaktionsmoenstret hos disse to forfattere er meget ens. Yuknavitch er maaske en smule mere raffineret i sin behandling af det foelsomme emne, men Leine vejer op for det med sine fantastiske erindringer fra Groenland og intime kendskab til groenlandske mennesker, sprog og kultur, som virkelig er een af de store styrker i hans forfatterskab.

[Aske · Rating 4 out of 5]

Nøgternt men drømmende sprog. Skåret ud klart i eftertænksomhed af en romantiker og en mand på flugt fra noget. Beskriver og observerer mennesker malerisk og måske nøjagtigt. Det drager - og verden står derfor helt klart for en som det vinterlandskab han krystalklart maler. Ligesom hans indre dæmoner og livets skygger bliver beskrevet uden at det bliver for tungt og stikkende. Livet som flugt og drøm og eventyr trods alt i baggagen.

[Kathrine Bruflot · Rating 5 out of 5]

Kim Leine er en av mine favorittforfattere, han skriver ærlig om de vonde og stygge sidene til menneskene, han er utleverende og nådeløs. Og han skriver om Grønland. Jeg er fascinert av Grønland, og jeg blir enda mer fascinert når jeg leser bøkene til Kim Leine.
Kalak er en godt skrevet bok om å søke etter sin plass, Leine skriver respektfullt om det grønlandske samfunnet uten å være eksotifiserende.

[camilla feltendahl · Rating 5 out of 5]

Barsk, men vedkommende.
Han har en helt fascinerende måde, at bruge sproget på.
Jeg synes det er så vigtigt, at incesten, misbruget, angsten, skammen og alt hvad det medfører bliver talt om, skrevet om, får et ansigt, en substans.

[Sara Hlín · Rating 4 out of 5]

Vel skrifuð og vel þýdd. Um norkan mann sem flyst tímabundið til Grænlands með fjölskyldu sína og á upp frá því erfitt með að slíta sig frá landinu og er sífellt að fara til baka. Gefur góða innsýn inn í grænlenskan hversdagsleika.

[Stine Højris · Rating 3 out of 5]

En vild bog. Det er det første af Kim Leine, jeg læser, og jeg kan ret godt lide det. Den måde han mestrer dialog på er seriøst noget af det bedste, jeg har læst.

Jeg kan ikke finde ud af med mig selv, om jeg hader eller elsker vores fortæller, Kim. Han er utroværdig og upålidelig, lidt et dumt svin, men et dumt svin med et stort hjerte. Jeg havde ondt af ham, og ønskede helt til slut, at han ville tage det endelige opgør med sin far, hvilket han gør!!

De 100 midterste sider var sgu træge at komme igennem. Langtrukne, ensformige. Jeg kedede mig med de utallige beskrivelser af lægebesøg og grønlandske (alt for unge) kvinder, han har sex med. Jeg kunne i stedet godt have brugt mere fra hans punkungdom i København.

Jeg er en sucker for gode slutninger - og den her var virkelig fed. “Jeg ved I er deroppe”, den indkapsler hele romanen så perfekt. Klapsalve.

Alt i alt en smuk roman. Sproget er råt og barskt, tingene bliver sagt præcis som de er. Han mestrer virkelig de simple linjer, jeg kan li’ det. Fortællingen om en splittet mand, der aldrig ser sig tilfreds med noget i sit liv. En kærlighedsfortælling til Grønland, og hvordan man kan miste sig selv, i forsøget på at redde andre.

[Kristín · Rating 4 out of 5]

Þetta er fremur erfið bók um reikandi sál sem virðist ekki finna frið vegna þess hvernig farið var með hann í uppeldinu. Við fáum reyndar ekki almennilega að vita hvers vegna hann flúði Noreg nema í raun það sem stendur á bókarkápu en væntanlega hefur hið stranga trúarlega uppeldi spilað eitthvað inn í hvernig fór þótt sökina megi líklegast að mestu leyti finna hjá föðurnum. En það er ljóst að Kim er í sífelldri leit að frið sem hann helst finnur í grænlenskum fjöllum og með því að sökkva sér í vinnuna en sífellt kvennafar og ofnotkun vímugjafa nær ekki að slökkva þá skömm sem hann telur sig búa yfir. Í raun er ekkert almennilegt uppgjör í bókinni og við vitum ekki af blaðsíðunum hvort hann nær sér en þar sem hann er í dag þekktur rithöfundur má alla vega draga þá ályktun að hann hafi náð sér á strik. Kannski var það sköpunargleiðin sem bjargaði honum að lokum - sem er svolítið kaldhæðnislegt þegar litið er til þess að pabbi hans var alltaf að reyna að fá hann til að skrifa með sér.

[Alex Gynnild · Rating 4 out of 5]

Kalak er en barsk erindringsroman der starter når Kim er omkring de 16-17 år.
Bogen er velskrevet og "historieopbygningen" fungerer rigtig godt til at holde læseren interesseret og nysgerrig.
Især de barske beskrivelser der giver liv til indlevelse og reaktion er en særlig gave i denne bog.
Man får en eller anden føling med både Danmark, Norge og Grønland i beskrivelserne, og man får et indblik i en mands og et folks tungsind, men samtidig livskraft.
Kim Leine udleverer sig selv i stor grad og viser selvindsigt, men også sine blindvinkler, eller manglende traumeindsigt, men det gør bogen spændende og Kim mere interessant i min optik.
Han fremstår ikke som den alvidende, men som den søgende, en mand der forsøger at stoppe den indre destruktion som livet har sat i gang i ham.

