Count Albert Wass de Szentegyed et Czege (Hungarian gróf szentegyedi és czegei Wass Albert) was a Hungarian nobleman, forest engineer, novelist and poet.
In 1944 he fled from Romania to Hungary, and then joined the fleeing Wehrmacht forces and ended up in Germany, then emigrated to the U.S. After World War II, he was condemned as a war criminal by the Romanian People's Tribunals, however, United States authorities refused to extradite Wass to Romania claiming the lack of solid evidence.
The works of Albert Wass first gained recognition within Hungarian literature from Transylvania in the 1940s. In 1944 he moved to Germany and later in 1952 to the United States, and lived there till his death. During the communist regime his books were banned both in Hungary and in Romania. Part of his works were published in Hungary after the change of political system in 1989, however, before this time, his works were unknown to Hungarian public.
He is popular among the Hungarian minority in Romania and has a growing popularity in Hungary. In 2005 in a public assessment (Nagy Könyv), he was found to be one of the most popular Hungarian authors: his book "A funtineli boszorkány" (The Witch of Funtinel) was named the 12th most popular book; two more books were named in the top 50 ranking, including the family saga "Kard és kasza" (Sword and Scythe).
He is the father of retired U.S. Army Brigadier General Huba Wass de Czege.
„– Tán az Istent is elpusztíták már erről a világról?”
Vélhetően azok az emberek, akik nácinak bélyegzik meg Wass Albertet, azoknál „véletlenül” kimaradt néhány könyve, például a Tizenhárom almafa, csak mert olvasva a művet mindenre gondol az ember, csak arra nem, hogy Wass valójában antiszemita volna és gyűlölné azokat a szemét zsidókat. Vagyis na, Mózsi. Például ezért:
„– Elvitték a zsidónkat a németek! Ettől már Mózsinak is leragadt a lába. Még a katonaládát is le kellett tegye maga mellé a földre, úgy elgyengült a meglepetéstől. – A németek? – Csak jött belőlük három s be a bótba s már vitték is mind a kettőt, Mendit, meg a feleségit. Éppen hogy egy batyut vihetett magával az öregasszony s egy másikat az ember. Jaj, lelkem, ilyen szégyent! Hát ez nagy szégyen is volt. Mert ha csal a zsidó s valaki a faluból bicskát ereszt belé, az rendjén levő dolog. De hogy idegenek jöjjenek törvényt cselekedni! Ez már nagy csúfság. „
Mert itt nem nemzetekről, etnikumokról, rasszokról, istentudjamiről van szó, hanem egyszerű emberekről, elvekről, értékekről, amelyek felette állnak minden rassznak, minden nemzetnek. S ha ezt elfelejtjük mi, emberek, akkor tényleg életbe lép a fent idézett részlet, tényleg elpusztítjuk az Istent is erről a világról.
Tánczos Csuda Mózes és családja éli egyszerű paraszti életét ott fenn, a Kommandón. Eközben zajlanak a nagyvilági események, mint a II. világháború. Emiatt katonák jönnek, országhatárok mennek. De az egyszerűen (túl)élni akaró Mózsi kalandjai megmutatják, mennyire nem számítanak ezek a mindennapokban. Az ember a nap végén enni akar a puliszka mellett húst is, cipőt adni a gyerekének, és az se baj, ha a kisüstiből származó pálinkából néha még inni is lehet pár kortyot. Mózsi emberismeretének és csavaros eszének köszönhetően a legtöbb esetben talál megoldást erre a problémára is.
Azonban mégsem a történet fogott meg igazán, hanem a könyv nyelvezete: igényes, letisztult és sajátságosan magyar. Nem tudom, miként lehetne átadni ezt más nyelven. Emiatt még az is lehet, hogy ez a könyv egy kicsit csakis a miénk, magyaroké. :)
This is one of my favorite book. The main caracter is brilliant and makes this book superb. Really funny. The second book is called The red star wanes. I liked that too. After all, Albert Wass is my fav writer ever!!!!
A történet egy székely dicshimnusz főleg a magyar virtussal büszkélkedik, amely józan paraszti ésszel mindig felülkerekedik az uraságok önkényén. Kifejezetten békéltető jelleggel áll a trianoni határrendezésekhez meg a román magyar viszonyhoz és a konfliktust inkább az uraság és a parasztság közé helyezi. Nagyjából erről tudott nekem ez a könyv szólni, az elejétől a végéig. Nagyon korrektül megírt regény, viszont irodalmilag szerintem nem kiemelkedő alkotás. Először olvastam Vass Albertet és nem jött meg a kedvem a többihez. Megértem azt is, akinek ez tetszik, de én kicsit untam az egészet, vártam, hogy vége legyen.