A Spitzhorn lábánál korán esteledik. Kellemes szénaillat áradt felénk egy udvarból. Müller felvillantotta a zseblámpáját, amikor fekete felhőfoszlányok úsztak a hold felé - Az ördögbe is - szitkozódott -, a végén még kitöröm a lábam, pedig rövidesen megtelik a hold. - Közeledik a Vérfarkas éjszakája - mondtam. Szemrehányóan rám nézett, és megcsóválta a fejét. - Feltétlenül le kell mennünk abba a kocsmába? Mintha idefenn nem ihatnánk whiskyt vagy sört… Éppen válaszolni akartam, hogy megígértük, amikor a telehold ezüstös tányérja megszabadult a felhők fogságából, és felragyogott a hegycsúcs fölött. A fenyők felé pillantottam, amelyek mozdulatlanul álltak, mintha ezüsttel öntötték volna le őket. Villámgyorsan megragadtam Müller karját, és kiütöttem belőle a zseblámpát. Még a száját is befogtam, nehogy kiáltani tudjon. Nyöszörgött és hánykolódott a karjaim között. - Nyugi - mondtam, és megszorítottam a csuklóját. - Nincs semmi baj, csak azt akarom, hogy ne kiáltson. Fordítsa lassan a fenyőfák felé a fejét… És nehogy kiáltson, az istenért! Müller felhördült, és kimeredt a szeme a rémülettől. A ragyogó holdfényben, az ezüstszínű fenyők előtt ott állt a Vérfarkas, s megbabonázva meredt a Havasi Kürt kivilágított ablakaira.
Lőrincz L. László — Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cockney néven is ismert író, orientalista, műfordító.
1939. június 15-én született Szilvásszentmártonon.
Középiskolai éveit Kaposváron, a Cukor— és Édesipari Technikumban fejezte be, majd az ELTE BTK történelem-mongol szakán szerzett diplomát 1962-ben. Később a Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tagja, a Kelet-kutató intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE előadója.
1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa.
Tanulmányai során hosszú éveket töltött a Távol‑Keleten, ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen.
1966-ban nősült, két gyermeke van: lánya, Lőrincz Judit Lívia 1971-ben született, fia, Lőrincz Márton 1973-ban.
A tibeti és a mongol folklór és irodalom, valamint e népek történelme képezi tudományos munkásságának fő területeit. Mintegy 100 tudományos cikke jelent meg e témakörökben, ezen kívül burját és mongol eposzokat fordít.
Írói tevékenységét ifjúsági regények írásával kezdte. Igazán népszerű íróvá azonban a nyolcvanas évek elejétől megjelenő tudományos fantasztikus regényei, valamint a Galaktika folyóiratban megjelent sci-fi novellái tették. Ezeket a Lőrincz L. László néven megjelentetett műveket Galaktika-díjjal és Arany Meteor-díjjal jutalmazták.
Leslie L. Lawrence írói álnéven kiadott első munkája, a Sindzse szeme hozta meg számára az országos népszerűséget. E néven publikált, többségében keleti tárgyú kalandregényeiben ötvöződik a biztonsággal kezelt tudományos ismeretek és a kutatások során felhalmozott tapasztalatok ismeretterjesztő szándéka, valamint a fordulatos, izgalmas cselekmény. E kettősség — a tudományos háttér és az élvezetes olvasmányosság — adja e művek igazi értékét.
Munkájának része és szenvedélye az utazás, a mai napig is lehetőség szerint regényeinek minden helyszínét felkeresi, hogy az adott országnak és az ott élő népek kultúrájának minél szemléletesebb leírását tudja adni.
Úgy 25 éve olvastam először. Akkor nagyon bejött, teljesen odavoltam érte, és faltam a szerző regényeit. A vérfarkas éjszakája és Az ördög fekete kalapja voltak a kedvenceim. Így újraolvasva már nem volt olyan erős, mint ahogy az emlékeimben élt, de azért jó volt nosztalgiázni.
Állítólag ez Laci bácsi egyik legjobb regénye, és ez alapján az élmény alapján nem biztos, hogy mi jó barátságot fogunk tudni ápolni egymással.
Második ismerkedésem Leslie L. Lawrence kalandos nyomozásaival, és bár erre a körülményei, helyszíni adottságai miatt jobban fogok emlékezni, mint Az ördög fekete kalapjára, sajnos nem hagyott bennem mély nyomot. De hogy ne legyek ennyire letargikus, érdemes megemlíteni, hogy bár szerintem ez a sztori picit rövidebben is elmesélhető lett volna, rejtélyes és nagyon nagy erőssége, hogy Svájcban télen játszódik, ami ad az egész könyvnek egy klausztofób érzést (az évszak miatt, a hotellel, mint menedékkel). Ez az, ami nagyon tetszett hangulatilag, ilyesmivel mindig meg lehet venni.
Számomra nem gördült olyan jól a cselekmény, túl soknak éreztem a nevet bedobálva elém, és sajnos az utolsó 100 oldalon már végig kellett rángatnom magam. Az a saját személyes problémám, hogy azt hittem valamiért, hogy lehet természetfeletti, mondhatni fantasy elem a sztoriban, de utólag belegondolva, és ismerve a szerzőt, elég butaság volt részemről. Viszont így, ebben a formában nekem bizonyos pontjain a gyilkos leírása elég esetlennek, idegennek és komikusnak érződött.
Ha egy sima kaland/krimi regényként tekintek rá, egy picit fényesebb is lehetne az értékelés, de a tény, hogy az utolsó közel 100 oldal már egy erőltetés volt, nem tolta nálam feljebb.