Årsagen til at jeg giver bogen 4 og ikke 5 stjerner er at sproget mangler rytmik, lyriske egenskaber og generelt, men ikke over alt, mere følelse end beskrivelse.
Jeg er dog tæt på at give 5, også på baggrund af at bogen er en debut som forfatter.

[Pia Rosenkilde · Rating 4 out of 5]

Kalak af Kim Leine ⭐️⭐️⭐️⭐️ ~ 🎧

Kim Leines debut og bestemt en bedrift. Autofiktion eller måske autobiografi (?) og man kan ikke lade være med at trække tråde til Knausgaard, både i forhold til evnen at beskrive de små ting med så meget detaljerigdom, at det bliver poetisk, og i kunsten at kunne beskrive sig selv uden filter og ego. De mange kvinder og konen, der ikke får tilskrevet en personlighed er også frastødende ens. Jeg blev desværre ikke helt grebet, fordi den ikke forholder sig til en ting, men hopper adhd-agtigt fra det ene til det andet, samtidig med at man aner, at Kim higer efter Grønlands ro, og netop det, at den foregår mest på Grønland og tager fat på voldsomme temaer som incest gør, at den får fire stjerner. #kalak #kimleine

[Morten · Rating 5 out of 5]

Sikke en historie. Og ikke lige så trist som "profeterne i evighedsfjorden". Men alligevel noget af en stak prøvelser at gå igennem. Selvom skæbnen i Kalak er meget hårdere så minder det mig om Minik Rosings selvbiografi. Der er den samme længsel tilbage til dette voldsomme, vilde og ubarmhjertige land, som alligevel drager dem der drages kan og (måske) udstøder dem, som ikke tåler landet. God fortælling og fin som lydbog, men er i tvivl om Ken Vedsegaard kendte alle de ord han læste op (klukler, konichiwa, stolerækker), men resten var en meget stabil/monoton og passende føring gennem historien.

[Rasmus Festerling · Rating 5 out of 5]

Det er en sjælden nydelse at gå tilbage til debuten hos en forfatter, hvis bøger man har haft blandt sine favoritter, og glædeligt finde ud af, at den dette debut ikke bare er af samme kaliber som, men måske enda overstiger den senere produktion i personlighed og i relevans. Hvor de efterkommende bøger er noget af dansk (og norsk) litteraturs bedste historiske prosa, og hvor disse bøgers sproglige univers måske derfor er en kende rigere, så kan få bøger præstere at føles så nødvendige som Kalak føles. Det er vel den vigtigste hyldest. At være nødvendig.

[Mikkel Skov · Rating 5 out of 5]

Kalak er efter min mening intet mindre end fantastisk! I bogen portræteres et liv med incest, utroskab, dårlige forhold og narkomani i en hudløs ærlig og sågar en tragikomisk tone. Ligeledes males der et billede af forholdet mellem Grønland og Danmark, der sætter fokus på to kulturer, der på trods af at de er bundet sammen af Rigsfællesskabets navlestreng er vidt forskellige på en række parametre. Bogen er barsk, brutal, tragisk og ikke mindst vigtig! Det er en perle, som jeg synes alle burde læse på et tidspunkt!

[Shufei Zhang · Rating 4 out of 5]

It’s difficult for a foreigner to read this danish book, but it didn’t stop me from reading, enjoying and finishing it. What he wrote in this book is just like his father said: cruelly honest. He never described his or others feelings (as long as I remember)but describe the situation in a colourful and detailed way, you see things through his eyes but the feelings come out from yourself. I felt depressed but deeply bonded when I read it. Looking forward to to read it again when I don’t need check the ordbog every minute.
God fornøjelse~

[Kaya · Rating 3 out of 5]

jeg har rushed lidt i gennem anden halvdel da jeh sku være færdig i dag hvilket vil sige jeg ikke rigtig er kommet ind i den ordentligt hvilket er ærveligt.
måden bogen er skrevet på er vild fordi selvom de her forfærdelige ting er sket i hans liv så er det ikek skrevet med nogen form for bagklogskab. De ubehagelige scener mellem hans far og ham er ikke skrevet som om “den gang skete det og det var bare fordærdeligt” det er i stedet vrikelog skrevet gennem ham og de tanker han havde da han var barn. det var bare meget overraskende.

[Marianne · Rating 3 out of 5]

Jeg ville gerne give 3 1/2 stjerne. Det er bestemt en velskrevet bog. Der er mange smukke passager. Men jeg kan ikke holde al den utroskab og løse moral ud. Det bruges jo nok lidt som en forklaringsmekanisme; at man skal forstå han lever sådan pga en form for desperation. Men mange desperate mennesker lever mere moralske liv end det og så hader jeg bare personligt utroskab. Men jeg fik lyst til at tage til Grønland :)