April u Berlinu

by Daša Drndić

388 pages

First published January 1, 2009

About the author

Daša Drndić (1946-2018) was a distinguished Croatian novelist, playwright and literary critic, author of radio plays and documentaries. She was born in Zagreb, and studied English language and literature at the University of Belgrade. Drndić worked as an editor, a professor of English, and as a TV programme editor in Belgrade. She obtained her doctorate at the University of Rijeka in Croatia, where she later taught. She is the author of thirteen novels including Leica Format (2003), Sonnenschein (2007), Trieste (2011) and Belladonna (2012). Her works have been translated into many languages, and Drndić has won the International Literary Award “Prozart" in 2014, awarded to a prominent author for their contribution towards the development of the literature on the Balkans. Her work has also been shortlisted for the Independent Foreign Fiction Prize and the inaugral EBRD Literature Prize.

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Daša Drndić könyvéről két írónk is beugrott. Egyrészt Závada Pál, aki néha úgy alakítja irodalommá a történelmi alapanyagot, mintha az valamiféle kriminalisztikai feladvány lenne, ahol a végső kérdés a gyilkos személye. Másrészt pedig Kertész Imre naplóírói munkássága – ugyanaz a makacsul következetes konfrontáció a jelenkor álszentségével és múltra (jövőre?) való vakságával. Ugyanakkor Kertésztől horvát kolléganője mindenképpen különbözik abban, hogy nála a szöveg tónusában nem a keserűség, hanem a düh dominál – és egy percre sem szűnik meg nyaggatni az olvasóját. Nyugtalanít, helyenként irritál, de lényegében ez is a célja: keresztbe tenni a felejtés rutinjának. Nem hagyományos értelemben vett regény, inkább kísérlet a személyes emlékezés és a nemzeti-történelmi emlékezet fúziójára, önvizsgálat egy önvizsgálatra képtelen közösség helyett. Mélázás konyhaművészetről, irodalomról (sok irodalomról: Bernhardról, Gombrowiczról és másokról), bűnökről, áldozatokról, horvátokról, szerbekről, németekről, osztrákokról és egy kicsit rólunk, magyarokról* is. Külön értékeltem, hogy Drndić nem a belső monológok eszközeivel maszatolja szét a szöveget, hanem egyszerűen mesél – aminek következtében nem csak súlyos, de végig érdekes is. (Merthogy amúgy ez egy iszonyatosan kemény szöveg, időnként kiszorítja a szuszt az emberből.) Magas irodalmi szinten megvalósított figyelmeztetés: ha egy ország nem akarja ismerni a történelmét, akkor mindig mindent első szóra meg fog bocsátani magának. És ha mindig megbocsát magának, el fogja követni ugyanazokat a hibákat, ugyanazokat a bűnöket. Újra meg újra. És aztán: megint újra.

* Amit csak marketing-okokból emeltem ki. Igazából nincs jelentősége**.
** Hogyne lenne. Hisz valahol pont ez a lényeg: hogy magunkra ismerjünk.

[Joe Zivak · Rating 5 out of 5]

Hovoria, že Drndić má tažko zaraditeľný štýl - plynule sa pohybuje niekde medzi beletriou, faktografiou a životopisom. Dá sa to aj tak povedať. Jednoduchšie a výstižnejšie (ale nie kratšie) by bolo povedať, že rozpráva príbehy, ktoré sa dotkli jej života; osobne alebo sprostredkovane, pekné aj kruté, skutočné aj vymyslené. Rozpráva ich s bravúrou a vášňou, často s neskrývanou zúrivosťou, lebo väčšina príbehov minulého aj tohto storočia, o ktorých sa oplatí rozprávať, je šialene krutých a na ich bezohľadnosť sa dá poctivo odpovedať len neľútostnou otvorenosťou - hovorením pravdy, vŕšením faktov, odhaľovaním každej jednej pretvárky, na ktorú narazíme. Kniha je malou encyklopédiou nepríjemných faktov a súčasne veľkou knihou recenzií na to dobré, čo ľudia dokázali vytvoriť. Bez hanby Drndić cituje celé pasáže z kníh iných autorov, opisuje divadelné predstavenia a filmy, zverejňuje kuchárske recepty, ohovára iných spisovateľov, chváli svojich obľúbených a potom ich tiež trochu poohovára. Na konci sa človeku kompletne zrúti predstava, že má rozsiahly kultúrny prehľad. Nuž, Gombrowicz, si ďalší na rade.

[Tanja Vujović · Rating 5 out of 5]

Ovo je prva knjiga Daše Drndić koju sam pročitala, podstakla me je na razmišljanje i malo istraživanje biografija ljudi koje spominje na stranicama ove ''hibridne knjige'' kako napisa Vladimir Arsenić. Čitala sam izdanje Partizanske knjige.

[Branka · Rating 5 out of 5]

What to say, Dasa never disappoints!
The book was written while Dasa was at the residency in Berlin.
It's hard to describe April in Berlin; it's collection of essays and diaries. It's a patchwork with constant interaction of personal life and childhood memories with history that Dasa doesn't want to let go.
The subject that book covers is heavy, almost painful to read some parts.
But Dasa cleverly breaks that heaviness with anecdotes from her private life. Her lunches and dinners with her prominent friends with the little bit gossip but always very intellectual. She even adds a bit of shopping.
The book doesn't have classic narrative and Dasa's style is legendary, so memorable and clever, breath taking.
It's simply modus vivendi.

[Travno2000 · Rating 5 out of 5]

SUPER SUPER SUPER KNJIGA