Egyszerű kíváncsisággal vettem kezembe a könyvet, ugyan mit értenek a nő 13 archetípusán. Ezospiri női közegben ez viszonyítási pont, és bár olyan messze állnak tőlem az elvont női körök, mint ide az Orion csillagkép, adtam neki egy esélyt.
Ha csak tisztán és vázlatosan a típusok leírását veszem alapul, azok még el is mentek, belefértek volna egy karcsú füzetkébe. Ám a női lét alfájának és omegájának kikiáltott és mindent meghatározó pina körül forgó életfelfogás számomra abszurd és nevetséges. A gusztustalan részek, hogy ki mit művel a menstruációs vérével, nem vágta ki nálam a biztosítékot, váljék egészségükre, de a mindenféle hasraütésszerű, pogánynak gondolt rítusok, különféle kontinenshatárokat is figyelmen kívül hagyó pre-keresztény szertartások vegyítése már nevetségessé tette a szememben az egészet. Ilyen az amikor a nyugati fehér értelmiség elmegy a világnézet és alterkodás plázájába, végigjár minden üzletet és betegre vásárolja magát neki tetsző elemekkel. Ehhez tegyünk hozzá nőkkel pozitívan diszkriminatív feminizmust is, ahol a szerző szerint edukálni kéne a férfiakat arról, hogy ne gondolják undorítónak egy havivérzéses nővel a szexet, mert az akkor legfogékonyabb a hancúrra, és vegyék le a patriarchális felfogás szerint sulykolt női hatalomtól való félelmet, meg egyébként is women supremacy. Úgy elveszettek engem, hogy meg se találtak.
De persze álljon minden nő női körbe, mert az új zsigerből jön náluk (nem igaz), és ez ad majd közös erőt és összetartozást (ez sem feltétlen igaz). Aki archetípusokról akar olvasni, NE ezt a könyvet válassza, kivéve ha vevő a minden mindennel összefügg és a nők a világ közepe, mert akkor hajrá.