A Bojtorján-mező szomszédságában álló ház egykor a Boszorkány lakhelye volt, jelenlegi lakói pedig különleges események szemtanúivá válnak. Valaki békává változik, a zoknikon fekete lyukak kezdenek nőni, egy titokzatos alak egy madzagra kötött felhővel sétál… A Katarzyna Ryrych mágikus történeti izgalmas világokat nyitnak meg kicsik és nagyon előtt egyaránt. A Bojtorján-mező lakói 2017-ben elnyerte a lengyelországi IBBY-díjat (International Board on Books for Young People) és az év legjobb gyerekkönyve lett.
Katarzyna Ryrych lengyel írónő, költő, tanár és festő. Anyja, Pochylczuk Alicja, krakkói költő, Apja, Dziki Sylwester, újságíró. Ryrych anglisztikát végzett el a Jagelló Egyetemen. Amióta a betűket ismeri, ír. Első verseskötete 1981-ben jelent meg „Egy bizonyos hippi feljegyzései” címen („Zapiski pewnej hipiski”). Ettől kezdve több kötetet kiadott fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. A „Siedem swoich piór” című könyvét 2009-ben jelölték az Év Könyvére az IBBY lengyel szekcióján. A II. Astrid Lingerd Irodalmi Versenyen kitüntették a „Łopianowe Pole” című könyvét. Nem megszokott témákkal foglalkozik, olyan dolgokra fókuszál, amik látszólag észrevétlenek. Szinte minden könyve nyert díjat vagy volt díjazott. Wieliczkában él, ahol tanárként dolgozik, szabadidejét pedig krakkói stúdiójában tölti. Fest, csellózik és zongorázik. Van két fia. Imádja az állatokat, utazást és a jó könyveket. Animál és off-stream (alternatív) médiát promóz. Magáról így beszél: „Nem voltam könnyű gyerek. Makacs, engedetlen, rossz. Ez a mai napig megmaradt. Imádom, amit csinálok. Azaz az írást. Nem szeretek magamról beszélni. Sok van belőlem abban, amit írok. Néha csinálok furcsa vagy nem éppen biztonságosnak tűnő dolgokat. Szeretem az állatokat. Ha úszok, akkor mindig csak az árral szemben.”
Ця повість-казка дуже незвична - чогось схожого я ще не читала. ⠀ Отже, тут наче реальні історії про звичайних дітей Лопушаного Поля (зараз поясню про це поле детальніше). Але... Тут є чорний кіт, що розмовляє; є Чарівниця Маріанна, є дракула - тобто д-р А.Кула (уважно ще раз прочитайте: д-р а кула); є гонихмарник Тимофій... А ще є Цифра - вона мене особливо зацікавила своєю присутністю там, де мова власне про цифри: чи то про кількість потрачених кишенькових на шкідливу їжу, чи то кількість зайвих кілограмів, чи то інші суми/величини. ⠀ Тобто отакі казкові герої непомітно виринають у звичайних історіях про будні дітлахів. І в тому є дуже важливі сенси, гра слів, гра реальності й казки. ⠀ І проговорюється багато тем, які легко й природно подаються: ✔️про щастя й свободу ✔️про нудьгу ✔️про серйозні хвороби в дітей ✔️про тварин у притулках і дітей в дитбудинках ✔️про футболістів і музиканта, тобто про цькування ✔️про надмірну вагу, нормальність і ставлення до того всього ✔️про радість від спілкування ✔️про радість дитинства врешті ⠀ А Лопушане Поле - це така собі звичайна локація, край якої й відбуваються всі події, край якої вирує життя у подвір'ї, де ще старі 2-3-поверхові будинки. А поряд - "Елітний" житловий комплекс, де монотонне життя, нудне й сіре. Трохи ось такого контрасту, на якому авторка вміло вибудувала ці всі історії. ⠀ Мимоволі книжка породжує ностальгію за власним дитинством, іграми дотемна, динамічним дозвіллям без ґаджетів... Але ця повість не про ностальгійне, щоб лише батьки читали й критикували сучасних дітей, які ростуть у цифрову епоху. Вона про важливі теми, які є завжди. Але як делікатно вони подані!
Unneäoline maailm, mis saab sündida ainult Poolas. Oh kui hea meelega oleksin ma üks väike takjas seal Takjaväljal või vihmapilv välja kohal. Või must kass hommikupäikeses trepil. Loetagu, sest ilma muinasjuttudeta ei saa olla maailma olemas.
“Verderop gaan de weiden over in een eiland van donkergroen: het Klissenveldje. De meeste kinderen lopen eromheen, omdat ze bang zijn voor geelogige padden, groene rupsen, stil voorbijschietende muizen en spinnen. Maar jij bent niet bang, toch? En daarom zul je, als je alles van bovenaf goed hebt gezien, ernaartoe gaan, toch?”
Rond het Klissenveldje wonen bijzondere mensen en niets is er wat het lijkt. Een blind meisje sluit er vriendschap met een blinde mol, getallen zijn levende wezens, onzichtbare verveling wordt er gestolen,.. Maar de oude heks en haar sprekende kat vormen wel het middelpunt van de gebeurtenissen. Naast het redden van dieren, bezitten ze nog een opmerkelijke gave. Samen jagen ze verdriet weg, zorgen ze voor vriendschap en vervullen wensen. Als er een bizarre dierenarts op bezoek komt bij de heks, worden de kinderen wel heel nieuwsgierig. Heeft hij iets te verbergen? De vreemde situaties zetten zich voort. Zo komt er een onweerswolk los van zijn touw en gaat er een pantoffel alleen op stap. En die sprekende kat… die is steeds in de buurt.
“Dat de kat met een mensenstem sprak, vond de jongen helemaal niet vreemd. De oude notenboom was een plek waar alles mogelijk was – de ene keer veranderde hij in een schip dat door woeste golven zeilde, de andere keer in een koninklijke koets, en soms veranderden de takken in een paar sterke armen die de jongen stevig vasthielden.”
De kinderen van het Klissenveldje bevat een twintigtal hoofdstukken. Er hangt steeds een mysterieuze en geheimzinnige sfeer. Maar het is zeker geen gemakkelijk boek. Het vergt veel fantasie en taalgevoel van de lezers. De zinsconstructies en het woordgebruik zijn niet eenvoudig, waardoor het verhaal stroef leest. Ook inhoudelijk zijn de verhalen best ingewikkeld en warrig. Dat er vele emoties aan bod komen, is dan weer een pluspunt. Iedereen heeft goede en minder goede kanten. Iedereen heeft zijn sterktes. Ook wordt er aandacht besteed aan gevoelige thema’s zoals pesten, verlies en vriendschap.
De bijzondere illustraties van Grazyna Rigall zijn kleine kunstwerkjes. Prachtig! De aandachtige kijker vindt er steeds details uit het verhaal in terug. Ook hier wordt er weer aanspraak gemaakt op de fantasie. Niet alle jonge lezers zullen de mooie complexe illustraties naar waarde kunnen schatten.
De kinderen van het Klissenveldje is een aanrader voor lezers die mooie en magische verhalen én bijhorende illustraties waarderen. Als je je kunt laten onderdompelen in deze wereld, ga je zeker genieten van een portie magie! Niet eenvoudig, maar de uitdaging waard!
Затишне подвірʼя, де живе чарівниця та граються дітки з оточуючих старих будинків. Історії з дрібкою магічного реалізму про доброту та різні кумедні пригоди. Класна ідея в главі про цифру. Кока-кола - Чіпси - Батончики - Піца - Роліні - Підрахувати як часто купуєш і скільки грошей проїдаєш. І замість цього в кінці тижня переказати ці кошти на благодійність. В книжці - на допомогу безхатнім тваринкам 🐕🌈🕊️
- А я б хацеў, каб мы выраслі і не забылі пра казкі… Каб аднойчы нашы дзеці вярнуліся на Лапуховае поле! - закрычаў ён. - І так наступныя сто гадоў, - закончыла Чараўніца і падняла шклянку з малінавым сокам.
Šī grāmata ir par kādu neparastu pagalmu (lai arī anotācijā vēstīts, ka tas ir gluži parasts). Te pāridarījumi pārvēršas labajā, kaķi runā un izstumtie top pieņemti. Burvības pilna grāmata vistiešākajā nozīmē.